2019. dec 22. 0

Világvége helyett

Közeleg a világvége – jósolják az asztrológusok és sok egyéb guru. Féligazság, és a féligazságok gyakran veszélyesebbek a tőhazugságoknál. Az aktuális Armageddon apropója a Szaturnusz(1) és a Plútó(2) együttállása(3). Korábban a három fő „összetevőről” már külön-külön beszéltünk; érdemesnek tartom a belinkelt (számozott) írásokat újra olvasni, a még teljesebb megértés miatt. Ez ugyanis a kulcs: megértés. Amikor ismerjük a dolgok működését, már nem jelentenek veszélyt. Az egérfogó csak addig rémisztő, ujjra csapós valami, amíg meg nem fejtettük mechanizmusának hogyanjait és rájövünk, hogy az áhított sajtdarabhoz egy pálcika segítségével is hozzájuthatunk. A tudás adja meg a sötétséget eloszlató fényt, a félelem pedig ezt nem tűrheti, így szublimál, vagy más módon tűnik el. Tudnunk kell, hogy az égi energiák adottak, rajtuk változtatni nem áll módunkban. Akkor mégis kiszolgáltatott bábokként kell tűrnünk az ide-oda dobálódást? Szó nincs róla, mi sem áll távolabb a valóságtól. Emlékezzünk: az energiáknak több szintje létezik és rajtunk, csakis rajtunk áll, alacsony vagy magas szinten működtetjük őket. A második mondatban a „féligazság” szót használtam; jobb híján ez a kifejezés fedi le a riogatós hagyományos asztrológia borús jóslatait. Nem mondom, hogy hazudnak, mert nem teszik. Ellenben nincs tudomásuk arról, hogy lehet valamit magas szinten is működtetni. Mérhetetlenül determinatívvá alacsonyul egy égi helyzet, ha arra csak a rossz elhozójaként tudunk tekinteni; ekkor emberi lényegiségünk csorbul és merül meg a mocsárban. Ez az asztrológiai megközelítés a két főszereplőt nemigen kedveli, így egy Szaturnusz-Plútó együttállásból nehezen főzhet hozhat ki mást, mint orbitális szívást.

Vajon hol marad a fénylény-minőségünk, az Isten gyermeke, akit a Teremtő a maga képére formált? Miért kéne elhinnünk, hogy most csak és kizárólag szörnyűségek veszik kezdetüket és az elszabadult balták nyakmagasságban suhognak a békaeső közepette? Ugye? Igazságot a riogatóknak: nem rosszindulatból teszik, csak – remélhetőleg részleges – tudatlanságból. Mivel ők az együttállás és az egész égi helyzet alacsony szintjeit számtalanszor ábrázolták már, ma én ettől eltekintek. Nézzük meg, mik a valós energiák és hogyan tudjuk a lehető legjobbat kihozni belőlük. Elsőként értsük meg, hogy fajsúlyos történet bontakozik ki a szemünk láttára. Mindkét planéta lassú mozgású, így bőven adatik időnk megélni a hatásokat, átengedni magunkon a két égi vándor energiamixének bukéját. Amikor a Hold – havi rendszerességgel – érinti például az Antarest, két órán keresztül intenzíven jelenik meg érzelemvilágunkban a Skorpió szívéhez társuló esszenciális szeretet-energia. Előfordulhat azonban, hogy ekkor éppen alszunk, netán olyan intenzív (lelkileg) az aktuális elfoglaltságunk (például sportolunk, színházban ülünk), hogy különösebb hullámok nélkül cseng le bennünk ez a villámtalálkozó. A Szatrunusz-Plútó esetében ettől fölösleges tartanunk, még barlangba kuckózott medveként sem durmoljuk át. Az idő jelentős, hiszen az egyik résztvevő, a Szaturnusz maga az Idő, így, nagy betűkkel. A találkozó hosszú ideig tart, a hatása pedig korszakos. Itt érdemes tudatosítani, hogy – bár kevéssé intenzív formában – 2020. őszén, a gyűrűs bolygó retrográd mozgása miatt újra közel kerülnek egymáshoz a Plútóval – kicsit más égi környezetben ismét komoly tanításokat hoznak majd el, de mindenről a maga idejében, ha már Szati.

Talán nagy és hatásvadász kifejezésnek tűnhet a „korszakváltás,” amit aláírok. Nem titkoltan szoktam hatáskeltő-dramatizáló eszközökhöz nyúlni – egy olasz focista veszett el bennem -, de most abszolút helyén való a kifejezés. A tél közepére, második felére már láthatjuk, hogy az a minőség, amiben most élünk, megváltozik. Bizonyos dolgok nem is térnek vissza. Riogatás helyett konkretizáljunk: a méltatlanságnak hello. Viszlátot intünk a kényelmes, de beragadott, amolyan langyos sz@ros minőségeknek, még ha komfortos és a biztonság illúzióját keltő is volt benne ücsörögnünk. Itt érünk el az egyik varázslathoz: ez az erőtér hajlamos rávenni az önként cselekvésre. Ha mégsem így járunk el, a maga eszközeivel eléri a kívánt eredményt. Példa: tudom, hogy egészségtelen a dohányzás, mégis újra és újra rágyújtok. Most érzem és tudom, hogy új – azaz dohányzásmentes – életet kezdhetek. A felismerésből fakadóan legjobb, ha önként nyomom el az utolsó cigit, ami pedig a dobozban maradt, mehet a kukába. Ez a magas szint. Lehet, hogy egy ideig a falat kaparom és izzadok és minden bajom lesz, de letettem, megváltottam magam (Bak-minőség és a találkozó ebben az asztrológiai jelben történik meg). A másik út a nem cselekvés: ugyan érzem és tudom, hogy ideje lenne, de olyan jó, olyan csodálatos ebben a hidegben gyárkéményeket fújni, mélyre szippantani a füstöt és így összecsatlakozni – illuzórikusan – a pillanatnyi békével. Ilyenkor érkezhet valaki, aki egy velőremegtető tockost ad, a cigi nagy ívben repül, arról meg fogalmam sincs, most mi is van. A végeredmény ugyanaz, mégis különbség mutatkozik az „önként ugrom” és a „belelöknek” között. Értsük meg, hogy a szakadékon nem jutunk át tipegve, ugrásidő van. A kozmikus erők számára érdektelen, miképpen jutunk A-ból B-be. Ezt jelenti a korszakváltás; radikális, minőségi átalakulások jönnek.

Jól tesszük, ha felébresztjük a bennünk élő, esetleg – még – szundikáló oroszlánt. Némi bátorság igazán jól jön; ideje – energetikailag – tököket növesztenünk nemtől (és persze kortól, bőrszíntől, vallási hovatartozástól) függetlenül. Ez a fajta tökösség teszi szórakoztató sorttá azt, ami a félelemben élők számára katasztrófa. Nyugi, mindenkiben él legalább a képesség csírája, hiszen születési képletében valahol ott a Nap, így bizton számíthat az ébredő oroszlánerőire. A változás egyik érdekes színe a nagyképűség elillanása. A Bak magas szintje az alázat (nem megalázkodás!), a méltóság és a tisztelet. Belső alkímiánk egyik aranyrögeként fénylik fel a korábbi kivagyiság, a talmi csillogás és az „én tojtam a spanyolviaszt”-effektus elhalványulása-semlegesülése. Az összeszedettség és a koncentráció szerepe erősödik, ilyen módon tudjuk letisztítani a bennünk élő tudást, amit immár működtetünk is. Ráébredünk, hogy nemcsak a felelősségvállalás ideje köszöntött ránk, hanem úgy általában az életünkbe való – teljes mellszélességgel történő – beleállásé is. A Bak megváltói mintázata ragyog fel és fejti ki áldásos hatását az által, hogy a múltunkra rálátva döntünk egy magasabb minőségű, letisztult jövőről a mostban.

A helyzetbe hozottság segít átlépni rengeteg belső korlátunkat. Tudatosítsuk, hogy ezek bennünk vannak, még akkor is, ha külső minőséghez társulnak. A bátorság a leomló falak okán is jól jön, hiszen egyik pillanatról a másikra tűnik el valami, ami korábban, bár bekorlátozott ugyan, de a maga alacsony szintű módján védelmet is kínált. A pszichológia ismeri a börtönből szabadulók utolsó napjait-heteit átható szorongásos tüneteket: az olyannyira vágyott friss levegő közelsége egyben belső konfliktusokat is generálhat. Ezt tudjuk a jelenléttel, a felkészüléssel és a kurázsival megelőzni és/vagy kezelni. Jó hír, hogy tanítókat kaphatunk: felbukkannak életünkben olyan társak, akik segítséget nyújtanak saját példájukon, tartásukon, életútjukon keresztül. Ne az iskolákban szokásos tanár-nebuló relációra gondoljunk; az is megeshet, hogy személyesen nem is ismerjük egymást, mégis érezhető a jelenlétük és a megtartó erejük. Vegyük észre őket és használjuk azt a kincset, amit kínálnak.

Érdekes megtapasztalás ráébredni, hogy eddig Csipkerózsikaként aludtunk és valami különös filmet álmodtunk. Az ébredés ideje jött el, amikortól a saját álmainkat álmodjuk. Az ébredés emelkedést hoz, a mélységek bejárása pedig kiemelkedést. Mindaz, ami nem kell, örökre mehet a levesbe, hiszen a lyukas műanyagvödörre igazán nem mondhatjuk a nagypapa szófordulatával: „jó lesz még az valamire.” A Plútó radikalizmusa felerősíti és egyben le is egyszerűsíti a döntéshelyzeteket: kell vagy sem? Szolgál vagy hátráltat? Belső hangunk mindig megadja a helyes választ; bizonytalankodás esetén egónk hangerejét tekerjük lejjebb a tisztább hallhatóság végett. Életút-módosító elhatározások, nagylevegős döntések és az ezzel karöltve járó megkönnyebbülés is a következő hetek jellemző mintázata. Engedjük el a környezet reakcióit. Emlékezzünk, hogy mások, legyenek akár a szeretteink, akár távolabbi ismerősök, szeretnek bennünket skatulyákba pakolni. Ez a fajta dobozolás (fals) biztonságot ad; az illető tudja (tudni véli…), mire számíthat tőlem. Éppen ezért a komfortérzetét cibálom meg egyik dobozból kimászva és szabadon kószálva. Tudnunk kell kezelni az ő értetlenségét és az ebből igen gyakran fakadó nemtetszését is. Erre tökéletes a kétfül-technika: szabad döntésünk szerint az egyiken beengedjük, a másikon pedig haladéktalanul kiszelepeljük mondandójának szükségtelen részét.

Amibe korábban beletört a bicskánk, most talán számunkra is meglepő módon válik elérhetővé – vagy, ami még különösebb, már nem is mozgat meg. Lehet, hogy észrevétlenül továbbléptünk a vágyakozás egyik szintjéről egy magasabbra. Érdemes minőségi időt töltenünk önmagunkkal, hogy mindez kikristályosodjon. Ahogy egyre többet tudunk meg önmagunkról, belső-, netán árnyoldalunkról, úgy válik egyre könnyebbé a kiemelkedés is. Az együttállás a Sas csillagképében pont ezt a szárnyaló-emelkedő erőt ébreszti fel, amiben ott a révülés, az elmerengős-meditálós belső csend is. Egyszerre van jelen az alakítás, a buldózer és az éteri, finom befelé figyelés. Ne hessegessük el azt, aminek – elsőre – nem látjuk realitását, mégis valódi vágyunk. Pont ez az égi energia segít elhozni, megteremteni. Emlékezzünk: az egó a kishitű, a Kozmosz a bőkezű. Ezt a nagyvonalúságot csak és kizárólag saját önsorsrontó szűrő- és fordított tölcsér-rendszerünkön keresztül vagyunk képesek korlátozni.

A csúcspont január 12-én, vasárnap érkezik el: ekkor a Szaturnusz és a Plútó mellé odaáll a Nap és a Merkúr is: egy nagy négyes együttállás ad ritkán tapasztalható erőket. Erre szokás a budai kutyavásár-analógiát pufogtatni, de tényleg ilyen még egyszer nem várható ebben az életben. A Nagy Négyesről még többször fogok írni, de olyan jók az energiák, hogy egy előadással, kérdezz-felelekkel kombinált meditációt is tartok aznap délután. Ennek részletesebb leírását az eseményeknél találjátok. Akár itt, együtt, akár otthon, egyedül, de feltétlenül érdemesnek tartom szertartás-szerűen együttműködni az égiekkel.

Isten hozott, Új világ!

https://www.facebook.com/events/3402436979798554/

u.i.: nem szokásom megosztásokról beszélni, de ez az égi aspektus olyan fontos, hogy minden megosztást előre is köszönök Nektek. Szeretném, hogy minél több társunkhoz juthasson el a mostani együttállás valódi energiája, a lényeg. A kommentelők között pedig kisorsolok egy ingyenes részvételt a január 12-iki eseményre.

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!