Van, amit apránként nem tudsz megoldani. Nyilván nem mindenre és nem általánosan igaz, de olykor csak a nagy dobás, a merész tett és az ugrás segít. Különösen mostanság. Ha úgy tetszik: a Sas alfájával együtt álló Plútó energiája a sarokba kushasztja a kishitűséget, a beszariságot és a gyámoltalan, tötymörgő toporgást. Ám amit az egyik kezével lendületből elvesz, ahelyett gazdagon kárpótol:
Szintugrás és szintemelkedés. Lépték- és mértékváltás.
Új szemléletmód, magasabb rálátás.
Véget érő szintbeli torzsalkodás.
Elég jól hangzik mindez, pedig csak úgy belemarkoltam a Plútó-Altair együttállás bőségszarujába.
A Plútótól félnetek nem kell, jó lesz. Ezt bátran ki merem jelenteni. Hiába kedvezőtlen a sajtója, attól még kitűnő energetikájú égi vándor. Erőbolygó, a minőségi transzformáció planétája. Alkut nem ismer, a kompromisszumot zsigeri megvetéssel utasítja el.
Megeshet: magasabb pályára lépsz és többé nem azok a játékszabályok vonatkoznak rád, mint eddig.
Ha ráncolod a homlokod, hadd nyugtassalak meg: igen, bizonyos szempontból komfortzónán kívül találhatod magad. Gyorsan és hirtelen, mint a lavór vízzel együtt kilöttyintett ebihal a harmatos fűben. Ám dönthetsz úgy is, hogy felébreszted és erősíted magadban a kurázsit. Ez esetben új világok, eddig talán elképzelhetetlen dimenziók nyílnak meg előtted. Íme:
Közel s távol a legeslegmagasabb sziklaszirt tetején állsz. Ha korábban nem is gondoltál rá, most tudatosul, hogy lappangott benned némi látens tériszony. No, ez most jelentkezik, de nem ám finoman kopogtatja a válladat, hanem a gyomrod, a zsigereid felől fúj lufit benned. Ugyanakkor véred pezsdül. Soha életedben nem érezted ennyire féktelenül és nyersen a szabadság kézzel fogható, igaz élményét. Ha itt érne véget az életed, bizony mosolyogva lépnél át. Francba a puha ággyal és a párnákkal, végre emberhez méltó módon, egyenes háttal, ruganyos-szálas gerinccel fordítod arcod a szélbe.
Sas. Latinul Aquila a csillagzat neve és az égi egyenlítőn (ekvátor) helyezkedik el. Ez a kozmikus kör a felettes énedet, azaz a legjobb verziódat szólítja meg. Már ez a tény is aláhúzza: nincs középút.
Minden csillagzatra igaz: a legfényesebb csillag a görög ábécé első betűjét kapja, onnan haladunk tovább, alfától ómegáig. A Sas esetében ez az égi ékkő az Altair nevet viseli. Talán nem felesleges leírni: magyarul Turul. Vele találkozik a Plútó. Azazhogy…
Akkor most mi van? – kaphatod fel a fejed. Hát nem Vízöntő az a fránya Plútó? De igen, az. Is. Az asztrológia szintjén, a zodiákus körén, ami a mindennapok, a hétköznapok, az alapvető működés szintjét jelképezi. Ne becsüljük le, sőt. Ismétlésképp, ha kedved ébred, olvasd újra a Vízöntő Plútóról írt cikket: https://ladonyijanos.hu/vizonto-pluto-ujratoltve/
Kétszázötven év. Majdnem ennyit kér a Plútó, hogy megkerülje a Napot. Nyugodt szívvel nevezhetjük tehát lassú mozgású, ám fajsúlyos égi vándornak. Éppen emiatt az Altairral való találkozása kapcsán is inkább időszakról beszélhetünk:
Február végétől júliusig egzakt a kézfogó, akkor is csupán a planéta retrográd (látszólagos hátráló) mozgása távolítja el őket, hogy aztán a naptári év végégtől ismét találkozzanak. Az azonban egy másik krónika tárgya lesz. Ami a lényeg és – javaslom – vidd magaddal:
Felejtsd el a kispályázást, kivéve, ha a haverokkal jársz el minden hétfőn este rúgni a bőrt.
Emeld a valóságodba, hogy a pillanatnyilag felfoghatónál is jobb kilátás és eredmény valósulhat meg.
Formálj belső igényt, hogy ráláss az életedre -> majd emelkedj, ugorj szintet.
Éppen ideje van.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
