A komfortzóna nem egy egzakt dolog. Tágíthatod újra és újra, meglehetősen rugalmasan viselkedik. Minél többször léped át és tolod ki a határaidat, annál jobban érzed magad; akkor tudatosul az érzelmek szintjén is, hogy „igen, élek!” Ha ez önmagában ilyen csodás, hogy a pitlibe’ lehet akkor veszélyes? A kipipálással, igen.
Ott csúszhatunk el, amikor rendszeresség helyett eseti módon tekintünk komfortzónánk elhagyására-tágítására. Az esetiséggel az a baj, hogy hamar kiürül az élmény. Azt gondoljuk, mint az edzőterembe járó kamasz: a pálcika karjaimból felgyúrtam magam, van hátam, bicepszem és mellizmom, kész vagyok. Most már nem kötnek belém az utcán, megdolgoztam érte. És igaza van. De mi történik, ha örökre elfelejti a terem címét és felé se néz többé? Meddig maradnak az izmok feszesek?
Lásd a párhuzamot: kamaszunk nem gyötrődik és szív azzal, ha hetente – mondjuk – három alkalommal lemegy egy-egy órát súlyzózni. Ez nem tortúra, még ha megizzad, elfárad, megéhezik és izomlázasan megy is haza. Ez mind-mind a fejlődés érdekében történik. Pont ilyen okokból kezd apránként, de egyre nagyobb tárcsákat a krómozott rúdra húzni, mert adott súly már nem hozza azt a bizonyos önmeghaladós érzést; egészen egyszerűen hozzáedződött.
Itt érkezik el a feljebb és továbblépés pillanata, de nem csak gyúráskor. Egész életünket át- és áthatják az ilyen tágítások-erősítések. Legyünk készek önként meghozni az áldozatot, vállalni az erőfeszítést és tudni, hogy mindez értünk van. Természetesen újra és újra adjunk időt és alkalmat a jogos büszkeség érzésének, ünnepléssel együtt, de soha ne tekintsünk végállomásként aktuális pozíciónkra az életben.
Mindig van feljebb és előrébb; törtetés nélkül emelkedhetünk egyre magasabbra életünkben. A kényelmesség és a babérokon ücsörgés ezzel pont ellentétes vektorú, beszűkítő-zsugorító, ezért érdemes megfontolnod, akarod-e. Ad-e annyit a (spirituális és fizikai) lustaság, hogy életformáddá tedd? Megéri, hogy esetleg az utad legvégén megbánj bármit is? Ugye?
kép: pixabay.com
szép és kényelmes, még biztonságot is kínál – de éppúgy a határai is erősek, mint a komfortzónának
