Hétfőn kora este lép át a Nap a Szűz jelébe, a nyáriak közül a harmadikba. Fogékonyabbá válunk észrevenni a tovább megmaradó reggeli párafátylat, a rövidülő nappalokat és a színesedő lombokat ugyanúgy, mint a sok-sok édes, érett gyümölcsöt. Immár a nyár „tombolása” alábbhagyott, egyfajta szelídség és szelídülés vette át a helyét az életünkben is a kozmikus ritmussal összhangban.
Ahogy a betakarítás és befőzés most a legerősebb az évben, úgy éljük meg az aratás minőségét is életünkben. Szembesülünk vele, mit vetettünk korábban, még ha akkor nem is tisztáztuk, a kiszórt mag fény-e, avagy gyom, most mindenképpen megtudjuk, megérkezik a visszacsatolása korábbi munkánknak. Ebben az időszakban helyére tesszük a történteket, a tapasztalatokat is; leszűrjük, beüvegeljük a megéléseket, mindegyiket a maga érzelmi polcára helyezzük takaros címkével ellátva, hogy később, amikor szükségünk van rájuk, kételkedés nélkül nyúlhassunk az éppen segítséget adóhoz.
Alacsony szinte hajlamossá válhatunk tücsökherélési késztetéseink megélésére (Paksi Zoltán szemléletes képe), de miért választanánk az ablaktalan pincét, ha egyszer van toronyszoba panorámával is? Az elrendezésről fontos újra elmondani: nem azonos a pedantomán, stokizással kivajúdott kínos, kényszeres szögletrendszerrel. Akkor van valódi rend az életünkben, amikor a kellő időben, a kellő helyen a kellő dolgot tesszük meg. Itt érezzük át, mit jelent az, hogy mindennek rendelt ideje van; most ízlelhetjük meg, hogy az idő szorításában való vergődés helyett milyen valóban tudatosnak lennünk saját életünkben.
kép: www.thespiritscience.net
