2018. okt 29. 0

Meddig tart a folyamat?

Szeretném, ha ma körüljárnánk a (valódi) vágyaink manifesztálódásának folyamatát. Talán értelmetlennek tűnik, de mégis érdemes végigpörgetni a teljes folyamatot, mert érdemtelenül csak az első szakasz kap figyelmet a legtöbb esetben. Kérlek, hogy analógiás gondolkodással olvasd a következő sorokat; a példa, amit végigvezetek, csak egy példa, de beleláthatod saját történetedet is. Tegyük fel, vágysz a lottó ötösre, ez korunk egyik top-célja. A viccet ismered és nem várod meg, míg a Jóisten az éveken át tartó, hetente elrebegett fohász után „leszól” hozzád: ugyan már, vegyél csak egyszer, csak egy szelvényt. Ezen túl vagy, pontosan tudod, hogy te is aktív cselekvője kell, hogy legyél az eseményeknek.

Megveszed hát hétről hétre a lottószelvényt és feladod. Rövid nyelvészkedési kitérő: feladod, azaz játékba küldöd, de az álmodat nem adod fel, hogy nyerj. Pedig amikor valamit fel (azaz felfelé) adunk, akkor a saját, elmebéli szintünkről lehetőséget adunk a magasabb minőségek kínálta megoldások megérkezésére. Rágd meg és gondold át. Mostantól tegyél különbséget: mikor adod fel törölközőt bedobósan és mikor adod fel, ezzel a gesztussal kérve égi segítőid közreműködését. Zárójel bezár. Kezedben a papírszelet, rajta az öt mágikus szám. Kéred a segítséget, a hitrendszereiddel harmóniában álló módokon erősíted a teremtést, a bevonzást és megtörténik a csoda gyümölcsök beérése és az a bizonyos, soha el nem feledhető szombat este: kihúzzák a számaidat. Itt szokott a bordó bársonyfüggöny heves tapsvihar kíséretében lehullani, hogy happy end és boldogan éltek, míg a kurta farkú kismalac ki nem túrta őket az Üveghegyen túlra, satöbbi. Pedig a lényeg csak most kezdődik.

A Teremtő, az égiek, a csillagok – nevezd bárhogyan azt az energiát, aki/ami segített és Fortuna képében fültől fülig rád mosolygott. Egyezik az öt szám, zsebedben a nyerő szelvény, de hogyan tovább? A fonákság kutyája az érzelmi intelligencia alá van elásva. Erről már nem szólnak a mesék. Először is, fel kell dolgoznod a sokkot, amit az álmod megvalósulása jelent. Ez sokk, akkor is, ha pozitív; hiszen érzelmi megrázkódtatást okoz. Kezelned kell a kiüresedéstől és céltalanná válástól való félelmedet, hiszen annyival egyszerűbb a vágy megteremtésén dolgozni, mint a kapott eredményt élvezni, megtartani, fényesíteni. A példát folytatva: az önmagában kevés, hogy van egy százmilliókat, adott esetben és kellő idejű halmozódást követően milliárdokat érő papírdarabod. Lépned kell, hogy átvedd, a fizikai világban megkapd a nyereményedet: ha 90 napon belül ezt nem teszed meg, vélhetően a világtörténelem egyik legnagyobb lúzereként emlékeznek vissza rád; a röhögés fülsértő hangját talán inkarnációkon keresztül cipeled a hátad mögött.

Gondoskodnod kell arról is, hová kerüljön ez a pénzösszeg, tervet készíteni és közben számos, feltámadó félelmet kezelni. Csak pár példa: mi lesz, ha nem élhetem tovább a kényelmes életemet? Mindenki majd tőlem akar kölcsön kérni, rosszabb esetben meg is ölhetnek, hiszen ezt akár hat kifliért is megteszik, nemhogy ilyen eszement összegért. Hogyan magyarázzam meg, miből telik látványosabb dolgokra? Ha pedig nem teszek semmit, akkor minek a nyeremény? Kibírható-e kétmilliárdon csücsülni és semmit nem tenni a bénító félelem miatt? Ilyen és ehhez hasonló érzések és gondolatok tesznek próbára, de ez nem baj! Pont így kapunk lehetőséget érzelmi intelligenciánk izmosítására. Jó esetben az egész folyamat segít korlátaink ledöntésében és egy erőteljes jellemfejlődést hoz; a két éven belül elszegényedő lottómilliomosoktól élesen el tudjuk különíteni magunkat. Ez a szakasz, ami a meséből kimaradt és még a rendezői változat sem mutatja, talán jóval több tanítást rejt, mint az első, teremtő etap, aminek komoly irodalma érhető el.

Engedjük el nyugodtan az ötös lottót és gombolygassuk az analógiás gondolkodásunkat: aki minden vágyával azon munkálkodik például, hogy végre megérkezzen az életébe a valódi társ, tényleg felkészült rá? Felkészült arra, megváltoznak bizonyos dolgok? Nem biztos, hogy minden, a jelenben örömet okozó rituálé érintetlen marad? Engedjük át magunkat az érzésnek: itt a kedves, azaz a Kedves és akkor most mi lesz? Ne várjuk, hogy magától oldódik meg minden. Nem kell előre az apró részletek kidolgozásával bíbelődnünk, de készüljünk fel arra, hogy amikor ő megérkezik, mi készen álljunk nem csak a fogadására, de a hogyan továbbra is. Amikor kopogtat az ajtón és mutatja az Univerzum pecsétes, tanúsított oklevelét, hogy ő bizony a számunkra rendelt nagy Ő, akkor nem befejeződik a történet, hanem éppen hogy elkezdődik; onnantól válik a játék szórakoztatóvá, de ehhez oda kell tennünk magunkat, ahogyan a lottós hasonlatnál végigvezettük: tennünk kell és játékban lenni; elkerülve a ledermedtséget, hogy úristen, most mi lesz. Érzelmi intelligenciánk fejleszthető, edzhető és előre fel tudjuk készíteni helyzetek szépséges megoldására. Kerüljük el, hogy azon vágyainkra, amelyeknek nagy jelentőséget tulajdonítunk, enyhe gyomorideggel tudunk csak gondolni, mert ez öngól-gyanúsan gyengíti a megvalósulást. Emlékezzünk, az élet Élet maga a játék; játsszuk hát mosolyogva, minden szakaszában.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!