Amerika (pontosabban az USA) nem a szívem csücske. Nincs vele semmi bajom, még sose jártam ott, de ha nyernék egy utazást oda, inkább átruháznám valakire. Két dolgot viszont nagyon értékelek, amit itt magas szinten működtetnek: a tulajdon védelmét (ez a másodlagos prioritású), valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. Ez utóbbi szívügyem.
Manapság vannak dolgok, amikről nem illik beszélni, ha mégis megteszed, komoly támadásokra számíthatsz. Bizonyos témákat és azok hivatalosan elfogadott megközelítésétől való eltérést és vélekedést egészen egyszerűen démonizálnak és tabusítanak (a három fő tabutéma, a szex, pénz, halál hármasa mellett). Direkt nem fogok konkrét példákat írni.
Valamikor, az idők hajnalán, két évtizede tanultam jogot; annak is többféle ágát. A jog ismeri a mások érzékenységének sérelmét (lehet, hogy nem ez az egzakt terminus) és figyelembe is veszi. Ebben a tudományágban azonban – elvileg – hierarchia van: az érzékenység sérelme alacsonyabb polcon található, mint mondjuk a szólásszabadság. Nem áll szándékomban világot megváltani, abból már kinőttem a szó kamaszos értelmében és más módon dolgozom rajta.
Kérlek, vegyél észre egy apróságnak tűnő dolgot: amikor valamiről nem beszélhetsz, mert az sérti másvalaki érzékenységét, akkor rögtön a tabusítás ölti fel csúf fejét. Fontos zárójel: a véleménynyilvánítás és a szólás is a kulturált keretek között kell maradjon, ez alapvetés. Mihelyst „nem illik” valamiről beszélni, rögtön zárt-beszűkítő, dogmatikus folyamatok indulnak be, ólomsapkát igyekezvén tenni koronacsakránkra.
Gondolj bele: bármilyen kulturált és finom módon vélekedsz valamiről, az óhatatlanul sérti-sértheti valaki lelkivilágát. Vajon hol a határ? Meddig mondhatod ki, ami a szíveden van és honnantól válsz a jog által is szankcionálható trollá? Helyes-e gátakat és korlátokat szabni? Nincs birtokomban a Bölcsek Köve, mert mire észbe kaphattam volna, Nicholas Flamel és Dumbledore jól megsemmisítette. Nem tudom az egzakt válaszokat.
Mi a fontosabb (leegyszerűsítve): a szabadság vagy a tapintat?
kép: pixabay.com
ki vezeti a tollad? – meddig terjed annak szabadsága, amit leírhatsz?
