Az élet jóval több a napi rutin és a kötelességek teljesítésénél.
Az életed jóval több a napi rutinod és a kötelességeid teljesítésénél.
Aktuális: a mostani napok meglehet, kiszakítanak a megszokásból. Talán most csodálkoztál rá, az ismétlődések és mintázatok milyen szövedéke járja és hatja át mindennapjaidat. Reggeltől estig, aprótól óriásig.
Az útvonal, amin bemész dolgozni.
A munkafolyamatok, amiket akár a legapróbb részletekig is meghatározhatnak a szabályzatok, folyamatábrák, írott és íratlan regulák.
Ahogyan a gyerekeidhez szólsz, játszol velük, jelen vagy az életükben.
Ha nem vigyázol, előbb vagy utóbb kialakul egy összetett, személyre szabott mókuskereked.
Egy komplex, alapvető igényeidet ugyan kielégítő, ám boldoggá nem tevő malomszerkezet.
Ezzel csak az a baj: bár a közepén vagy, de csak forgatod. Nem rólad szól. Nem te vagy életed főszereplője, még ha a látszat – néha – azt is sugallja. Én is megéltem, sok-sok éven át.
Egyvalamibe igyekeztem kapaszkodni, amikor irodai napom volt: a 10 órakor esedékes kávészünetbe.
Pár éves, hatemeletes irodaház, a belváros külső részén, igényes, ápolt belső kerttel. A büfé egész jól felszerelt, mindenesetre a két Jura Impressa X7 kávégép a legkényesebb igényeket is kielégítette. A belőle vásárolt latte mellé jobbacska islert is adtak, ezzel a kombóval felszerelkezve esett igazán jól kiülni a harsány zöld, bársonyos, hetente műtrágyázott fűre épített fateraszara. Dizájnos székek, asztalok, nevetések, érdemi beszélgetés. Mintha nem is rabszolgák lettünk volna. Erről a könyvben (https://ladonyijanos.hu/a-konyvrol-a-stellalarol/) bővebben írtam, de tényleg úgy volt: hosszú időszakon keresztül a délelőtti 10-15 perc szünet, szusszanás, kizökkenés tartotta bennem a lelket.
Halkan, suttogva jegyzem meg: itt, ekkortájt alakult ki az islerrel, mint sütemény-féleséggel való bensőséges kapcsolatom. Egyszerre volt kényelmes, felszabadító és nyomasztó a tízórai pauza. Mert mindig eltelt és kivétel nélkül sokkal hamarabb, mint kellett volna. A délelőtti kávézós-sütizős szűk negyedóra résén szivárgott be némi fény az egzisztenciális prostitúció lélekölő keretrendszerébe. Mert az volt, mindkét kijelentés igaz.
Keretet ad, de korlátoz.
Megtámaszt, közben akadályoz.
Nem vagy biorobot (droid, fogaskerék, stb.), akármit mond a főnököd és hiszik a céged tulajdonosai/részvényesei. Ember vagy, a szó klasszikus, ősi, nagybetűs értelmében. Az emberi lét pedig több rutinszerű, megélhetési célból elkövetett „kötelesség” teljesítésénél. Jóval több.
Színek, formák, illatok. Mese és játékosság. Kellenek, lételemeid, még ha senki nem is mondja. Érzed és tudod. Ezért van beléd integrálva a fantázia. Nem csak úgy, letöltött programként, hóbortból telepített appként fut: a merevlemezedre, nyomtatott áramköreidbe sajtolta a teremtés a képzelet végtelenül színes játékosságát. Elvehetetlenül; itt nincs uninstall, se lomtár, se remove.
Harry Potter.
Gyűrűk Ura.
Trónok Harca.
Fantasy sorozatok, könyvek, filmek, szerzemények végtelen sora. Videójátékok, stratégiai játékok, szerepjátékok.
Azért álmodozol és építesz fantáziabirodalmat, mert ember vagy. Alapvető vágyad és igényed időről időre átlátogatni a képzelet végtelenül csodás univerzumába.
Igen, még a menekülésre is megfelel, bár nem az a fő cél.
Elvarázsol és a csodával, a mágiával, a mindennapi rögvalóságon túlra és a fölé repítő minőségekkel való találkozás miatt fontos. Impregnálod magad a korlátok nélküli játékossággal.
A fantázia világa felfrissít, emlékezett: ember vagy.
Ezért kezdtem bele, ezért ragadtam fejszét, tollat, papírt és rajzfüzetet.
Ezért indítottam meg egy képzeletbeli komplex építkezést.
Mert az ember fantázia nélkül nem ember, nem képes létezni, legfeljebb vegetálni.
Izgalmas útra léptem.
A fantázia építésének ösvényére.
Ígérem, előbb-utóbb konkrét tényeket is elmesélek majd. Ahogy haladok, úgy írok, beszélek róla.
Ahogy őseink fogalmaztak veretes nyelvünkön Vereckénél: coming soon.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
