A nagy tisztogatós, felszabadulós februárban a szerda egy újabb szuper alkalmat tesz elénk finoman cizellált ezüsttálcán, ez a lehetőség pedig a Kos zodiákusában járó Uránusz és a Vízöntő asztrológiai jelében haladó Vénusz sextil kapcsolata. A szépség és harmónia égi vándora nemcsak asztrológiai értelemben lépdel a Vízöntőben, de a csillagkép múltba ömlő, tisztító vizében lubickol éppen. Mint egy újra és újra felbukkanó sorminta, ahol a díszítő motívumok ugyan időről időre finoman változnak, de a mester kezét mégis felismerjük, úgy rajzolódik ki a tisztítás, elsődlegesen az emberi kapcsolataink tisztítása a mostani időszakban.
Maga az Uránusz az új kezdeteket, az elindulást, a lendületet testesítő tüzes Kosban tartózkodik, félreérthetetlenül koppintva az orrunkra, hogy a dolgok tisztázása által kezdhetünk új időszámítást, amiben már nincs ott a régi világ avítt pora. Az ő csillagképi háttere igencsak izgalmas: a Halak kettősének visszaúszó halacskájához fűződő fonál látható, ez pedig azokat a kötöttségeket, kötelékeket hivatott megjeleníteni, amik gúzsban tartanak, amiknek abszolút lejárt az ideje és már réges-rég gátolnak a továbblépésben, az emelkedésben. Nézzünk körbe, kikhez fűz ilyen (v)iszony? Nem kéne már levagdosni magunkról a hínárt? Miért jó, ha befon és moccanatlanul tart a borostyán?
A két bolygó most különösen szépen dolgozik össze, a Vénusz erőitől támogatva nemhogy görcsösen, de szépen, finoman, harmonikusan tudunk kiszabadulni ezekből a kelepcehurkokból. A sextil fényhídja a megértést segíti, a szintézis elérését, azt a minőséget, amikor a másik túl azon, hogy meghallja szavainkat, valójában fel is fogja értelmüket; átmegy az üzenet. Ehhez jön jól, hogy nem kell ordítani, nem kell drámázni és szívszakadni; ehelyett kedvesen, ám ellenállhatatlan-lágy erővel tudjuk megtenni, aminek már eljött az ideje.
kép: www.pinterest.com
