Az égig magasztalt megbocsátás akár csapda is lehet.
Amit hallasz: bocsáss meg. Először és elsősorban magadnak, után követezzen a környezet és annak érintett tagjai. Éppen itt a hiba:
Csak akkor görcsölsz megbocsátáson, ha vádlási kényszert dédelgetsz magadban.
Még egyszer: ne megbocsátani akarj. Előzd meg a helyzetet.
Tárd fel, értsd meg, majd semlegesítsd. Mindössze három lépés. Igaz, sokszor embert próbáló munkafolyamat, de megéri.
A megbocsátás valójában lemondás. Szeretnéd megtorolni valós vagy vélt sérelmeidet, de megfelelésből nem teszed. Helyette sóhajtasz egyet és fájó szívvel mégsem ütsz oda. Ritkán ismerjük be, még kevésbé mondjuk ki, de ez munkál a megbocsátási viszketegség hátterében. Különben miért hagyna hiányérzetet maga után?
Nyugalom és harmónia. Ide érkezz meg. Ha még úton vagy, pötyögd be a naviba. Akkor majd elpárolog (általad, neked köszönhetően) a vádlási kényszer és elernyed bökdöső mutatóujjad.
János
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
