Vannak filmek, melyek a szívedben, lelkedben pörögnek tovább.
Vannak filmek, melyekből egy adott jelentet viszel magaddal – de azt örökre.
Aztán vannak olyan filmek, melyekből mindössze egy mondat, egy gondolat társul be, ám életed végéig.
A legtöbben csípőből vágják rá, melyik film, pontosabban filmek ezek. Mert ritka, hogy csak egyetlen alkotás töltse be a „legjobb film” dobogójának szívedben épített legfelső fokát. Ez a rangsorolás időnként nekem is komoly gondot okoz. Nem biztos, hogy nem golyóval a fejemben végezném, ha a felszólítás és a pisztoly elsütése között csak tíz másodperc telne el. Jó, persze, ha élesben múlna az életem rajta, rávágnám, mi a kedvencem, de máskor töprengve tipródnék. Az egyik mindenesetre adja magát, az pedig a Csillagpor.
A kor nem fakítja a fényét. Immár tizenöt évnél is idősebb, egészen pontosan 2007-ben készült ez a remek alkotás. Zárójel: talán azért is imádom annyira, mert ugyanaz a Matthew Vaughn rendezte, aki A Ravasz…-t és a Blöfföt is producerelte. Amióta kijött DVD-n, nem múlik el karácsony, hogy meg ne néznénk. Imádom. Mese, azaz MESE, így, csupa – jogosan kiérdemelt – nagybetűvel. Minden szuperlatívusz és felsőfokú jelző indokolt a Csillagport illetően. Az alapvetést viszont ő is következetesen betartja:
Nincsen mese hős nélkül. A hős megpróbáltatásokon megy keresztül, eközben fejlődik, legyőzi önmagát, démonait, külső ellenségeit. A legkisebb királyfitól Frodón keresztül, Luke-on át Harry-ig jól ismered a mesehős archetípusát. A jellemzőket kivétel nélkül mindannyian hozzák, ahogyan a Csillagpor Tristan-ja is. A Charlie Cox által megformált karakter a film elején szerencsétlen balf..ék, aki a helyi boltban dolgozik. Nem sokáig, egy – szerelem vezérelte – ballépését követően – érthetően morcos – főnöke kirúgja. Ezután pedig kezdetét veszi a kalandok magával ragadó sorozata a hegycsúcsos kiteljesedés felé. Mai lényegünk azonban itt, a kezdeteknél bukkan fel először, egy ártatlannak tűnő mondat képében.
Tristan kikéri magának, hogy Victoria, akinek kegyeit keresi, inasnak nevezze. Egy fiú, aki inasként dolgozik – hangzik el a szájából. Még akkor, amikor senki, ő maga sem tudja, nem tudhatja, micsoda őrült és őrületes történések szippantják be. Kövesd Tristan példáját!
Te is hős vagy. Saját meséd forog éppen, annak főszereplője vagy napi 24 órában.
Írd te a történetedet!
Ha olyan a munkád, mint Tristané, az isten szerelméért, a világ minden kincséért el ne kövesd azt a szarvashibát, hogy azonosítod magad vele! Azaz:
Nem senior-expert vagy, hanem fiú/lány, férfi/nő, úr/hölgy, aki senior-expertként dolgozik.
Nem kontroller vagy, hanem valaki, aki kontrollerként dolgozik. Hozzáteheted: éppen.
Nem boncmester vagy, hanem jelenleg a boncmesteri pozíciót töltöd be.
Érted a lényeget és érzed a velejét. Óriási a különbség, világokat választ el egymástól. Ahogyan a minőségi emelkedésed elől is félregördíti az akadályt. Azzal, hogy kiengedi benned a tudati kéziféket.
Miután mindezt elvégezted, térj vissza az alapvetéshez: te vagy életed mesehőse. A kaland veled és érted folytatódik.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Köszönöm