Nem tudom. Azért, mert nincs egzakt, jó válasz. Ha megengeditek, kifejtem a saját tézisemet, mert felmerült, hogy érdemes itt is egy kicsit körüljárni (lassanként azt is terjeszthetném, hogy körző volt a jelem az oviban, pedig ezzel szemben… kitaláljátok kommentben?).
Amíg fizikai testben élünk, maga a test, a benne élő lélek és a „csatolt” szellem bizonyos mértékben alakítja-torzítja a beeső fényt. Jó esetben ez prizma-effektus, azaz a fentről kapott világosság talán még színárnyalatokkal is gazdagodik, de soha nem változatlan formában megy tovább. Ha valaki a csillagok világáról ír, nem tud teljes mértékben elvonatkoztatni saját értékrendjétől, hiszen ez egy olyan szent és nemes minőség, amiről lehetetlen száraz tárgyilagossággal írni, mint mondjuk az állam- és jogelmélet (hallgattam két féléven át…) tételeiről.
A csillagok világának tanulmányozása nem egzakt tudomány. Vegyünk egy szemléletes példát a legegyszerűbbekből: egy neptunuszi érintettségről igazság leírni, hogy ködösítés, részegeskedés és drogos mámor várható. Az is igazság, ha azt állítom, csodás meditatív élmények várnak ránk lelkünk alsó-belső rétegeiben, ahol az istenek muzsikáját hallhatjuk meg; minél mélyebbre szállva egyre magasabb és tisztább módon.
Mind a két állítás passzol, a különbség csupán az alacsony vagy magas szintekben mutatkozik. A beszélő őszintén írhat, attól függően, hol tart. Nyilván nem cél és nem való – véleményem szerint – az alacsony szintek eljövetelével riogatós-félelemkeltő népszerűségre hajtani.
