A hetek-hónapok óta sokat emlegetett Szaturnusz-Plútó együttállás már túljutott az egzakt, percre pontosan szoros összekapcsolódás csúcspontján. Január végéig szorosnak tekinthető kettejük találkozója egymáshoz viszonyított ívtávolságuk miatt, így nem lúgozódik ki a hatás egy-kettőre, sőt: emlékezzünk, korszakos-korszakváltó energiákat mozgatnak meg ők így, együtt ketten, sőt nemrég négyen is. Anélkül, hogy Szabó bakterba átmenve újabb és újabb bőrt akarnék lehúzni a csillagos ég profánul elnevezett Sanyi lováról, ismét szót érdemel a két lassú mozgású bolygó, mégpedig a most megindult, egymáshoz mért távolodásuk miatt. Noha hetekig még egy fokon belül tartózkodnak a Földről szemlélve, igen apránként, vonásról vonásra kezdenek eltávolodni egymástól. A közeledő fényszögről írtakat célszerű újraolvasni, hogy ennek tükrében tisztábban és világosabban láthassuk az aktuális erővonalakat.
Ami megfogant a nagy négyes együttálláskor, az most kihordási szakaszba jutott. A magot elvetettük, az növekszik és erőre kap napról napra. A változtatás eredményeként feltartóztathatatlanul alakítunk át az életünkben bizonyos minőségeket. A mostani, távolodó szakaszban a tanítás, a felismerés, a tettek elindítása és végig vitele erősödik. A változtatást elhatároztuk és most „hozzuk le” az anyag világába az eszmét. Kész a tervrajz, most pedig következetesen, állhatatosan építkezünk. Lehet, hogy időnként nem látványos a folyamat, például a (spirituális) földmunka tűnhet inkább rombolásnak, mint építő tevékenységnek; mégis, elengedhetetlenül szükséges a szép, erős, és méltó új építmény megalkotásához. Szervesen kapcsolódik az elengedés, a lezárt-elmúlt dolgok végleges letétele. Emlékezzünk, a Hold fogyó fázisában külön segítséget nyúlt a letevésben.
De mi van akkor, ha ebből az égvilágon semmit, de semmit nem érzünk? Ha azt gondoljuk, hogy passzív, ledermedt bábként állunk és a dolgok „csak úgy” megtörténnek bennünk és körülöttünk? Ebben az esetben is hatnak ránk az égi energiák és könnyen megeshet, hogy valahol a mélyben és fizikailag akár távol, de később ránk kihatással lévő folyamatok indulnak meg. Ezt csak bizonyos idő elteltével láthatjuk meg, de ott világosan mutatja majd meg magát az összefüggés, hogy igen, itt és most gyökerezett valami. Ez a valami pedig fajsúlyos átalakulásokat emel be életünkbe. Erősítsük a nyitott, befogadó és elfogadó attitűdünket mindarra, ami új és változást hoz; a régi, talán kényelmes, de lejárt dolgokat „veszélyeztetve” is. Emlékezzünk: csak a korhadékot pucolja ki a jelen kozmikus erőtér, ami örök érték és jó, az megmarad és erősödik.
kép: www.pinterest.com
