Mindössze négy hét maradt a világvégéig. Béküljünk ki mindazokkal, akikkel időszerű, ássuk el csatabárdjainkat és bánjuk meg bűneinket. Mondjuk el gyermekeinknek, mennyire szerettük őket, még utoljára öleljük meg jó szorosan a blökit, hogy mindezek után arcunkon derűs nyugalommal fogadhassuk az Armageddont. Valahogy így nézne ki egy ripacskodó felvezető, ha a 2020. január 12. „ilyen” világvégét takarna. Erről persze szó sincs, ha felnézünk az égre. Lusta vagyok megkeresni, kitől származik a mondás: inkább azt nézd, ami az égen repül, ne azt, ami a földön mászik.
Aki ilyen típusú, összedőlős-megsemmisülős január elejét vár, minden bizonnyal az aszfalt repedéseit, a morzsálódó betont fixírozza. Január 12-én lesz egzakt a Plútó és a Szaturnusz együttállása. Két, meglehetősen komótosan mozgó bolygóról beszélünk, ezért nem csak ez az egyetlenegy nap játszik, sőt. Ezen a szép vasárnapon azonban nem csak ők ketten iszogatnak barátságosan-évődve az asztrokocsmában: négyes együttállás, Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr lesz „megtartva”, már mindegyik égi vándor tanulja a szerepét. Ja nem, mert már réges-rég kívülről tudja.
Ideje jó előre kicsit tisztába tenni, mi is várhat ránk. Ezt a „felvilágosítást” kezdjük a Szaturnusszal. Azért indítom a gyűrűs bolygóval a sort, mert talán hozzá kötődik a legtöbb negatív sztereotípia. A küszöb őre – gyakori kifejezés, de nem úgy használják sokan, mint ahogyan kéne, mint ahogyan a valódi spirituális üzenet lakik a kifejezésben. Azért a küszöb őre, hogy megszentelve, tapasztalva, letisztulva lépjünk át azon a bizonyos küszöbön. Nem azért áll ott sunyi módon lesben, hogy jól elkapja a bokánkat és belemarjon. Egyszerű tévképzet azt hinni, azért a küszöb őre, hogy a jó világba, a korlátok nélküli szabadság minőségébe ne léphessünk be. Amíg így tekintünk rá, elkerülhetetlen, hogy kib@sszon kitoljon velünk – legalábbis pörgessük az önbeteljesítő jóslat mókuskerekét.
Ilyen paradigmán szemüvegen át szemlélve a Szati nem más, mint akadályokat támasztó rohadék, bár megfojtaná a porgyűrűje és köddé válna. A Szaturnusz megmutatja a fontos és lényeges dolgokat. Sűrítő-tömörítő energiája tűélesen célozza és emeli a fénybe az esszenciális, valóban jelentős minőségeket. A sallang meg mehet a levesbe. Segít átgondolni, vajon tényleg szükségünk van-e annyi ballasztra, mint amit magunkra és magunk köré halmoztunk. Ha úgy tetszik, támogatja az energetikai karcsúsodást, ezáltal a könnyebbé és rugalmasabbá válást.
Egy kulcsfogalma szolgáltatja az okot a legtöbb félreértésre: a próbatétel. Emeljük ki, dőlt és vastagított betűkkel egyszerre, mert olyan fontos: próbatétel. Mit jelent ez a szó a maga valódi értelmében? Definiáljuk újra, ezzel kerülve el a szándékolatlan erdőbe tévelyedést. Próbatétel: lehetőséget kapunk aktuális tudásunk, érettségünk, megtapasztalására. Nem olyan, mint az érettségi vagy egy vizsga, mert itt nem kell UV-csekket fizetni (aki ezt a kifejezést érti, már enyhén szaturnális…), nincs megszégyenítés és bukta.
Egészen egyszerűen visszaigazolást kapunk pillanatnyi állapotunkról. Pont úgy, mint mikor reggel a mérlegre lépve tíz dekagramm pontossággal látjuk testtömegünket, akár tetszetős a szám, akár visítanánk tőle. Ennyi az aktuális megmérettetésünk mérhető-valós értéke. Ettől még fogyhatunk vagy hízhatunk kedvünkre, arról nem is beszélve, hogy jogunkban áll ezt a tömeget tartani. Kipróbáljuk, mit érünk éppen, mi az aktuális árfolyamunk értékünk.
Iskolarendszerünk és az ott ránk tapadt fals szocializáció „jóvoltából” jellemzően ódzkodunk ezektől a nagyszerű lehetőségektől és az osztriga megúszó mintázatát követve igyekszünk a radarkép alatt, a szőnyeg rojtjai között átcsúszni az ilyen szituációkon. Próbatétel = kihívás. Gondolj a sportolóra! Aki négy évig minden nap az olimpiára koncentrálva kel és fekszik, annak a nagy nap NAGY NAP vajon terhes, kényszeres nyűg, amin jobb túlesni? Nem élete lehetősége? Pedig próbatétel a javából. Itt ölt testet az a fogalom, mely leírva hasonlatos, mégis ég és föld a távolság a kettő között.
Ez a megpróbáltatás. Ez nem jó. A megpróbáltatás nehéz, rossz, nem visz előre. A próbatétel a Szaturnusz magas szintje, a megpróbáltatás pedig az alacsony. Ennyi a különbség. A megpróbáltatást elszenvedjük. Kiesünk a cselekvő-alakító szerepből, áldozatként tűrjük-viseljük, hogy bedarálnak a fogaskerekek és oda-vissza gurul át rajtunk az úthenger. Érzed a különbséget? Ugye? Abban a pillanatban, mikor ez megérkezik, már el tudod dönteni, próbatételt élsz meg, vagy a megpróbáltatás pályáján játszol töltöd be a bábu szerepét. A felismeréstől megérkezel a döntéshez, mert ez is Szaturnusz: a belső mestered ébred fel és segít a legjobb választást hoznod.
kép: pixabay.com
