Valódi szeretet-ünnepet hoz a hétvége. A Nap együtt áll az Oroszlán csillagkép szívével, a Regulus csillaggal. Fáradtságűző, kedélyjavító, erőteremtő hatásokat is élvezhetsz. Ha a találkozó három egzakt apján (augusztus 21-23. között) éppen pihensz, az kitűnő. Azért remek, mert nem kimerültségből nyúlsz el. Az oroszlán tudatos rápihenése jelenik meg abban, ahogyan feltöltődsz.
Tüzes hatású égitestek találkoznak, tehát erőt bőven kapsz. A szeretet kiterjedése és lángolása egészen egyszerűen tovaűzi a blokkoltságot, az energetikai zárványokat. Gondolj bele: az Oroszlán szíve. Mit tesz a szív? Vért, azaz életerőt áramoltat. Mindezt szüntelenül és fáradhatatlanul teszi. Abszurd gondolat: „bocs, főnök, elugrottam csobbanni a holtágra, majd jövök fél óra múlva, tarts ki, nyugi. A szíved.” feliratú post-it fogadna egyik reggel. Nyilván már egy képzeletbeli felhőről olvasnád, halvány mosollyal.
A regulusi szeretet állandó minőséget kínál. Szeretet-energiája a szakrális uralkodó archetípusával analóg. Maga a csillagzat is a múltba néz, neked is ezt kell tenned ahhoz, hogy példát láss. Jelen korunkban nem ismerek Szent László-volumenű uralkodót, de azon a polcon keresgélve jutsz a regulusi szeretés közelébe.
Állandó, ha úgy tetszik: ingadozás és szolgáltatás-kimaradás nélküli erő. Nyilván nem élheted az életed bárgyú vigyorral az arcodon. Nem mantrázhatod: én mindenkit szeretek, tessék, itt a másik arcom. Ellenben megteheted, sőt, tedd meg: csinálj valamit szerelemmel. Mindegy, mit. Ez az egyik titkot nyitó varázskulcs. Akiben él a szerelem lángja, örökké fiatal és fáradhatatlan. Az érzelem természetesen nem csak párkapcsolati értelemben fejtheti ki hatását. Szerelemmel rántottát süthetsz, virágot locsolhatsz, bármit végezhetsz.
Felülemelkedhetsz a horizontális sérelmeken. Nem akarod már dédelgetni őket. Ráébredsz: a régi tüskék, az irántad táplált gúny, ellenszenv nem háromhetes vizslakölyök, hogy dédelgesd. Emlékezz: tüzes energia, égesd hát el magadban. Még egy adalék, amiről jó tudnod, de nem forog közszájon: ne akarj megbocsátani.
Hoppá! Mi van? Nem erről szól az ezospiri világ? Hát nem erről kéne. Azért ne akarj megbocsátani, mert akkor lemaradtál. Pörgeted magadban a sérelmet, mint az előbb beszéltünk róla. A regulusi bölcsesség elpárologtatja az elszámoltatási/vádolási kényszert. Lehetőséged van arra, hogy a múltad alapos vizsgálata után már tárgytalan legyen a megbocsátás. Azért tűnik el az erő belőle, mert rájöttél: el is engedheted a kötelet.
Nem csak a feszültség tűnik el, de az ellenerő is hanyatt esik. Támasz nélkül marad a belső megfosztottságod. A benned élő kisgyermek, akitől elvette a gonosz óvónéni a kedvenc plüssét, már nem akarja láncfűrésszel fejét venni az elkövetőnek. Megértést kapsz, de olyat, amilyen eddig még nem érkezett. Ez ad megoldást és innen ered a sejtjeidet elárasztó megkönnyebbülés. Ezért pihened ki magad.
Bátorság, szabadság, méltányosság – a Nap-Regulus „melléktermékei.” Észre fogod venni erősödésüket. Nyilván ez is felülírható szabad akarattal, de miért is tennél ilyet? Olyan erények vastagodnak benned, amik kiemelnek a hétköznapi torzsalkodásokból. Érzed: már nem pálya. Ugyanígy értetlenkedsz a sopánkodás, szapulás, acsargás minőségein is.
Tudd: a választás szabadsága mindenkinek adott. Olyan, mint egy váltó. Te döntesz, merre irányítod életed szerelvényét. A kitérő felé, ahol mindig minden ugyanolyan (látszólag…), vagy az emelkedés friss levegőjű hegyvidékére? Ott várnak az igazi kalandok és a legnagyszerűbb megélések.
kép: pixabay.com
ragyogóan szép égi helyzet a Nap-Regulus találkozó
