Régi jó (vagy rossz – nézőpont kérdése) szokásom szerint mára is egy kis szólovaglással készültem. Igen, ha jól és helyesen ülöd meg édes anyanyelvünk adta szavakat és szóláncokat, gyorsabban vágtázol, mint a mesék Táltos Paripája (vagy majdnem olyan tempósan), ám a másik véglet is igaz: bakol és repülsz, helytelen pozitúrából. Min múlik a sikered? Rajtad. Pontosabban a technikádon; azon, ahogyan a lóhoz szóhoz közeledsz.
A mostani különleges időszak amúgy is a szavak ideje. Új, eddig vagy egyáltalán nem hallott, vagy perifériálisan érzékelt kifejezések törtek a cetrumba (pandémia, infektológus, járványgörbe, kijárási tilalom, Müller Cecília, kötelező maszkolás és sorolhatnám). Borsózik az ember háta. Ők a bakolós szavak, analógiában a füstpamacsot okádó, patkójával szikrákat vető, sunyító fülű, komisz gebével. A megváltozott helyzet alkalmazkodást kíván.
Ennek hiányában az oly’ sokszor citált elszáradt fához válsz hasonlatossá, (ami) aki előbb vagy utóbb, de biztosan beletörik a szélviharba. Alacsony szinten ez megalkuvásban, kompromisszumok sorának – szorgalmas nagymama módjára való – kötésében, kényszerházasságban (nem feltétlenül családjogi értelemben véve) és társaiban manifesztálódik. Emlékezz: a kimondott szó teremtő ereje végtelen.
A kimondott (leírt) „kutya” szó – helyesen alkalmazva – jobban és erősebben harap a felhergelt kuvasznál (ezt a gondolatot Moldova Györgytől kölcsönöztem). Ezért vigyázz, mit gondolsz, legfőképpen mit mondasz. Ami a fejedben forog, ami a szádat elhagyja, nagy mértékben alakítja a valóságodat. És akkor még az érzelmekről nem is beszéltünk.
A rugalmasság nem gerinctelenség, hiszen nem hagyod el és nem adod fel az elveidet. A hajlékonyság erény. A kezdeményezőkészség, a változtatás képessége, a jelen helyzetre alkalmazott, örök értékeken alapuló aktuális legjobb megoldások kidolgozása jogosan tehet és tesz büszkévé. Emlékezz arra is: a felülről érkező történések alakítására jóval kisebb (jellemzően a nullához konvergáló) ráhatással bírsz. A rájuk adott reakcióidat ellenben száz százalékban te magad határozhatod meg. Elég egyértelmű egyenlet; kristálytisztán láthatod, mibe érdemes energiát fektetned.
Zárójel az előző bekezdés utolsó mondatához: az érzelmek harmonizálása, a háborgásból való mély megnyugvás, megbékélés elérése az egyik célja, fő iránya a mostani időszaknak. Rajtad áll, egy konkrét történést miként kommentálsz: „no, most aztán igazán ráb@sztam ráfaragtam,” vagy „nem ez a tétel szerepel a bakancslistán első sorai között, de ha már ez jött, nézzük meg, hogyan fordíthatom előnyömre.”
Pontosan ugyanannyi energia kell mindkét irány megindításához. A következmények elképzelését rád bízom. Mindkét esetben úgy cselekszel, mint aki kavicsot dob el a havas lejtőn, ám más-más lavinák keletkeznek belőlük. Az egyik pusztít, a másik lehetősége(ke)t teremt. Dönts és élvezd döntésed gyümölcseit.
kép: pixabay.com
egyszerre látod bravúrosnak és magától értetődően természetesnek – és nem csak hús-vér lovak hátán