Napjainkban valahogy egyre több hang susogja fülünkbe, hogy törekedjünk a biztonságra, betonozzuk be magunkat és maradjunk inkább a biztos márgában, minthogy kockáztatva (mit is?) próbáljunk kikecmeregni belőle egy szebb, jobb és – minden tekintetben – illatosabb új világba, új valóságba.

Ez a biztonsági játék azért (is) veszélyes, mert így tuti, hogy nem fogunk nyerni, de mégsem ad biztonságot, csak annak az illúzióját, azt is csak legfeljebb. Azért játszunk vagyunk a pályán, hogy ne veszítsünk. Ez – ha átgondoljuk – borzalmas tragédia, az élet slejmes szembeköpése.

Biztos, hogy ezt ígértük meg magunknak, mikor összeállítottuk élettervünket és megterveztük jelen inkarnációnkat? Nem hinném. Ezt az utat járva mind mélyebbre és mélyebbre haladunk a zsákutcába és egyre szűkítőbb döntéseket hozunk, mégis – milyen érdekes – a félelem és az aggodalom is (exponenciálisan) növekszik bennünk. Előbb vagy utóbb az elmaradhatatlan testi tünetek is jelentkeznek (direkt nem sorolom fel őket, oly’ nagy a választék). Megéri?

Mi van akkor, ha elgondolkodunk: kell ez nekünk? Tuti, hogy nem lehet másképpen élni? Miért kell, hogy beilleszkedjünk egy olyan fals valóságba, ami nem a miénk? A bátorságról már beszéltünk korábban, most hívjuk segítségül a merészséget. Igen, a merészséget.

Merjünk merészek lenni! Hozzunk érzelmi döntéseket, amikor azt érezzük, hogy az agyalás nem működik, amit így kivajúdtunk, az szintén és újfent zsákutcába terel. Aki kockáztat, az nyer. Az élet nem papírforma. Ami bevált másoknak, lehet, hogy nekünk személy szerint mérgező, netán halálos; csak idő kérdése, mire a métely kifejti áldatlan hatásait.

A merészségben van valami nagyszerű. Itt már megjelenik az adrenalin, az az inspiráció, hogy merek nagyot lépni, ugrani. Lehet, hogy időnként elesünk, néha arcra. Ez sem baj. Emlékezzünk, hogy az eredmény csak az agynak, az egónak fontos.

A szív már akkor dalol és boldog, amikor mertünk az ő szavára hallgatva dönteni és nem érdekli a kimenetel. Pont emiatt ad egyre jobb, egyre finomabb sugallatokat, mert merünk hinni benne, figyeljük – és követjük! – a hangját. Csak merészen!

kép: pixabay.com

mi van akkor, ha a biztonság illúzióját elmossák a hullámok?