Be kell valljam, meglepődtem, mikor az agyam szinkronba hozta: ez a dal azonos Weöres Sándor Bóbitájában egy kétszer négy soros, rövidke, de csodaszép verssel. Annyi díszítést, szólamgazdagságot kapott Dinnyés Józseftől, hogy szinte hihetetlen a „csupasz” költemény kurtasága. A hangszerek szerepe fokozott, de a különféle énekhangok is hátborzongatóan szép muzsikává állnak össze. Vedd észre: az időnként és elsőre különösnek, olykor diszharmonikusnak tűnő díszítések miként állnak össze a Nagy Egészben kerekké és adják ki azt a teljességet, amiért a művészetet egy vidám napon a Teremtő feltalálta.
kép: wikipedia.org
