Csütörtök különösen szép nap a csillagos égre tekintve: együtt áll a Mars a Bika csillagkép szemével, az Aldebarannal, a Hold pedig az Oroszlán szívével, a Regulus csillaggal. Kezdjük a Marssal: az Ikrek jelében járó vörös bolygó csütörtökön és pénteken tartja találkozóját azzal az Aldeberannal, akit a régiek a világ négy oszlopának egyikeként tartottak számon. A szemek már a Tejútra, az Istenek Útjára néznek; a Bika csillagkép üzenetének, az anyag termékennyé tevésének elérkezünk a szellemi oldalára. A tekintet itt már a legmagasabb, isteni minőségeket látja és a szarvakon át le is hozza az földi létezésünkbe, a szarvak ugyanis antennaként funkcionálnak (ezzel a minőséggel analóg a vikingek szarvas sisakja, a magyar ősiség megfelelő fejfedői és úgy általában a régi világokban előszeretettel alkalmazott, ég felé nyújtózkodó szarvakkal díszített kalap, tökfedő és bármely egyéb szakrális koponyaburkoló eszköz – ők mind arra hivatottak, hogy a beavatott, táltos, sámán, stb. számára közvetítsék az isteni világ üzenetit).
A Mars megtölti erővel és lendülettel a termékennyé tétel folyamatát, a vetés ideje van és a vető, a földet munkáló kéz nem fárad, ahogyan a szív, amely a vért belé pumpálja, szintén fáradhatatlan. A mostani időszak nem (sem) az erőtlenségről szól. A szemek szimbolizálta rálátás egyben erőt is ad, cselekvő, tevékeny energiák ötvöződnek a termékenység elvével. A Bika női típusú termékenységet jelöl, míg a marsi erők férfias, tüzes energiák, e kettő találkozójából igazán erős és eredményes csodák tudnak születni, amik segítségével a földi életünkbe le tudjuk hozni és működtetni tudjuk a magasabb világok üzenetit, aktív, megélhető, valóságos módon.
A csütörtök délelőtti Hold-Regulus együttállás pedig beleteszi a fokozhatatlan szeretet erejét és információját a képletbe. A Regulus, az Oroszlán szíve (Cor Leonis) szintén világoszlop, azaz ezen a napon a négy világoszlopból kettő is „aktív” és üzen a Föld vándorainak. Az üzenet itt pedig a múlt látásából és megértéséből kiinduló feloldó, felszabadító szeretet megélése és ragyogtatása, olyan formán, mint a népéért élő, azt szolgáló, valódi szakrális uralkodó. A ma világában ugyan fizikai szinten hiánycikknek számít az ilyen, testbe született őskirály, de az energiák – most sem – vesztek el, ugyanúgy fel tudjuk éleszteni és meg tudjuk élni magunkban is. Most ez a szeretet a lelkünkből fakad, a lelkünket hatja át; az érzelmi világunkat „képviselő” Hold a legmagasabb szeretetre rezdül rá” és itatódik át vele. Ha eddig esetleg úgy éreztük, határai és korlátai vannak a szeretetünk megélésének, úgy adjunk pár percet magunknak csütörtök délelőtt és finoman hangolódjunk rá a Regulus és Hold nászának energiáira: azt vesszük észre, hogy tágul és növekszik a szeretetünk, a szeretetre való képességünk (a Hold növőben van!). Megértjük és megérezzük, hogy nem lehet túlontúl szeretni, mert a szeretet ereje nem ismeri és nem fogadja el a korlátokat, ahogyan a Nap fényét sem lehet egy ólomdobozba bezárni. A Regulus bátorságot is ad, legyünk bátrak szeretni és tudjuk azt is, hogy a korábban hivatkozott Mars pedig az önlegyőzést is szimbolizálja, így már nem ördöngösség a két információt összekötve eljutni a konklúzióig: saját korlátainkat leküzdve és a bennünk élő tétova, visszahúzó erőkön győzedelmeskedve igenis képesek vagyunk ragyogtatni a szeretetet, a szerelmet, a megperzselődéstől való félelem nélkül.
kép: www.artpal.com
