Az eddigi gyakorlattól eltérve ma három trackről szeretnék mesélni, ami látszólagos következetlenség. A bakeliten egyben, egymásba fűzve, kvázi egy dalként szerepelnek, hallod is, hogy csak az elején és a végén csattan fel a taps. Mivel ez a korong legvége, a lendülete és energetikája miatt nem boncoltam volna szét jó szívvel. A Sorozat egy mondatot ismétel el, de milyen mondat az! Az első döbbenet után azért észreveszed, hogy a mondatvégekben „pici” eltérés mutatkozik. Az Álmom Mások… elringató dallamú, körülölelő, szépséges szerzemény. Egy sorát idemásolnám, mert ide kívánkozik: „Nem szabad szövetkeznünk halál ellen halállal.” Khmm.. Ha meghallgatod, már érted és érzed is, miért volt az a nagyszerű formátumú dalnok Dinnyés József, aki volt. A záró Himnusz-töredék pedig… Nos, igen, tudod: aktuális, mint az előzőek, mint ez a hármas. Olyan derűt ültet a szívedbe, hogy a legborongósabb, ködös-nyúlós-nyálkás novemberi hétfő reggelen is átéled a „mindennapi létöröm” nagyszerűségét.
kép: pixabay.com
