A jó irányba tett legkisebb lépés is közelebb visz az emelkedéshez. Ha repülni szeretnél, de megfogadtad, hogy gyalog teszed meg a Ferihegyig vezető utat, akkor is igaz. Üllő határában járva még messze jársz a Liszt Ferenc kettes termináljától – de minden lépéssel közelebb jutsz. Rajtad áll a tempó és az irány. Ma egy kicsit a lelki vetülettel foglalkozunk.
Hold. Éppen csak (meg)telt hétfő délelőtt, újra teret kap. Égi kísérőnkről nem írok túl gyakran. Nem mintha bármi bajom lenne vele, sőt. Kedvelem, imádom. Kisgyerekként órák hosszat bámultam békásmegyeri panelházunk hatodik emeleti ablakából. Egy tipikusan szocreál vajsárga alumínium Radal radiátoron ülve kuksiztam kedves égi barátomat. Ezt a történetet a maga alaposságában meg is írtam a könyvben: https://ladonyijanos.hu/a-konyvrol-a-stellalarol/
Hold. Érzelmek, lélek, változás, érzékenység. Akkor mégis mi a túróért hanyagolom el? Nem, ez így nem igaz. Szeretem, tényleg. Valahol a szívem csücske. És most egy korszakos titkot fogok elárulni; kérlek, hajolj kicsit közelebb, nehogy más is meghallja, amit súgni fogok: ott van az én születési képletemben is. Mégpedig nem akárhol. Szóval semmi baj(om) nincs a Holddal. Egyszerűen csak túl gyors. Huszonnyolc nap alatt egy teljes kör, napi 13-14 foknyi haladás a Földről nézve – nem kevés.
Lehetnék főállású Hold-krónikás is. Aki semmi mást nem tesz, csak őkelme aktuális, izgalmas kalandjairól tudósít. Kitöltené a napjaimat és hálás feladat lenne. Mégis meghagyom másnak. Oly gyakran esik meg vele jelentős esemény, hogy embert próbáló sorrendet felállítani. Ezért inkább csak a teli- és újholdakra szoktam hagyatkozni. Róluk békaeső, sáskajárás, a politikusok igazmondási rohamai és más apokaliptikus események idején is tudósítok. Meg néha máskor is, mint éppen most.
Az önkényes kiragadás szépségével élve szeretném figyelmedbe ajánlani a szerdai napot. Ebéd utántól estig. Ekkor ugyanis az Ikrek csillagkép lábainál jár kedves, szerető szívű Holdunk. Figyelem: csillagzat, valós, fényt sugárzó csillagokból szőve, s nem asztrológiai jel. Onnan nézvést Rák, azaz uralmi helyzetben lépdel fogyó, azaz a megkönnyebbítő elengedést ösztönző Holdunk. De ne adjuk lejjebb a való, igaz fénynél.
Ikrek. Castor és Pollux. A haladó és az örökfényű kettőse. Ikrek, akik egyben ketten vannak. Az ikrekség szimbolikájában halványan, de félreérthetetlenül ott a törekvés. A Castor-típusú minőségekből emelkedjünk a Pollux-féle, tiszta, magas és magasztos irányba. Még akkor is, ha saját (mikro)valóságunkból úgy tűnik, fényév távolságra a cél. Aki harminchét kiló túlsúlyt cipel, az este meg nem evett tábla Milkával egy picikét máris tesz önmagáért. Nem ettől nyeri vissza karcsúságát, de ne is becsüljük le, hogy önmagán erőt véve mégsem majszolt Gombóc Artúr módjára. Minden lépés – a legkisebb is – fontos. Ez az alapvetés.
Érezz rá, merre kéne megindulnod. Milyen irányba érdemes lábadat emelned. Egy Hold-tranzittól ritkán váltod meg (önmagában) a világot. Nem olyan veretes, fajsúlyos égi esemény, mint az ekliptika alá merülő Plútó, kevéssé hasonlít dagonyát felszántó orrú erőtérre, mint egy Mars-Szaturnusz quadrat. Finom, libbenős szitakötő-energia. Aki – fizikailag – soha nem emel, nem emelhet fel téged. De inspirálhat. Adhat ötletet. Emlékeztethet. Rácsodálkoztathat. Szikrát kínál, hogy lángot lobbants.
Bemozdítja az érzelmeidet. Azok nélkül minden lépkedés puszta tévelygés, netán menetelés, de sose örömút. Neked pedig az kell, az való, az méltó. A maga légies módján, a mulandóból a halhatatlan Pollux felé mozdulását – és rajta keresztül az emelkedés lehetőségét – juttatja eszedbe, szívedbe a szerdai erőtér.
Ikrek. Ketten vannak, s mégis egyek. Kettősségben rejlő rejtett egység. Mindenben ott a fény csírája. Két láb, dinamikus lépés, menet közben erősödő egyensúly. Mint a biciklizésnél a tempó. Lassan nehezebb stabilnak maradnod, mint suhanva. Ezért való, méltó, hogy lépj, mégpedig szívderűvel, mosolyogva. A hétköznapokban, akár a legapróbb dolgokban is. Egy lépés önmagában talán kicsi, de a világ(od) múlik rajta.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
