Amit énekelgetsz, azt vésed tudatalattid merevlemezére. Pont. Tényleg? Tényleg. In medias res, avagy tapossunk a lovak közé és öntsünk tiszta vizet a nyílt lapok közé. Engedd meg, hogy a nyitó kijelentést levezessem és együtt lássunk rá, miért fontos a zenét és a dalokat tudatosan dúdolgatnod.
Az idők hajnalán – már ami személyes létezésemet illeti – megjelent Magyarországon az Agykontroll. A kilencvenes évek elején kevés háztartásból hiányzott a vékony, liláskék színű, narancs betűs könyv. A miénk is birtokolt egyet, kiskamaszként mohó kíváncsisággal forgattam lapjait.
Tetszett, amit ott olvastam, mégpedig nagyon. Próbáltam, alkalmaztam, de kevéssé éreztem a döbbenetes és drámai változásokat, amit már a címlap alja ígért. Találtam azonban egy nyúlfarknyi utalást, hogy bizony hazánkban is indulóban a két hétvégés tanfolyam. Nosza, elkocogtam a Váci utcai standra, ahol egy kedves hölgytől tudtam meg: igen, már pár alkalom lement, tudok jelentkezni, 10.000 jó magyar forint az ára. Khmm… Ez akkor kisebb vagyonnak érződött általános iskolásként, de tudtam: elő fogom teremteni és ott leszek.
Egy év így is eltelt, de 1994. ősze ott ért az egykori Kertészeti Egyetem K épületében, a Villányi úti arborétum különleges pompájú növényeivel és varázslatos atmoszférájávál körülölelve. Dr. Domján Lászlóra akkoriban a karizmatikust tartottam a leginkább találó jelzőnek.
Máig él bennem figyelemfelkeltő kijelentése: amit gondolsz, de főleg mondasz, azt programozod az agyadnak. A módszer zsenialitása egyszerűségében, elemekre bontottságában, és az ebből fakadó közérthetőségében rejlik. A példa az éneklés volt.
Akkor még Máté Pétertől idézett, egy későbbi, ismétlő tanfolyamon azonban a PA-DÖ-DŐ „Fáj a fejem” című dalával. Fülbe mászó, fogós dallam, ráültetve egy mérhetetlenül káros programmal: „Fáj a fejem nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen.” Direkt nem linkeltem be a Youtube-ról, ha kíváncsi vagy, netán még nem hallottad, pillanatokon belül tehetsz érte.
A könnyen emészthető dallam hivatott kijátszani éberségedet. Vajon szavalnád-e a fenti szöveget, amennyiben versként látott volna napvilágot? Aligha. A búsongás – sokszor észrevétlenül – hungarikummá avanzsált, ez alól a (könnyű)zene sem tudta kivonni magát.
Legnagyobb veszélye éppen a tudattalan – azaz abszolút nem tudatos -, lefelé, szűkítő irányba mutató való programozás. Tudom, tudom. Éppen erre akarok kitérni, amit most – jogosan – a fejemhez készülsz vágni: akkor ki kell dobnod minden, nem pozitív kicsengésű szöveggel íródott muzsikádat? Szó nincs róla.
Talán már említettem, hogy rockerként szocializálódtam a fogékony éveimben és ma is gyakran hömpölyög fémzene a hangfalakból nálam. A rock és metálzene pedig nem mindig a legemelkedettebb szövegekkel operál. Nem célszerű megfosztani magad bármitől, ami kedves számodra. Bárgyú önbecsapás lenne mostantól rózsaszín szirupos, C-vitaminnal dúsított pozitív életszemléletű zenéket hallgatnod – kizárólagosan.
Nyilván akad olyan hangzóanyag, ami emelkedett és még tetszik is, őket erősítsd. Ahol bibis az ének – nos, ott használd a csodamódszert. Ez pedig mi más lenne, mint a tudatosítás. Vegyünk egy példát, legyen a Dinamit Tinédzser dala.
Mivel közel áll a szívemhez, őt belinkeltem. Vikidál Gyula hangja örök, torka arany, és nem, attól, hogy jelentéseket írt és még fedőnevet is kapott, a zenei munkássága nem csorbul. Egyszerű szerzemény, de nem tudod feledni, belerágja magát hallójárataidba. Mégis, a sugárzott életérzés – bár felettébb könnyű vele azonosulni – nem kívánatos. Hallgasd, én is szoktam.
Játszd azt, mintha filmet néznél. A stáblista idején jellemzően tudatosul, hogy te saját magaddal vagy azonos, a kanapédon ülsz és most fejeztél be egy magával ragadó, sodró lendületű, avagy megkapóan drámai filmet. Visszazökkensz – talán álmodsz egy-egy jelenettel, de nem pörgeted magadban úgy, mint a slágerek szövegét.
Tedd meg a zenében is: tűzz ki időszakot, legyen az öt perc vagy egy bejglisütő délelőtt: azt hallgasd, ami jól esik, tekintet nélkül a szövegre, de a végén energetikailag tisztogasd le megad. Hülyén hangzik, tudom. Mintha lefürdenél. Ne hidd el, tapasztald meg.
Ha tudatosítod, hogy műalkotásokat élveztél, a varázs programozó részének kihúzod a méregfogát. Talán ez az összetett képzavar teszi oly’ emlékezetessé, hogy ki is próbálod holnap. Emlékezz: azért hallgatsz zenét, hogy a lelked szárnyaljon, nem pedig lehúzó tudatalatti-programozás véget. Lakasd jól zenekecskédet és maradjon meg egyidejűleg egészséges, tiszta tudatalattikáposztád.
kép: pixabay.com
