Pénteken éri el a Skorpió zodiákusában járó Merkúr a Mérleg csillagképének legfényesebb, alfa csillagát, ami a múlt serpenyőjét szimbolizálja. A Mérleget nevezték régen Mértéknek is; ez a megmérettetés égi stációja, ahol a könnyűnek találtatás már nem földi ítélkezés és szempontrendszer szerint dől el, hanem ennél jóval magasabb, isteni szinten. Itt el tudunk szakadni az aszfaltot néző, leszegett fejű, a mindennapok tudati börtönébe ragadt torz valóság-illúziótól és megérezzük, átéljük – a Merkúr okán elsődlegesen szellemi, tudati szinten – az isteni ítélet (nem egyenlő elítélés!!) jelentőségét. Amit teszünk, ahogy élünk, valójában nem itt, a földön ítéltetik meg, hanem egy jóval magasabb rezgésű mércével kalibrálva a felsőbb világok valóságának szintjén. Lehet, hogy büntetőjogilag nem vagyunk éppen felelősségre vonhatók, mert a jelen világ formális jogrendszere megengedi-eltűri, amit teszünk, de ha ez nincs összhangban a kozmikus renddel, akkor annak következménye van. Nem büntetés, hanem következmény, ezt is fontos – újra – tudatosítanunk.
Megértés, tudatosulás és beavató felismerések fémjelzik a péntekünket. Belefuthatunk leeső tantuszokba, a klasszikus, elcsépelten sokat citált aha-élményekbe, amikor világosság gyúlik agyunkban, lelkünkben önmagunk ítéletével kapcsolatosan. Fontos viszont a homlokterünkben tartani, hogy nincs összehasonlítgatás, azaz ha van is, teljességgel értelmetlen. Ez nem termelési verseny és matricagyűjtés: van, ami nekem piros pont, másnak fekete; az univerzum nem alkalmaz sablonokat és spirituális egyenruhát.
kép: www.artsfon.com
