„Tapasztaltad-e, hogy csak az a tiéd, amit nem kívülről és távolról szemlélsz, hanem belül férsz hozzá, teljes azonosulásban éled át, mit jelent egy-egy megpróbáltatás, kudarc vagy siker, öröm és bánat? Hányszor jöttél rá életedben, mennyire mást jelent egyetlen fogalom, ha nem puszta elméletként tudsz róla, hanem megérintve, úgy, hogy saját bőrödön, s idegeidben érzed dermesztő vagy gyújtó hatását? Érted-e, miért kell valamennyi létváltozat húrjait tisztán zengővé hangolnod magadban inkarnációk sorozatán át, hogy a Nagy Mű egyetlen futama se legyen hamis felszabadulásod opuszában?
Próbálod-e már megérteni és elviselni végre a sorsukba falazott emberek vak szubjektivitását? Részvétlenségük, riasztóan taszító reflexeik ellenére képes vagy-e segíteni rajtuk, ha rászorulnak? Tudod-e, hogy ehhez csak a szimbólumok és analógiák rejtjeleinek ismerete adhat erőt, amely valódi testi-lelki állapotukban leplezi le őket előtted puszta külsőségek helyett? A kalodába zárt szerencsétlenektől sem vennéd rossznéven, ha nem képesek eléd futni, és udvariasan a kezüket nyújtani neked. Gondolsz-e arra, hogy a húsukba, asztráltestükbe vágódó bilincsek akadályozzák őket abban, hogy egyébre is figyeljenek saját nyomorúságukon kívül?”
Szepes Mária
kép: www.wallls.com
