Szombattól a Vízöntő égi cikkelyében járja útját a Nap; csodaszép napokat nyitva meg előttünk. Szabadság és tisztaság erősödik, de a Vízöntő Vénusznál nemrég ejtettünk néhány szót a „klasszikus” vízöntői értékekről, így most inkább helyezzünk hangsúlyt a finomságokra. Erősödik, előtör újító énünk, hogy az eddig talán szunnyadó, szabad, alkotó energiáink testesülhessenek. Lehet, hogy az új dolgaink mások (vagy akár saját magunk) számára szokatlanok, de minden reformert eleinte furcsállva méregettek.
Itt van aztán a megértés, megbocsátás, elengedés szentháromsága. Szeretjük abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy ezt elsődlegesen az „ellenünk vétkezőkkel” szemben érdemes alkalmazni, de hámozzuk fordítva a hagymát, belülről kifelé (tudjátok: szokatlan gondolatok, ötletek, képek, sugallatok is jönnek csőstől) és először önmagunkat értsük meg, bocsássunk meg magunknak és engedjük el, amit el kell engednünk, főként az önmagunkkal szemben érzett neheztelést, bűntudatot, ilyesmiket. A Vízöntőbe a Nap, cselekvő énünk égi megjelenítője lép be, ugyan mikor lenne erre alkalmasabb időszak, mint most?!
Aki el tud engedni, az tud kapni; a ragaszkodás az áramlás útjába áll. Ismerjük fel ezt a rendkívül egyszerű törvényszerűséget és állítsuk szolgálatunkba. Ez a bőség stációja is, de nem csak és kizárólag forintosított, materiális bőségről beszélünk, bár az is játszik. A bőségtudat, a bőségérzet erősödik, amiben az elengedés segít; ha kimondjuk, hogy elengedem, hiszen képes vagyok rá, mert elengedhetem; adok, mert adhatok, mert korlátlan bőségű Univerzumban élek, akkor ezt odafönt is meghallják és ennek megfelelően kapjuk a földi tapasztalásainkat. Ugye, milyen egyszerű és milyen jó?
kép: www.pinterest.com
