Közvetlen, személyes kapcsolat és direkt tapasztalat nélkül is formálhatsz pontos, helytálló véleményt. Ne ülj fel annak, aki mást állít. Ha megajándékozol pár perc figyelemmel, végigkalauzollak a megértés folyamatán. A cikk végére örökre megváltozik benned a kép, hogy miről is nyilváníthatsz valós véleményt.
Néha teljességgel kizárt, hogy kapcsolatba kerülj egy olyan személlyel, akiről határozott meglátásokat formálsz. Jómagam 1979-ben születtem, idén töltöm majd be a 45. életévemet. Élsportolónak öreg, nyugdíjasnak fiatal vagyok; a KSH a „középkorú” címkét tapasztaná rám. Ebből adódik, hogy se Adolf Hitlerrel, se Joszif Sztálinnal, se Mao Ce-tunggal nem találkozhattam. Mindhárom illető az én születésem előtt eltávozott az élők sorából. Ez feloldhatatlan ellentmondás, de csak annak, aki szajkózza: ha nem ismersz valakit személyesen, nem is mondhatsz róla véleményt.
Mindhárman közismert figurái a XX. század történelmének. Gazdag forrásanyag áll rendelkezésre, sőt, még a történelemkönyvekben is helyet kaptak. Némi utána olvasás, forrásanyag-tanulmányozás, guglizás és képes vagyok markáns, megalapozott állásfoglalást kialakítani bármelyikükről. De ne ragadjunk le a diktátoroknál:
Se Szerb Antallal, se Radnóti Miklóssal – a fenti, évszámokból adódó eltérések miatt – nem rázhattam kezet. Egyik emblematikus írói példaképemmel, Stieg Larssonnal ugyan összefuthattam volna (2004-ben hunyt el), ám nem keresztezték egymást útjaink.
Három, általam nagyra becsült, szeretett figura. Kifejezetten jó véleménnyel vagyok róluk és nem hiszem, hogy hibát követnék el ezzel a kijelentéssel. A célom egy: lásd, akár pozitív, akár negatív előjellel, de igenis képes vagy és képes lehetsz egylégteres, kezet fogós kapcsolódás nélkül véleményt formálni. Aki mást állít, jobb esetben téved. Arra nem is akarok gondolni, hogy szándékosan terel tévút felé, netán a benne virágzó korlátolt ostobaságot szajkózza. Légy résen és vedd észre: jelenségekkel összefüggésben is igaz a kijelentésem. Íme:
Borzasztó, kátyús út. Centikre kiemelkedő, vagy éppen besüllyedő, gumi- és futóműgyilkos, nyelvet haraptató csattornafedelek. Rettenetes aszfaltozás, ami két hónap múlva bizton kátyúsodik. Vajon kell-e tudnod, ki volt a kivitelező ahhoz, hogy véleményezhesd a kontármunkát? Kellemesebb vonalon is működik:
Váratlanul szép dallamok, lelkedet megérintő, igazi csodamuzsika. Nem ismered az előadót, csak hallgatod, ahogy a hangszórókból áradó varázslat körülölel, magával ragad és elrepít. Ugye, hogy hamar eldöntöd, tetszik-e, vagy sem? Akkor is, ha éppen és még nem tudod, ki alkotta a dalt? Magyarán: véleményt formálsz. Nagyon helyesen. Van azért egy apróság, amire mindenképpen érdemes ügyelned:
Alkoss véleményt és mondd ki! Ám kerüld az ítélkezést. A kettő ég és föld, semmi közük egymáshoz. Ha szeretnéd mélyebben megérteni, ajánlom figyelmedbe ezt a rövid cikket; itt foglaltam össze – konkrét példákkal és párhuzamokkal megtámogatva – a lényeget: https://ladonyijanos.hu/kell-hogy-legyen-velemenyed/
Véleményed nem tojás, te pedig nem kotlós tyúk vagy. Fordítsuk meg és vonjuk le a következtetést: nem kell ülnöd az álláspontodon. Mondd ki, mondd el! És igen: hallgasd meg a másikét is. Ez az emberi létezés egyik alapvetése. A klasszikus időkben a piactereken nem csak áruk és szolgáltatások találtak vevőre. Legalább annyira lényeges volt, hogy a hírek és a vélemények is egymásra leltek, csiszolódtak.
A véleménycsere olyan spirituális, egyben gondolati szövedék, ami megóv és megtart. (Zárójel: nyilván a másik tisztelete és megbecsülése alapvetés, tehát nem hittérítő üzemmódban eszmecserélünk.) Ha ez hiányzik, a baj jóval nagyobb, mint hinnéd. Különösen akkor, ha bárki el akarja hitetni veled, hogy a. nem helyes véleményt formálni, b. ha már „hibáztál” és kialakítottad az álláspontodat, akkor tartsd magadban. Ilyenkor a következő, felettébb ijesztő következmények alakulnak ki:
Buborékban találod magad. Külső reflexiók, visszajelzések, kölcsönhatások nélküli, kisebb-nagyobb mértékben autisztikus párhuzamos valóságot építesz. Minél kitartóbban munkálkodsz, annál messzebb sodródsz az emberi alapértékektől és a normalitástól. Ezt a jelenséget Platón már igen régen leírta. Segítségül hívta legendás barlanghasonlatát, ami a ma emberének talán még inkább kézenfekvő analógiát kínál: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat
A véleményed a tiéd, lényed része. Való és kell, hogy megmutasd és nyitott legyél a másikéra is. Ahhoz, hogy méltó emberi működéssel egy élhető társadalmat ápoljunk, alapvetés.
Neked mi a véleményed?
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
