Félelemnyesés

Félelemnyesés

Úgy tűnik, minden remény elveszett, vége a világnak. Ha jót akarsz, minimum acélláncszemekből szőtt sálban merészkedj az utcára, de talán még abban is túlontúl kockázatos. A rohadék Rohadék támad. Nincs menekvés. Te sem úszod meg, bizony. Add el a papucsod, a tartós élelmiszerekkel pedig még véletlenül se kokettálj a boltban, nem lesz rá szükséged.

Jön a vég, magával ragad a végzet, ha hegyezed a füled, már a kasza suhogását is hallhatod. Nulla irgalom, hiszen a rettenet ereje testesül, kicsi porbafingó jelentéktelen szemcseként ugyan mit is tehetnél? Jobb nem küzdeni, vállakat leengedni és csüggedt beletörődéssel várni az elkerülhetetlent. Valahogy így szólna a Hold-Algol találkozó, ha nem én írnám. Persze ezt is én írtam, de ismersz: szeretek provokálni.

Ha még mindig olvasol (ahelyett, hogy „bölcsen” a légópince zugába kuckóztál volna…), felettébb kitartó vagy. Ezt esetleg botornak címkézné, aki bokáig sz@rja magát erőst megijed a Hold-Algol együttállástól. A felszíni, kellő tudás híján gerjedő félelmek „alapja” ugyanis itt gyökerezik: március 8-án, kedden délelőttől kora délutánig egzakt a Perseus csillagkép második legfényesebb (béta) csillagának és a Holdnak az együttállása.

Az Algol sajtója valóban rettenetes, ezt hatásvadászat és túlzáscsiholás nélkül mondhatom. Guglizz rá, jellemzően elborzasztanak a leírások. Te viszont már tudod: amikor valamit kifejezetten egyféleképpen állítanak be, ott valami nem stimmel. Kutya van elásva, bűzlik. Az Algol-lal is az a helyzet. Akik így feketítik be, qrvára nagyon nem akarják, hogy megismerd valódi erejét, lehetőségeit: mindazt, amihez hozzásegíthet. Jobb, ha farpofáid közt zabszemet szorongatva megúszásra játszol. Persze ebbe nem érdemes belemenned, még szerepjáték szintjén sem. Ismerd hát meg ezt a csillagot, akit az égbolt legkárosabbjaként emlegetnek.

Mielőtt továbbmennénk, azért álljunk meg egy szóra! Csillag őkelme, azaz fény árad belőle. Kérdem én: hogy a skorpióba rákba lehetséges egy fényt árasztó ojjektumról azt feltételezni, hogy árt? Aki ételt oszt, sunyi szemét, mert titkon abban bízik, hogy a megajándékozott torkán akad a falat és fulladásos pusztulás viszi el? Aki pénzt ad egy állatmenhelyre, az a méltatlan állattartást támogatja?

Egészen torz, kifacsart és életellenes „logika” elhinni, hogy egy csillag, legyen bárhol, tartozzon bármely fényábrához és nevezzék akárhogyan is – árthat. A hülyeség: na az árt. De nagyon. Jobban, mint a dögvész.

Az Algol is ennek esett áldozatul, illetve dehogy esett: legfeljebb aktuális megítélése. Közel a perc ugyanis, mikor ez gyökeresen megváltozik és hiszem, hogy Algol-szertartással, meditációval húzzák ki magukat a tudatosuló emberek a pácból vagy változtatnak gyorsan és gyökeresen.

Démoncsillag, Sátán Feje, Démonfej – számtalan bugyuta nevet ragasztottak rá. Félelemből. Ami közös: fej. Ő Medúza Gorgó levágott feje. A nyeső a hős Perzeusz volt. Álmában lepte meg a hölgyet, de ez nem sunyítás. Analógiában gondolkodva: álmában cselekvő hős más síkon ér el eredményt. A Hold-Algol találkozó rámutat: ha valamit el akarsz érni, nem küzdhetsz csak jégre szabadult disznóként a földi síkon. Ki kell tudnod lépni az egymásutániság, a lineáris ok-okozati láncolat börtönéből.

Fej: meg kell értened (itt és most elsődlegesen a lelkeddel) olyan dolgokat, amiktől amúgy visítva menekültél. Eddig. A hal közmondásosan a fejétől bűzlik. Az együttállás erejével a bűzt a hal fejének levágásával száműzheted, azaz tehetsz érte. Érzelmekből kiinduló elhatározások által, hiszen a Hold lelkiséged, érzelmi birodalmad égi megjelenítője a születési képletben. Megérteni, szembenézni, átminősíteni. Ha kell, levágni: gyorsan, irgalom nélkül. De mit is? Nem a szomszéd/anyós/főnök fejét.

Az olyan gondolatiság, tudati korlát, meggyőződés, szemellenző és skrupulus való a késed éle elé, amik eddig gúzsba kötöttek. Láss rá: a változás radikális, most nem szaturnálisan lépegetsz. Mondok még jobbat: a benned élő hős is felszínre emelkedik. Ehhez legelőször is tudnod kell, hogy benned van. Amíg ez nincs meg, hogyan várhatnád el, hogy testet öltsön? Most rázd le magadról azt az erőltetett marhaságot is, hogy „egy vagy a sokmillióból/milliárdból, valójában semmi jelentősége az életednek.”

A hős egyben Istengyermek is. Igen, az Isten Gyermeke, hiszen Perzeusz Zeuszt tisztelhette édesapjaként. Megértheted valódi istengyermeki lényegiségedet. Ez a nyakatekert kifejezés ellenére – valójában – végtelenül egyszerű. A Teremtő saját képére formálva éled életed a földi létezésben is. Semmi sem véletlen, azaz mindig kapsz segítséget és vezettetést. Ennek legmélyebb megértése és a korábbi magadra hagyatottság levágása: erre tökéletes ez a pár óra.

A szakirodalom tág orbist (hatókör) jelöl meg az Algol-hoz, itt azonban egzakt, tehát bizton tudhatod, hogy a belső alkímia ideje jött el. Kívánom, vezessen eredményre és éld meg, milyen nagyszerű erő valójában. Azaz: ami bénító félelem volt reggel, estére már tovább is állhat. Általad.

kép: pixabay.com

nem túl szép, sőt – ő a levágandó fej, aki a félelmeket jelöli

Mit érdemes (még) tudnunk a koronavírusról?

Amikor eljut hozzád egy hír, mérlegelhetsz, miként reagálsz rá. Apropó, mielőtt belemerülnénk, definiáljuk, mit jelent – értelmezésem szerint – maga a „hír” szó: olyan információ, aminek tudása lényeges számodra és ennek birtokában jobb döntéseket tudsz hozni. Nem több és nem kevesebb. Ehhez képest a híradó, ami egy összetett szóból: hír-adó-ból indult, ma már inkább egy félelemkeltő-riogató mixre hasonlít. Mindegy, hogy tévében nézed, rádión hallgatod, elektronikus, vagy írott formában olvasod, energetikailag nincs köztük különbség.

 

Jelen pillanatban surroundban ér a koronavírus és a tőle való félelem és rettegés, a világ minden táján. Nem akarok kitérni magára az okra, csak emlékeztetni szeretnélek, hogy két évtizede az ebola ugyanilyen dermedt bénultsággal járó, döbbent félelmet generált, mégsem pusztult ki az emberiség. Emlékezz arra az alaptételre is, hogy a félelem megteremti a maga valóságát. Az egyik sunyítás itt lakik: félsz valamitől, így bevonzod-megteremted és a külvilág azonnal lecsap: tessék, az aggodalom jogos volt, hiszen már be is köszöntött a tragédia. Klasszikus tyúk-tojás relációs vita, de neked tudnod kell, hogy a félelem az egyik legerősebb teremtő erő.

 

Asztrozófusként szeretnék rámutatni az aktuális helyzet égi indikátorára: a sokat emlegetett Szaturnusz-Plútó együttállás már távolodóban van, de még mindig és továbbra is erőteljesen működik. A Plútó szimbolizálja a tömegeket, a Szaturnusz félelmeket, gátat, akadályt – hangsúlyozottan alacsony szinten. Ezen a polcon igenis helye van a tömegek félelemben tartásának. Helye van annak is, amit imént olvastam: a kínai beszállítók otthon maradnak, nem gyártanak alkatrészeket, ezért a világ gazdasága is nemsokára letérdelhet emiatt.

 

Ugyanez a kozmikus hatás alacsony szinten működtetve. Világszerte nem járnak kínai étterembe/üzletbe az emberek, mert félnek. Nem a kínai lobbi íratja velem e sorokat; sem vonzódásom, sem ellenérzésem nincs ezzel a népcsoporttal kapcsolatban (mondhatnám, érzelmileg semlegesen viszonyulok hozzájuk), de vedd észre, milyen érdekes párhuzamok mutatkoznak égi és földi működések között. A „kereskedelmi háború” nemrég enyhült, így beúszott, beúszhatott egy másik tényező, ami sokkalta hatásosabb mindenfajta védővámnál és embargónál.

 

Fontos, hogy tudd és értsd meg a dolgok működését ebből a vetületből is. Miért jó ez neked? Igen, pontosan: amikor átlátod egy bizonyos dolog működési mechanizmusát, már nem félsz tőle, hiszen kipottyan az ismeretlenség szívszorító energiája és nem félhetsz valamitől, amire a szellem síkjáról látsz rá. Láss még egy „érdekességet” is: a vírus nevét.

 

Koronavírus. Ez egy mérhetetlenül profi összetett szó: az előtag egy magas szakrális minőséget testesít meg, az utótagtól félünk, kiszolgáltatottnak, tehetetlen hullajelöltnek láthatjuk magunkat. Koronavírus. Nem bélféregvírus, nem dögvész, nem vérfakasztó vírus. Így, egyszerűen: koronavírus. A korona szakrális tárgy eszköz, ami az uralkodáshoz, a legmagasabb minőségekhez kapcsolódik.

 

A világ Szent Koronáinak (melyekből az ősi tanítás szerint – minő „véletlen” – hét készült) egyik sajátossága, hogy a valódi, szakrális uralkodó velük és általuk az égiekkel kapcsolódott össze közvetlenül, a homlok közepére illesztett hegyikristály pedig a tisztánlátást segítette elő. Ezt a minőséget igyekeznek legyalultatni a vírussal való összekötés által. Évek múlva a „korona” szó hallatán talán csak hideg, rettegős borzongás marad kellő tudatosság híján.

 

Vessünk ismét egy pillantást a csillagos égre: az Északi Korona (Corona Borealis) a legmagasabb tudás magasztos égi jelölője. A Kígyótartó gyógyító és beavató csillagzat, aki kezében tartja a két kígyót: az egyik a Kígyó Farka, az ösztönerők uralásának szimbolizálója. A másik, a Kígyó Feje (Serpens Caput) a szellemi erők uralásának jelölje, ő törekszik a Korona felé, azaz a valódi magas, szakrális tudás irányába.

 

A „korona” szó vírussal való összemosása ennek a minőségnek a gyengítésére kitűnően alkalmas. Ami félelmet keltő, a csapból ömlően is rettegést generál, azt nehezebben tudjuk – ismét hangsúlyozom: kellő tudatosság híján – a legmagasabb minőségekkel azonosítani. A szó óriási erő, a kimondott szó még nagyobb, ha pedig érzelmekkel vegyítjük – elképzelhetetlenül erős. Vegyük észre, milyen erővonalak működnek a háttérben és döntsünk saját belső értékrendünk alapján: félni akarunk-e (azaz FÉL-elemben, az EGY-ségtől, az egésztől távol) élni, vagy köszönjük szépen, éljük az életünket örömben, harmóniában.

 

u.i.: ismét ajánlom a két fül módszert: ami nem a tiéd, egyik füleden beengedheted ugyan, de a másikon azonnal engedd is ki. Szabadságodban áll megválasztani kimeneti és bemeneti füledet.

 

kép: pixabay.com

az időutazás néha meglepő eredménnyel jár

A félelemről

“Félni valamitől annyi, minta félelem

tárgyának mágnesévé válni. Minden

félelem gyökerében halálfélelem.

Ha azonban szembenézünk vele, rájövünk,

valójában a szenvedéstől félünk, a hús

idegekkel átszőtt, érzőkínpadján fekve.

Fájdalmat csak a test érez. Félelmünk

ilyenformán nem halál-, hanem életfélelem.

Aki tudja a halhatatlanságot, az úgy indul egy-

egy inkarnációja hosszú létéjszakájába, ahogy

este pihenni tér, és félelem nélkül várja az álom,

a kishalál pihentető békességét.

A félelem megszűnése az élet kezdete.”

Szepes Mária

Pin It on Pinterest