2020. Júl 23. 0

Téged mennyire könnyű meghülyíteni?

“Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket.”

Eredeti tervem szerint ezzel a Mark Twain idézettel indítottam volna a mai gondolatszövevényt, ami csak részben változott. Mint látod, az idézet maradt, Mark Twain identitása ingott meg. Bár lusta és kényelmes embernek szoktam aposztrofálni magam, kényes vagyok a pontosságra, ha idéz az ember, ezért utánagugliztam és milyen jól tettem. Először is másképpen emlékeztem az igére (hülyítés), másodszor pedig neki tulajdonítják, de – állítólag – eredeti források ezt nem erősítik meg. Mindegy, akárki tollának is szüleménye, nagy kalap elismerés jár érte. Imádom édes anyanyelvünket, ezért – lehetőségemhez mérten – eltekintek az eredeti nyelven való citálástól, most azonban engedjétek meg, hogy az angolul tudók számára idemásoljam a fenti gondolatot saját nyelvén is: “It`s easier to fool people than to convince them that they have been fooled.” Így is, úgy is szépséges és kifejező, mai tekervényeskedésünk vezérlő eszményeként. Kezdjük az ízekre szedésével a mélyebb megértés reményében!

Első tétel: az embereket könnyű hülyíteni. Itt nem vélem hosszas magyarázkodásnak jogosságát; te is, én is tudjuk, hogy – sajnos – ez ma is így van. Mi szükségeltetik hozzá? Szándék, érzelmek generálása, kommunikáció – utóbbi a lehető legkifinomultabb, leginkább technikás változatban szolgálja a hülyítést. Vedd észre: soha, senki nem mondja ki, hogy hülyíti az embereket. Soha. Legtöbbször jószándék és jóindulat köntösébe csomagolva teszi mindezt a manipulátor, felébresztve az azonosulást és az „együtt követük valami szuper dolgot, eszményt” kohéziós energiáját. Masszív alap, mondhatom.

Második tétel: nehéz meggyőzni az embereket, hogy hülyítik őket. Igen. Ki szereti beismerni, hogy birka módjára viselkedett, felült szép szavaknak és bégetett? Kinek esik jól – kellő tudatosság híján – beismerni ilyen jellegű hibáit? Ugyehogy? Leégés, megszégyenülés, a rossz nebuló bakija, a be nem magolt lecke bosszúja – soroljam még? Sajnos legtöbbünk az „áldásos” porosz oktatási rendszerben formálódott torzult, így hajlamosak vagyunk zsigeri szinten ezeket a reakciókat produkálni. Dolgozz rajta minél többet, hogy átfordulj, javaslom! Nem a hibázás a baj, hanem az eredendően elkövetett bakik összeszorított szájjal való követése; kitartás a hülyeség mellett akkor is, mikor már régen kiderült, hogy mibe léptél.

Harmadik tétel: erre sok szót ne vesztegessünk; természetszerű, hogy az első könnyebben megy a másodiknál. Jöhet egy csavar? Nemrég olvastam, hogy az iskolai tananyag része az álhírek kiszűrése. Khmm… Maximálisan egyetértek a dezinformációra való tudatosítással, de ezt – véleményem szerint – teljes körűen kéne tenni. Igenis, a gyermek kérdőjelezze meg azt is, hogy helyes-e az a történelem, amit neki tanítanak, helyes-e annyi adót fizetni, mint a szülei bejelentett alkalmazottként, helyes-e  művészeket ideológiájuk miatt ignorálni és így tovább – végtelen sort folytathatnánk. Nem titkolt, jelenleg utópisztikusnak látszó álmom, hogy ne együnk meg maszlagokat, hogy merjünk kérdőjeleket tenni, hogy tudatos és gondolkodó lényként működjünk. Ennek mond ellent, hogy ma már nem olvasol/hallgatsz híreket. Egy mondat tényközlést harminc mondat magyarázat követ, hogy ne is kelljen gondolkodnod az értelmezésen. Leveszik válladról a véleményalkotás terhét, hogy azt mások által megrágva és előemésztve kelljen csak magadhoz venned. Lásd még: „véleményformáló értelmiség.” Most nem akarom szó szerint idézni nagyon-nagyon kedves mesterem és tanítóm ide vágó kinyilatkoztatását, de markánsan kérte ki magának, hogy köszöni szépen, ő maga képes a saját véleményét megformálni.

Jelenleg információs túltengésben élünk, mindenhonnan özönlenek rád az infók; rengeteg olyan, ami bár érdekes, de teljesen lényegtelen és irreleváns a számodra. Ember legyen a talpán, aki rendet vág ebben a virtuális dzsungelben. Ne hagyd, ne engedd, hogy karikát fűzzenek az orrodba, mint a borjúnak. Te nem fűevő, tejelő állat vagy. Jó, persze, a karika képletes, de érted, miről beszélek. Ragaszkodj ahhoz az emberi alapvetéshez, miszerint a nyakadra nem azért nőtt rá a fejed, hogy életben tartsd a sapkaipart. Gondolkodó lényként képes vagy önálló véleményt alkotni. Olyan ez, mit az izmok: ha évekig liftezel, először két emelet lépcsőzés is tüdőt kiköpő mutatvány, de folyamatos edzéssel a toronyház tetejéig is vidáman lépdelsz fel. Kérlek arra, hogy kezdj bele. Engedd el a kényelmet, hogy mások etessék meg veled a szellemi- és információs gyorskaját. Nincs rá szükséged. Ragaszkodj tudati szabadságodhoz, még ha éppen árral szemben találod is magad. Emlékezz, a történelem számos példával szolgál; megannyi trójai típusú (had)művelet tévesztette meg a kor emberét. Emlékezz arra is, hogy a történelem ismétli önmagát. Ha a kettőt egymásra teszed, akkor pedig milyen eredményt kapsz? Ugye? Szóval mostanság, és különösen mostanság tartsd szárazon elméd puskaporát, olvass a sorok között és légy éber!

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!