Elérkezett az idő, hogy átgondolt a „hogyan tovább”-ot. Legkésőbb most. Aki derék strucc módjára tuszkolja vastag nyakán ülő konok buksiját a puha strandhomokba, immár az is hallotta, hogy a nagyvilágban ez-az nem éppen úgy zajlik, mint ahogyan a „harmonikus” és az „ideális” szócikkeket illusztrálják. Igen, még rád is hat, a te személyes életedre is befolyást gyakorol az, ami „odakint” zajlik. Ez egyszerű tény, minden ítélet nélkül.
Miért kongatok akkor vészharangot? Mert annak is felvirradt a napja. Amúgy pedig nem vészharang, hanem emlékeztető ezüstcsengettyű, aminek a hangja képes és hivatott Csipkerózsika- és rémálmaidból egyaránt felrázni. Mit hallasz – szinte mindenhonnan: válság, recesszió, infláció, összeomlás, háború, világvége. Egy ősrégi Pokolgép-album címadó dala ugrott be, a Metál az ész. Hát meg. Meg hát.
Hatnak rád, nincs mese, a mérték jellemfüggő. Kicsit az elmédre, jobban és mélyebben a szívedre. Ideje belátni – és nem lemondóan beletörődni -, hogy magukra a nagyvilág politikai-gazdasági folyamataira érdemi, döntő módon nemigen hathatsz rá. Ez van. Kivéve, ha ország- vagy multicég-vezetői ambíciókat dédelgetsz, de akkor nem olvasol ilyen, eltántorító hablatyokat. Mik tehát a lehetőségeid, ha magukra a jelentős fordulatokra nem bírsz befolyással?
A reakcióidat, az általad adott (külső és belső) válaszokat, a kinyilvánított magatartásodat szabadon és tudatosan választhatod meg. Ez a szabadság jutott neked, de ennél nem is kell több. Éppen elég, mindenre is, ahogy a derék székely mondaná.
Húzd össze magad, lapíts, kuporogj, merj kicsi (és jelentéktelen) lenni, add lejjebb, mondj le, törődj bele, engedd el, majd egy másik életben, ha a világ szerencsésebb felére születsz. Nem folytatom a sort, így is fárasztó volt leírni, miket hallhatsz huszonegyedik századi jó tanácsként. Hogy mire jó, azt nem tudom. Talán inkább a GYESEV Intercity-t választod a lassú és körülményes (idősebb Knézy Jenő szófordulata) kenderkötél helyett. Nem jó.
A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt az emberi minőség méltóságával össze nem egyeztethető szűkösségsulykolás zajlik, napi huszonnégy órában, nonstop. Ha neked tetszik, ha akarod, ha rádobban a szíved, lelked rajta. Számodra itt ér véget a mai bejegyzés; köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, ne felejtsd el jusson eszedbe lekapcsolni a villanyt és letekerni a fűtést, jó éjt.
Mi a másik út? Markáns hátraarc a zsugorodás felé. Nem közelíteni, barátkozni vele, engedni az érzékenyítésnek, hanem szögmérővel pontosított, 180 fokos fordulatot tenni. A beszűkülés ugyanis nem kínál perspektívát. Ezt a tételt nem ördöngösség belátni. Ami csak csökkenhet, fogyhat, kevesebb lehet, az előbb vagy utóbb elfogy. Ha még így sem esik le, engedj meg két szemléletes példát.
Van egy üveg lekvárod, a kedvenc gyümölcsödből. Én a besztercei szilvára szavazok. Nagy, öblös, egykori uborkásüvegben lakik, megvan bő másfél kiló. Eleinte napi három púpos evőkanállal mertél belőle, majd rájöttél, így bizony hamar a nyakára hágsz. Önmérséklet, vágycsökkentés, innentől napi egy lapos evőkanál az adagod. Megnyugszol, a rohamos mértékű szublimáció üteme érezhetően lassul. Pár nap múlva azért konstatálod, hogy csak lejjebb és lejjebb araszol a lekvár határvonala nap nap után. Az evőkanalat kiskanálra cseréled. A lekvár erodálódása lassul, de nem eléggé. Viszlát, kiskanál, gyere, mokkás! Ezzel már csak parányi adagokat mersz ki, szinte az ízét se érzed. Mégis: előbb vagy utóbb, de bizton a legutolsó lekvármolekulát is kietted, elfogyott, kész, nincs többé. Hacsak hamarabb, még menet közben rád nem romlik.
Pepitában ugyanez: lehúztad a töltőről a telefonodat, combos 100 %-ot mutat a kijelző. Levetted a fényerőt, semmi szükségtelen scrollozás, se TikTok, se Spotify, semmi, ami nem életbevágó. Szerinted az idők végezetéig teletöltött állapotban marad a készülék?
Lekvár és telefon közös pontja: ha spórolsz vele, megrontod az élményt, amit kínálna, de csak odázod az elkerülhetetlent. Ergo: nem vezet sehová. Ha két példázatban igaz, vajon az élet összes többi területén tőhamis lenne a kijelentés, nulla értékkel? Nem azért, mert én írtam; azért, mert így van. Ez a vanás a tény, amin vitatkozni valóban nem érdemes; szót szaporíthat, előre nem visz.
Ideje nagy levegőt venni, neked is, nekem is. És perspektívát váltani. Növekedés, kiterjedés, vagy szépséges ősmagyar szavunkkal: expanzió. Ez kell, erre visz az út, ez a megoldás. Az üzemanyag pedig, ami előre lendít, a kurázsi.
Ha még mindig olvasol, gratulálok, mert tudod, mivel vitorlázz át a jelen és a (közel)jövő hullámain, háborgó tengerén. Jó hírrel is szolgálhatok, mégpedig kozmikus eredetűvel, ami téged támogat. A Nap és az Uránusz bolygó áll 90 fokra egymástól; népszerűbb elnevezéssel quadrat fényszöget alkotnak. Kiterjesztően értelmezve február másodika és ötödike között egzakt a kapcsolódás. Miről szól?
Álmok és merészség. Ők a főszereplők, velük jutsz messzire.
Első igazság: merj álmodni, az ingyen van, mondjon bárki bármit. Ha már te magad bekorlátozod, miről álmodozz, elbuktál. Már semmi szükség orwelli eszközökre; önként veted alá magad a tudatzsugor koromfekete mágiájának.
Második igazság: az álom „mérete” sem fizetős, azaz ugyanannyi erődbe, energiádba, képzeletedbe kerül nagyot, óriásit álmodni, mint icipici törpezsugort.
A Nap-Uránusz fényszög elsősorban a nyitott szívű, a változ(tat)ásra kész, gerinces embereknek kínál remek alkalmat. A Nap Vízöntő, akár aktuális asztrológiai jelét, akár csillagképi környezetét vizsgáljuk. Erről korábban többször írtam, most nem nyújtanám vele a türelmedet. Az Uránusz nemrég fordult direkt irányba hosszú, több hónapon át tartó látszólagos hátrálás után. Ennek mágiáját részletesen, pontról pontra taglaltam a január 20-án este kiröppent hírlevélben; javaslom újraolvasni. Különösen arra a részre gondolok, amit a Cet fejéről, az ott található érzékszervekről és a Menkar csillagról írtam. Most jön igazán jól.
Száz szónak is egy a vége: bátraké a szerencse. A bátorság pedig belső döntés kérdése. A te elhatározásodé. Ami független az égiektől, ők „csak” hátszelet biztosítanak. De a legerősebb hátszél is azt tudja igazán támogatni, aki már irányba állt és halad. Mindent bele!
kép: pixabay.com
