A Fény felé nézz és láss!

A Fény felé nézz és láss!

Nem, azt nem mondhatnám, hogy sötét van. Igen, világosan látom, hogy látok. Minden egyes nappal egyre tovább, már ha időben mérem. És igen, kellően kiműveltem magam: a nyári napfordulóig ez így is lesz. Az még szűk két hónap, így aztán borítékolom is: minden egyes (áldott) napom egyre fényesebb. Hurrá. És persze: hip-hip.

 

Az tehát bizonyos: nézek, látok, mind több lux segít ebben. Minden azt súgja, hogy a növekvő – optikai – fénymennyiség ki kell, hogy emelje az észrevenni valókat. Talán így is van. Még az is megeshet, bennem a hiba (bár ilyen eddig még sose fordult elő, mint tudjuk…). Valahogy mégsem az igazi. Majdnem, de nem. Nem is merem még megfogalmazni sem, mert a virágzós tavaszban olyan csúnya és fals lenne: valami hiányzik.

 

Nem is hiányzik, igazából tök jól el tudnék létezgetni, de kezdem kapiskálni: akad olyasmi, amivel még jobban érezném magam. Ha a mostaninál is élesebben és tisztábban látnék, akkor a köd eshetősége, az árnyék rémképe is elvonulna, valahová a mosógép és a szennyestartó sarkainál lévő, az év két nagytakarítós napját kivéve háborítatlan pókbirodalomba. Az volna a jó, bizony. De honnan akasszak le egy kis pluszt?

Khmmmm. Ha megengeded, szólnék. Nem sokat, csak egy pár szót. Igazán nem akarom két-három percnél több idődet elcsenni. Tudod, az a helyzet, hogy nem is köszörültem volna meg a torkom jó ok nélkül. Azaz: jó hír nélkül. Az pedig ott fényeskedik a csillagos égen. El is mesélem, milyen formában ölt testet.

Naprendszerünk névadója nem más, mint maga a Nap. Ez a válasz nem érne túl sok pénzt/pontot egy műveltségi kívzműsorban. Mégis, innen indulunk ki. Ő a középpont, az origó. Nélküle a földi élet is elképzelhetetlen lenne. Ő találkozik egy remek energiájú csillaggal; innen eredeztetem a többletfényességet.

Az ominózus csillag neve talán különösen hangzik: Hamal. Magyarul: Tekintet. A Kos csillagzatának legfényesebb, alfa csillaga. Vele áll együtt péntektől vasárnapig Napunk. Ez a bizonyos tekintet pedig a Tejutat, az Istenek Útját pásztázza.

Fontos részlet: előrefelé tekint, azaz az előtted álló utat világítja be. A (rá)látás a legjobb megoldásokat mutatja meg. Segít felülemelkedni a szintben látás- és gondolkodás csapdájából. Spirituális kilátóban érezheted magad; a panoráma hasonló.

Sugallatok, bevillanó ötletek. Könnyen megeshet, ilyen eszközöket választ magának a Nap-Hamal találkozó. Érdemes feljegyezned őket, hasznos társaid és útmutatóid lesznek az elkövetkező időkben.

Frappáns, jól használható, friss minőségeket kaphatsz, amik combosítják kezdeményezőkészségedet. Magyarán: a fotel mélye ugyan jó és kellemes hely, ám most nem érdemes ott időznöd. Cselekvés, folyamatok elindítása, mégpedig magasra bekötve. Ennek érkezett el az ideje. Abban pedig biztos vagyok, hogy a te egyéni, konkrét esetedben tudod majd, mi is ez.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Mesés Nap-Szaturnusz quintil

Mesés Nap-Szaturnusz quintil

Artúr mindig is utálta a gombát és sose hitte volna, hogy végül ez a különös valami (se nem növény, se nem állat…) hozza meg számára a világhírt. Pedig a kezdet nehéz, rögös és vontatott volt. Artúr imádta a hasát – pontosabban a nyelvét. Ha teljes precizitásra törekszünk, akkor az ízlelőbimbókat és a tőlük érkező remek, időnként isteni ingereket élvezte leginkább. Azaz: szeretett enni, mégpedig finom falatokat. Sok kisfiútól eltérően azonban hamar kinőtte édesanyja, sőt: mindkét nagymamája főztjét. Pedig utóbbiak értették a dolgukat, egyik odaadóbb konyhatündérként leste a falánk fiúcska gasztrokívánságait a másiknál. Mégis: Artúr többre vágyott. Játszott ugyan autókkal, ám elérkezett a tizedik szülinapja, mikor szüleit első ízben döbbentette falfehérré: se távirányítós Porschét, se Lego-birodalmat, sőt, még villanyvasutat sem kért. Inkább szakácskönyvet. Illetve – emelte fel jobb kezének mutatóujját – olyat, amiből a fehér sapkás szakács bácsik tanulják a mesterfogásokat. Sokk a köbön, elképedés, titkos összenézés és fülcimpáig felhúzott vállak. Édesapa és édesanya ugyan nem értette, honnan s miért ébredt fiacskájukban a sütés-főzés vágyódása, de kellő mennyiségű bölcsesség szorult beléjük.

Legyen, kapja meg – döntöttek. Nem akartak holmi észérvekre támaszkodva keresztbe feküdni egy szem csemetéjük álmai előtt. Olyan komoly volt. Ha pedig mégsem – érvelt Artúr apukája -, akkor kinövi és később is elkezdhet motorozni, gokartozni, vagy sárkányrepülőzni. Merthogy ő ezeket egy személyben mind kipróbálta és a sport bármely – aktív – válfajának lelkes híve volt. Némi kérdezősködést, utánajárást igényelt, de sikerült megszerezni a sóvárgott főzésbibliát, ami fordulópontot jelentett Artúr életében.

Minden komolyabb interjúban és önéletrajzi könyvében is kiemeli, milyen döbbent hazatalálás-élményt kapott, mikor a szülinapi vacsora után fejet ugorhatott a varázslatos, képekkel gazdagon illusztrált kötetbe. Innen jóformán egyenes út vezetett a szakmunkásképzőbe, onnan a technikumba, majd lépésről lépésre, fokonként a séf-szakma csúcsának legtetejére. Artúr – egyedüliként a világon – háromszoros Bocuse d’Or győztesnek mondhatja magát; komoly hírnevet szerezve a magyar gasztronómiának. Önmagát pedig a séfek örökre aranyozott trónjára emelte. Ám az út már a legelején rögösebbnek bizonyult minden elképzelhetőnél. Aranyserleggel a kezében, mint a földkerekség egyik legkifinomultabb gomba-specialistája, szinte hihetetlen, hogy kis híján pont a korhadéklakók siklatták ki eget rengető karrierjét. Amikor pedig egy-egy mélyinterjúban a gombástojás-vizsgán megélt kudarcokról, bukásról mesél, még mindig őszinte könnyek csillannak szeme zugában. De hogy is volt ez?

Csiperkés omlett. Fafülgombás lágytojás-költemény, rókagombás rántotta, vargányagombával bolondított tükörtojás – ezer és egy gombás-tojásos étek elkészítését kellett elsajátítani a szakmunkásképzőben. Ahol egy klasszikus vadorzó vaddisznó, igazi őrmester-jellegű tanár próbálta a megszeppent Artúr fejébe verni a szakma alapfogásait. Itt még mesterségbeli mesterkedő mesterfogásokról mesterkélt lett volna szólni. Artúr gombás-tojásos bénázásának persze jó oka volt. Amit ő gondosan magába zárt és soha senkinek – még nyelvlevágás terhe mellett – sem mondott el. Mert végtelenül szégyellte nagyapja ballépését – különösen úgy, hogy ő itta meg keserű levét.

Artúr nagypapa szeretett inni. Néha vizet is, de ritkán. Inkább sört, bort, pálinkát – tulajdonképpen mindent, amiben alkohol fordult elő. Úgy adódott egyszer, hogy az ivócimborák meghívták egy erdei hétvégére. Vadászás, gombászás, mulatozás – ilyesmikkel csábították. Mármint a két ivászat közti rövid józan időket tervezték ily módon agyonütni. Artúr nagypapa kapva kapott az alkalmon. Közkedvelt társasági figura lévén imádta az ilyesmit. Egészen eddig. Valaki, a nevére már senki sem emlékezett, értett a gombákhoz. Emiatt szenvedett a nagypapa heveny gombamérgezést, enyhe, de maradandó májkárosodással. Mert a tintagomba mégsem gyapjas volt. Benézte az úr, a kissé romlott tojással pedig különös reakcióba lépett, tetézve és betetőzve a mértéktelen piával. Bár a kasza párszor közel suhogott, mégsem csapta el. Megmaradt, de kissé más emberré lett Artúr imádott nagyapja. Születésétől plántálta unokájába a gombaiszonyt és a tojás nagy ívben való elkerülését. Több-kevesebb sikerrel.

Artúr a tojásra ügyelt. Ki nem hagyhatta, annyi mindenbe kellett, ám a gombát bojkottálta. Minden formájában. Családi átokként, generációs veszedelemként tekintett rá. És innen támadta be a szakunkás zsarnoki tanara, hogy kínozza, a vérét szívja és ha lehet, szurokba forgatva, tollba hempergetve kergesse el a gasztronómia életútjáról. Mindhiába.

Artúr, bár rajztehetségnek sose tartották, megtanult tűrhető formájú borzot rajzolni puha, 2B-s grafitceruzájával. Néha ide is, oda is, füzetek hátsó borítójára, jegyzetekre firkantotta oda és mondta neki, fennhangon: együtt szívunk. A gombás tojás minden válfaja megugorhatatlan akadályként nehezítette életét, mígnem egy napon ráébredt: ha nem változat valamin, vagy beleőrül, vagy feladja, vagy mindkettő – ez esetben pedig nem marad más választása, mint egy teátrális öngyilkosság. Csakhogy ahhoz meg túl félős, azazhogy végtelenül gyáva volt. Más megoldás után kellett néznie.

Dac. Ez a három betűből álló rövid szó változtatta meg a gyötrődő tizenévest és végül emelte a séfvilág Himalájájának gyémántos csúcsára. Artúr – még pattanásos, izzadós kamaszfiúként – elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, nemcsak megtanulja a gombás-tojásos ételeket, de egyenesen a mesterük lesz. Halvány fogalma nem volt arról, ez hogyan fog megtörténni, de azt tudta: rajta nem múlhat. Belead apait, anyait, artúrit, istenit, szorgalmat, alázatot, könnyet, vért és verejtéket. És az eredmények, a siker nem is váratott magára sokáig.

Egy felcsusszanó szemöldök. Egy önkéntelenül elismerő arcmozdulat. Kikerekedő szem. Eleinte csak a figyelő-fürkésző tekintet vette észre Őrmester tanár úr szigorú, de igazságtalan arcán a meglepetést. Majd ki is mondta, váljon becsületére, hogy tévedett. Hogy valóban kár lett volna iszlám világban tetten ért tolvaj módjára levágni Artúr kezeit. Mert azok csakugyan képesek ízletes fogások elkészítésére a mumus-területen is. Mindössze pár hónap elteltével pedig szakmai versenyre nevezte Artúrt, természetesen a háta mögött: egy pénteki napon délután jelentette ki, hogy másnap, szombaton reggel hatra jöjjön, mert mennek a megmérettetésre. Artúr se köpni, se nyelni nem tudott.

Bronzérem. Hitvány alukorong, valami ocsmány szagú sprével barnás-vöröses színre fújva. Ezt vitte haza Artúr, akit aznap, szombat kora délután először ölelt meg tanára, aki végre a keresztnevét is hajlandó volt kiejteni. Artúr számára máig ez a legbecsesebb trófea mind közül. Mára legendássá vált, ám ahány újságíró nyer bebocsáttatást Artúr szakmai szentélyébe, mind a vitrin elé topog és látni szeretné a nevezetes elismerést. A bátrabbja még kézbe venni is szeretné, amit Artúr engedékenyebb napjain rövid biccentéssel hagy jóvá. A gombás tojás kis híján a vesztét okozta, majd az égig emelte. Nehézségből erősség, bukásból fényes diadal. És ez nem csak Artúr saját, egyedi lehetősége.

A mese nem ér véget. Bár Artúr kezét itt elengedjük, a történet folytatódik tovább. Veled, igen, mégpedig a végtelen kék ég ragyogó csillagfényében. Ha időközben rágugliztál Artúrra, immár tudod: ő egy kitalált figura. Futás közben villant be a gombás tojásával együtt, hogy kellően plasztikus, ám valamennyire hiteles módon illusztráljon egy illusztris égi mozzanatot. Ez pedig nem más, mint a Nap és a Szaturnusz quintil fényszög kapcsolódása.

Hogy hogyan s miképp működik, már láttad. Nehézségből előny, varázslatos módon. Ami kell hozzá: elhatározás, elszántság, némi belső erő. És annyi bölcsesség, hogy hagyd s engedd meg a láthatatlan világnak, hogy ő is mellé tehesse a magáét és elvégezhesse a mágia rá eső részét. Már csak a mettől meddig-gel vagyok adósod:

December 10. és 12. között egzakt a két égitest 72 fokos éteri összmunkája. Vasárnaptól keddig bizton számíthatsz amolyan artúros változásra. Nem biztos, hogy a sorsod múlik rajta, ám ne is vesd el annak lehetőségét.

Rajtad áll, tudod. Szokásosan. Emlékezz a dinamikára és tartsd észben az idősávot.

Ja igen: azért azon is merengj el kicsit, hol és miben szeretnél szintemelkedést elérni, ahol ma esetleg még jégre tévedt disznóként, pardon malacként küszködsz. Mert lehetséges, mint láttad. Neked is.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Lélekfény szombatra

Lélekfény szombatra

A Hold-Sirius találkozó fénye ragyogja be a szombat reggeltől kora délutánig tartó órákat. Egészen különleges energiákkal kedveskedik ez az égi állás. Ha a szombati ebéd jellemzően keseredik a szádban, mert valami nem kerek, akkor bizton számíthatsz enyhülésre. Merített papírra nyomott kalligrafikus névjegyet helyez finoman az együttállás tömör, barokkosan díszített ezüsttálcára. Ez persze a belépő hatásosságát szolgálja csupán. Első hökkeneted után vegyük kézbe és olvassuk el, kik ők, mit hoztak a vendégségbe – egyáltalán mit kell tudni közös munkásságukról?

A Sirius a Canis Major, a Nagy Kutya alfa csillaga, az egész égbolt legfényesebbike. A Tejút egyik oszlopa a négy közül (ők nevesítve: Sirius, Capella, Vega, Antares). Oszlop: stabilitás, tartás, erő. Az Istenek Útját nem vizesedő, két sor téglára pacskolt vályogra vagy gipszkartonra bízták. Zárójel: „amúgy is” az északi égbolt legfényesebb (ragyogó fehér fényű) csillagáról beszélünk. Akivel együtt áll, arra ez a makulátlan fény vetül. A csillagkép a kutya erényeinek magas szintjét szimbolizálja.

Bár a legnépszerűbb háziállatról értekezünk, mégis, engedd meg, hogy megismételjük, mik is ezek. Hűség, erő, szeretet, kitartás. Az a fajta bizalom, ami értelmezhetetlen – és elválaszthatatlan – a szeretet nélkül. Ellentmondásosságában igazán szemléletes példa: számos sanyargatott menhelyi kutya az első adandó alkalommal visszaszökik kínzó, alávaló volt gazdájához. Nem azért teszi, mert ostoba, netán önbántalmazó programok futnak: a gazdi az gazdi. Odaadás, önfeláldozás és – jusson eszünkbe mindig, ha a Nagy Kutyáról besszélünk – játékosság kapcsolódik hozzá.

A vele találkozó Hold irányt mutat és lámpást tart a lelkednek. A legmagasabb szintű inspirációk érkezése téged is érint. Nincs az a fejedre ragadt koromfekete kátránysisak, ami miatt a kozmosz kihagyna téged a buliból. Húrt pendít, hogy meghalld: ha bármi történik, a pillanat sokkja után felfelé, a Fény felé nézz. A madarak röptét figyeld, se ne a földön csúszó férgektől rettegj.

Rövid, pár órás találkozó. A Hold 1 fok/2 óra átlagos tempóban halad. Nem fordítja ki a sarkaiból a létezést ez a kozmikus mozzanat sem, de megérint és világosságot kínál. Ennyi kell, elég, de kevesebbel nem érheted be.

A Sirius a magyarság vezérlő csillaga, a legenda/hagyomány úgy is tartja, hogy innét jöttünk. Nyilván több rétűen értelmezhető a kijelentés; ha egy asztronómus (aki a kozmosz csupán fizikai vetületével foglalkozik) kifejti neked, ez miért képtelenség, kerüld el a vitát. Nem érdemes. Lehet, hogy a lényeg mellett sétálnátok el. A Hold-Sirius együttállás magas rezgésű fénye a majomeredet helyett a spirituális hazatalálás bizonyosságában is megerősít. Miért jó ez neked? Bármilyen kétkedő, időnként fárasztó(nak megélt) külső hatás észlelése esetén már nem akarsz kakaskodni. Bölcs, szelíd mosollyal engeded meg a másiknak, hogy győzködjön igazáról. Már nem akarsz belemenni, hiszen tudod: méltatlan.

Talán még nem mondtam, de a Siriussal találkozó Hold ezt a fajta elfogadást, szertettel átitatott, a szem érzékelésén túl is látó bölcsességet adja emberi kapcsolataidba is. Másképp látod társaidat. Nem akarsz vetélkedni velük, legfeljebb társasjátékban, vagy pingpongcsatában. Puha bársonypárnát kínál egód acsarkodó működésének, most pár órára bizton és nyugton megpihenhet. Te is megpihenhetsz. Mert erről is szól a szombati nap zenitje. A fényesség egyben fölé emelkedést, fokozódó lényeglátást is hoz. Ez pedig segít leválasztani magad a görcsösségről, a terméketlen akaromságról. A feszülést erővé, mégpedig fókuszált, értelmes lelkierővé transzformálja. Ennél jobb dolog ritkán történhet, mert egyszerre van benne a nyugalom és az inspiráció. Két, látszólag ellentétes vektorú energia lép szintézisre a Hold-Sirius kézfogó nyomán. Mágia a javából és még Roxfortba sem kell érte vonatoznod.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Nap, Regulus, szeretetünnep

Nap, Regulus, szeretetünnep

Valódi szeretet-ünnepet kínál a jövő hét eleje-közepe (keddtől csütörtökig). A Nap együtt áll az Oroszlán csillagkép szívével, a Regulus csillaggal. Fáradtságűző, kedélyjavító, erőteremtő hatásokat is élvezhetsz. Ha a találkozó három egzakt apján (augusztus 22-24. között) éppen szabadságolod magad és pihen(het)sz, az kitűnő. Azért remek, mert nem kimerültségből nyúlsz el. Az oroszlán tudatos rápihenése jelenik meg abban, ahogyan feltöltődsz.

Tüzes hatású égitestek találkoznak, tehát erőt bőven kapsz. A szeretet kiterjedése és lángolása hivatott tovaűzni a blokkoltságot, az energetikai zárványokat. Gondolj bele: az Oroszlán szíve. Mit tesz a szív? Vért, azaz életerőt áramoltat. Mindezt szüntelenül és fáradhatatlanul teszi. Abszurd gondolat: „bocs, főnök, elugrottam csobbanni a holtágra, majd jövök fél óra múlva, tarts ki, nyugi. A szíved.” feliratú post-it fogadna egyik reggel. Nyilván már egy képzeletbeli felhőről olvasnád, halvány mosollyal.

A regulusi szeretet állandó minőséget kínál. Szeretet-energiája a szakrális uralkodó archetípusával analóg. Maga a csillagzat is a múltba néz, neked is ezt kell tenned ahhoz, hogy példát láss. Jelen korunkban nem ismerek Szent László-volumenű uralkodót, de azon a polcon keresgélve jutsz a regulusi szeretés közelébe.

Állandó, ha úgy tetszik: ingadozás és szolgáltatás-kimaradás nélküli erő. Nyilván nem élheted az életed bárgyú vigyorral az arcodon. Nem mantrázhatod: én mindenkit szeretek, tessék, itt a másik arcom. Ellenben megteheted, sőt, tedd meg: csinálj valamit szerelemmel. Mindegy, mit. Ez az egyik titkot nyitó varázskulcs. Akiben él a szerelem lángja, örökké fiatal és fáradhatatlan. Az érzelem természetesen nem csak párkapcsolati értelemben fejtheti ki hatását. Szerelemmel rántottát süthetsz, virágot locsolhatsz, bármit végezhetsz.

Felülemelkedhetsz a horizontális sérelmeken. Nem akarod már dédelgetni őket. Ráébredsz: a régi tüskék, az irántad táplált gúny, ellenszenv nem háromhetes vizslakölyök, hogy dédelgesd. Emlékezz: tüzes energia, égesd hát el magadban. Még egy adalék, amiről jó tudnod, de nem forog közszájon: ne akarj megbocsátani.

Hoppá! Mi van? Nem erről szól az ezospiri világ? Hát nem erről kéne. Azért ne akarj megbocsátani, mert akkor lemaradtál. Pörgeted magadban a sérelmet, mint az előbb beszéltünk róla. A regulusi bölcsesség elpárologtatja az elszámoltatási/vádolási kényszert. Lehetőséged van arra, hogy a múltad alapos vizsgálata után már tárgytalan legyen a megbocsátás. Azért tűnik el az erő belőle, mert rájöttél: el is engedheted a kötelet.

Nem csak a feszültség tűnik el, de az ellenerő is hanyatt esik. Támasz nélkül marad a belső megfosztottságod. A benned élő kisgyermek, akitől elvette a gonosz óvónéni a kedvenc plüssét, már nem akarja láncfűrésszel fejét venni az elkövetőnek. Megértést kapsz, de olyat, amilyen eddig még nem érkezett. Ez ad megoldást és innen ered a sejtjeidet elárasztó megkönnyebbülés. Ezért pihened ki magad.

Bátorság, szabadság, méltányosság – a Nap-Regulus „melléktermékei.” Észre fogod venni erősödésüket. Nyilván ez is felülírható szabad akarattal, de miért is tennél ilyet? Olyan erények vastagodhatnak benned, amik kiemelnek a hétköznapi torzsalkodásokból. Érzed: már nem pálya. Ugyanígy értetlenkedsz a sopánkodás, szapulás, acsargás minőségein is.

Tudd: a választás szabadsága mindenkinek adott. Olyan, mint egy váltó. Te döntesz, merre irányítod életed szerelvényét. A kitérő felé, ahol mindig minden ugyanolyan (látszólag…), vagy az emelkedés friss levegőjű hegyvidékére? Ott várnak az igazi kalandok és a legnagyszerűbb megélések.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Az Oroszlánba lépő Nap kulcsszavai

Az Oroszlánba lépő Nap kulcsszavai

Láss.

Érts.

Szeress.

Szív, gerinc, erő.

Szent akarat.

Nemes erő.

Tiszta szándék.

Emeld fel.

Mutass utat.

Adj fényreményt.

Maximum.

Teljesség.

Bizonyosság.

Ez a pár kulcsszó és gondolat pottyant ki az Oroszlán Nap kártyásdobozából. Talán megérint egyik-másik. Mert ideje van. Íme, az adatok:

  1. július 23-án, vasárnap hajnalban (3 óra 50 perckor) érkezik meg központi csillagunk, a Nap az Oroszlán asztrológiai jelébe. Augusztus 23-án késő délelőtt lép tovább a Szűz jelébe. Arról is külön írok majd, de az augusztus 23. más miatt (is) fontos dátum: akkor a Regulus csillaggal fog tűpontosan találkozni a Nap. Ám mindenről a maga idejében.

Beköszöntött a nyár második hónapja, a tetőzés erejét megmutató Oroszlán-sörénybe öltöző Nap.

Ismerd meg, nyílj meg rá, és – ha javasolhatom – működj együtt vele. Azt a fenti fogalmak ízlelgetésével, megélésével, magadba integrálásával tudod legkönnyebben megkezdeni.

Menni fog, csodás lesz. Tényleg.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Pin It on Pinterest