Browsing posts in: Blog
2020 Már 14 0

Mit hoz még felszínre a jelen időszak változása?

A naptári év elejének meghatározó energiája volt a Plútó-Szaturnusz együttállás, itt-ott megspékelve finomságokkal is, mint a januári négyes találkozó, ahol a Nap és a Merkúr is beszállt a buliba. A hatások már mindenki számára láthatóak, érezhetőek, és most kérlek, ne ragadj le e koriviri koronavírus körüli pániknál. Ebben a helyzetben éppen a lehetőségek meglátása a lényeges, a sorok között olvasás, a kérdőjelezés. Tényleg Isten ellen való vétek megpuszilni az óvodást? – és társai-jellegű kérdések jogossága csücsül a mérleg serpenyőjében. A mostani változások, átrendeződések az ébredést, a tudatosodás magasabb szintre emelkedését ösztönzik, ha hajlandóak vagyunk bégetés helyett felfelé tekinteni. A két, fentebb említett bolygó már megtette a magáét; e közös munka (első fele) elvégeztetett, majd ősszel újra közelítenek egymáshoz, ám a lényeget elvégezve a változások kovászát – kellő érlelést követően – útjára indították, hogy kiteljesedjen a képzavar. A következő jelentős égi történés – pozícióját tekintve – szintén a Bak zodiákusában köszönt ránk: a Jupiter és a Plútó találkozója. Ennek hatásai már érezhetőek, noha egzakt majd csak április elején lesz az együttállás. Itt is megjelenik „némi” finomság, kezdjük is ezekkel!

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a változásokban rejlő tanítások megértése, a mélyre ható átalakulások hozta felismerések és ebből fakadó bölcsülés a két planéta szövetségének fő hozadéka. Itt lép képbe a tudatosság: tegyük fel a kérdést, miért jó, ami most történik, mikre világít rá, ami eddig láthatatlan volt számunkra? Főként nagy horderejű dolgokra gondoljunk, túl azon, hogy köbméterszámra tárazzunk be (?) lisztből, cukorból, olajból és konzervekből. Mit hoz felszínre a sok-sok történés? Az alapok repedezése milyen új minőségek felébredését engedi meg? Emlékezzünk: amikor valami éget ér, óhatatlanul és szükségszerűen egy másik minőség veszi kezdetét. Ebben pedig ott a magasabb tanítás, az a valódi tudás, amit iskolapadban nem szerezhetünk meg. Ezt kell érdemes megtalálnunk, erre sarkall a Plútó-Jupiter együttállás energetikája.

Jövő hét közepén a közeledő Jupiter-Plútó együttálláshoz csatlakozik a Mars: erőt, lendületet, kezdeményezőkészséget plántálva – lássuk meg ennek nagyszerűségét! A felismeréseket és az újonnan szerzett tudást cselekedetekbe transzformáljuk: nem csak fotelban ülősen álmélkodunk, hogy „jé, ez is így alakul, nahát, az meg másképpen,” hanem hamar hozzá is látunk a szükséges lépések megtételéhez. Emlékezzünk, a vörös bolygó igen intenzív motiváló erőt is ad, így önmagunkon túl társainkat is hozzásegíthetjük az – esetleges – kátyúból való kikecmergéshez, majd az innen kiinduló, exponenciálisan emelkedő ívű fejlődéshez.

kép: www.pinterest.com

2020 Már 13 0

Út a csillagok felé

Ma történik először, hogy ezeket az oldalakat teljesen önző módon fogom használni. Nincs semmilyen magasabb erkölcsi üzenete a következő soroknak és nem ad útmutatást az eljövendő napok csillagállásait illetően. Egészen egyszerűen csak önterápiára akarom használni a mai bejegyzést, hogy kiírjak magamból némi kiírni valót. Hétfőn este telt a Hold, különlegesen szépen végezve dolgát, optikai értelemben (is). „Amúgy” is volt némi személyes érintettségem, ennek tudtam be enyhe elérzékenyülésemet és előkerestem a zenecsatornából Alanis Morisette Uninvited-jét, amit minimum öt éve nem hallgattam meg. Még mindig szép és szívhez szóló. Másnap délután írt rám egyik csoporttársam, akivel együtt végeztük az asztrozófiát. Kérdezte, hallottam-e az egyik lányról? Nem, nem álltunk túlságosan közel egymáshoz, már ha ez lehetséges egy ilyen körben. Itt következzen egy kis magyarázat: az asztrozófia képzés egyre népszerűbb, hála Istennek. Az induló létszám és a végzősök „darabszáma” viszont meglehetősen széles tölcsérként mutatna, ha felrajzolnák brit tudósok. Mi közel százan kezdhettünk; ugyan nem számoltam meg, de kényelmetlenül zsúfoltnak éreztem a kis teázó termét. Fogyatkoztunk szépen, ahogy az idő haladt; kirostálódott, kihullott, akinek nem ez az útja és jól van ez így. Az is egyfajta elköteleződés, áldozatvállalás, hogy a kevéssé komfortos körülmények között, azoktól önmagát függetlenítve eljárjon az ember gyermeke tanulni. Megvallom, örültem, ahogy karcsúsodtunk, mert ez a mennyiség fogyásával a minőség emelkedését hozta magával – törvényszerűen.

A képzés sajátossága, hogy az első fele klasszikus előadás-hallgatás, a lényege, csúcspontja azonban a befejező személyes év. Itt „napja” van mindenkinek: a saját alkalmára összeszedi élete meghatározó eseményeit, történéseit; mindezt a számára viselhető mértékű mélységig. Zárójel: kicsit tartottam tőle, hogy az általam „elvártnál” kevésbé bizonyul majd bevállalósnak a csoport, de az elsőként sorra kerülő lány (éppen a legfiatalabb közülünk) olyan magasra tette a lécet, hogy minden kételyt elpárologtatott ezzel az etalonnal. Fotókkal, prezentációval, életünk ilyen-olyan ereklyéivel illusztráltuk a kitárulkozást. Ha nem működne a feltétlen és mindenek feletti titoktartás, akkor bizony a polgári titkosszolgálatok valószínűleg komoly pénzeket fizetnének egy-egy ilyen anyagért, már ha az illető érdeklődési körükbe tartozik. A személyes nap első fele szól egy-egy társunk életének megmutatásáról, a második az együttes elemzésről (persze eddigre a többiek már megrajzolták az asztroszkópját és írásban – „előre és látatlanban” – elemezték is őt.

Akiről ma írok, viszonylag hamar sorra került, a személyes év első részében következett. Érdekes élményként emlékszem rá, hogy az első másfél órában bólogattam, de semmi különösebben izgalmas nem hangzott el. Unalmasnak nem nevezhető senki élete és sorsa, de dráma – az nem volt. Újabb zárójel: ezt a bizonyos csoporttársamat nem fogom nevén nevezni. Tőle nincs rá felhatalmazásom, aki ismerte, tudja, ki ő. A szünet után gyökeres fordulat állt be, az államat legszívesebben szigszalaggal rögzítettem volna, olyan dolgok hangzottak el. Igen éles kontrasztot mutatott az események sora, a társunk hozzáállása és az a fajta végtelen nyugalom, bölcsesség és békesség, amivel mindezt kezelte. Tudom, ez így ködös és rébuszos, de jól van így, ennél több a titoktartás miatt nem hangozhat el.

Az egész személyes év egy beavatás-láncolat. Akik ott voltunk (22-en kezdtük, tizenöten kaptunk végül oklevelet), többet tudunk egymásról, mint bárki más, ezt hiszem. Lehet, hogy egy-egy életszakaszban van olyan ember mellettünk, aki mélységekbe menően jobban ismer, de az egészről, a nagy képről más többet nem látott. Mindegy, minek nevezzük: szövetség, testvériség, belső kör – egyre erősödött, ahogy teltek a hónapok. Minden csodálatossága ellenére körbeértünk és elköszöntünk egymástól. Egy évvel később találkoztunk, némiképpen hiányos létszámmal, de szóban forgó társunk pont ugyanolyan volt, mint annak előtte. Tényleg nem álltunk túl közel egymáshoz, bár nagyon tiszteltem mindazért, amiért tisztelhettem, nem lettünk barátok.

A hétfői telihold hozta el számára egy út végét, egyben egy új út kezdetét, immár odaát vagy odafönt, a csillagok világában. Mérhetetlenül – és persze hozzá méltóan – szépséges, hogy ezt a szentelt égi helyzetet választotta fájdalmasan rövid földi életéből való kilépéshez. A döbbenet reakciója után megérkezett, hogy a kör már csonka; úgy már nem ülünk le soha, mint azokban a legendás időkben. Valaki létformát váltott, akivel oda-vissza tanúja voltunk egymás életének. Energetikailag testvér-vesztés érzést ébresztett a történés. Hiába, az ember tudja, hogy a mostani kozmikus időszak erről – is – szól: sokan kilépnek és némi összegzés után újra érkeznek majd. Mégis, egy réges-régi székelyföldi emlék ugrott be: a kicsi falut vihar cibálta. Esett, fújt a szél, itt-ott villámok cikáztak. Jól esett nézni a nyári konyha ablaka mögül, a jó meleg, biztonságos fészekből, mígnem három házzal arrébb a csűrbe csapott az istennyila. Tette ezt olyan hanghatással, ami alkalmas a szívmegállításra ugyanúgy, mint az azonnali ürítésre. Tudtam ugyan, hogy vihar van. Mégis, amikor itt csapott be a villám, az durva volt elsőre és bizony megemlegettem.

Kívánok jó utat, mély pihenést, összegzést és megértést Neked!

kép: www.pinterest.com

2020 Már 12 0

Milyen módon szolgál a mélység a hétvégén?

Péntektől vasárnapig munkálkodik értünk a Halak zodiákusában járó Nap és a Bak jelében lépegető Plútó sextil fényszöge; szombati egzakt pozícióval. A Nap-Plútó sextil nem számít unikumnak; minden évben két alkalommal áll hatvan foknyira egymástól a két égitest, most mégis vastagon húzandó alá az aktuális jelentéstartalom. Mivel a Plútó a naprendszer bolygói közül a leglassabban mozog, így több mint egy évtizedes bölcsesség, hogy a Nap-Plútó sextil érzelmességet és megoldást ad egyszerre. Amikor közeledik központi csillagunk Hádész planétájához, a Skorpió szeletében teljesedik ez a fényszög (még három évig), távolodáskor – mint most is – pedig a Halakban. A Plútó erőt ad a legnagyobb fordulatok végig viteléhez, amikkel kiragadjuk önmagunkat a mocsárból. De nem csak „simán” szmötyitlenítjük magunkat, hanem egyúttal az emelkedés útjára lépünk szárnyalunk is, hiszen a Sas égi egyenlítői csillagképe fényeskedik a háttérben. Mi hoz valódi és tartós megoldást? A változtatás; elsődlegesen belőlünk kiindulva, műveltető módon. Amikor késztetéseink ellenére játszunk megúszásra, elszenvedjük a változást. Érdemes itt egy pillanatra megállni, mert a sextil amúgy is a megértést erősíti, tudatosítsuk hát: amikor nem ugrunk, bár tudjuk, hogy kéne, akkor előbb vagy utóbb löknek. Ebben viszont már nem feltétlenül van köszönet, ezért érdemes valódi proaktivitást csiholni magunkban és a – természetes – félelmeinket legyőzve és így erősödve lépni és tenni. De nem ám apró kis kakisimogató módon; hanem plútói, mélyre ható, intenzív, gyökereket és sarokvasából ajtókat kifordító jelleggel. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Itt érjük el a fejlődés és előrehaladás új minőségű szintjét, amiről korábban talán még fogalmunk sem volt.

Ehhez ad remek érzelmi hátteret a Nappal összefűződő, nemcsak megértést, de szintézist is ösztönző sextil-energia. A Halak „amúgy” is a mélységekről szól, itt és most a mély érzelmeinkben tudunk tájékozódni és mintegy szonárokkal tájékozódó tengeralattjáró, visszatükröződő jelekből ki- és továbbindulni. Fontos tudnunk, hogy a két princípiumot összefűző erőtér működőképes dolgok elérését ösztönzi, így nem csak a gondolatok születése örvendetes, de az is, hogy ezek mind-mind azonnal életünk szolgálatába állíthatóak. A mélységek tehát itt is, ott is jelen vannak, de nem dagonyázó, inkább masszív alapot adóan. Ami lehetőség a Nap-Plútó sextil napjaiban: minőségi idő önmagunkkal (egyedül!), amikor összegzünk-ülepítünk és ebből fakadóan elültetjük a változások magját, mégpedig termékeny talajba.

kép: www.pinterest.com

2020 Már 11 0

A direktbe fordult Merkúrról

A Merkúr aktuális retrográd mozgását követően kedden direkt irányba fordult. A körök, amiknek lefutása rendeltetett, bezárultak, vagy ki-, illetve beteljesedtek – nézőponttól függően. A megszerzett tapasztalatok segítségével magasabb megértéshez jutottunk (optimális esetben) és lassanként készülhetünk levonni a tanulságokat. Persze Hermész bolygója még a Vízöntő cikkelyében járva annak erényeit plántálja el tudatunkban és kommunikációnkban – éljünk hát vele. Emlékezzünk: amit ma nem mondunk ki, pedig megtehetnénk, olyan, mint a be nem rúgott gól, a le nem szüretelt, de mézédes, érett gyümölcs. Holnap már nem pont ugyanilyen. A forduló Merkúr nyomdokvizében megéljük az „itt és most” fontosságát és nagyszerűségét, mert van, ami a pillanattal együtt elillan.

kép: www.pinterest.com

2020 Már 10 0

Mi szabhat gátat a szeretet áramlásának?

Vajon miért érezzük, hogy valaki iránt, akit egykor szerettünk, már nem biztonságos ezt az érzelmet áramoltatnunk, miután a. eltávolodtunk egymástól b. megbántott c. összevesztünk d. ezek elegye ezzel-azzal „tuningolva?” Tényleg olyan balf@szok balfékek voltunk, mikor kapcsolatunk zenitjén, mikor még minden oly’ szépen ragyogott, szerettük őt? Ugye, hogy nem? Amikor így működünk, szorgosan köpdössük szemen önmagunkat. Az egyenlet helyes megoldásához szükségszerű tisztázni, ki is bánthat meg és művelheti velünk a fent sorolt ordasságokat. Vajon az illető felettes énje vagy az ön-énje (egó) a ludas? Az előbbi képes lenne ilyesmire? Ugye, hogy nem? Ha valakivel szemben ellenérzést tapasztalunk, neadj’Isten még táplálunk is, az csak az illető egójával van relációban. Itt csúszik szét a ló négy lába, mert az esetek döntő többségében nem tesszük tisztába, hogy társunk felettes énje kedves, szép és aranyos, még akkor is, ha kettőnk ön-énje k. anyázva tépi is egymást. A magasabb tudatosságunk szerint szükséges tanítások nem mindig vastag, aranyozott betűkkel írt gerincű kódexekből úsznak elő. Jellemzően inkább tapasztalások vésik belénk, itt lép képbe, hogy amit itt és most, a fizikai létben sérelemként szenvedek el, az odaföntről nézve mérhetetlenül értékes tapasztalás – tulajdonképpen azért vagyok-vagyunk itt, mert ezeket hús-vér test nélkül bajos lenne begyűjteni.

A valódi szeretet nem nézi az egót. Nem azt mondom, hogy ez könnyű, tekintsük nyugodtan haladó szintnek. Miért ne szerethetnénk távolról valakit, akivel ön-én szinten „összerúgtuk a port?” Ki mondta, hogy a haragot kell továbbgörgetni? Elképzelhető, hogy a két testesült ember nem békül ki indiánosan, a névadó pipát elszívva, mégis szeretjük a másikat – távolról, azért, mert annyi mindent kaptunk tőle? Miért olyan furcsa ez a gondolatmenet? Fókuszáljunk a szeretetre! Vajon ennek az energiának, az ő áramlásának a tér-idő keresztje akadály? Útját állhatja a szemellenzőnkön keresztül szemlélt, kissé torz valóság-érzékelésünk? Miután saját habitusunknak megfelelően válaszoltuk meg a kérdéseket, engedjük meg mostantól azt az alapvető „luxust,” hogy szerethessük azt, akit amúgy nem keresünk és a fizikai síkon nem ápolunk vele puszipajtási kapcsolatot. Tudnunk kell, hogy a szív szeretete, mint szándékolatlan (azaz itt és most kifejezetten érdek nélküli), magas energia – utat talál. Nem mondom, hogy az illető harmadik szeme előtt tűéles kontraszttal rajzolódik ki névjegykártyánk, mintha spirituális hatputtonyost küldtünk volna, de ennek elvárása úgyszintén ön-én-szint. Amikor a másikat szeretjük, legyen bármekkora a tér-idő távolsága, a két felettes én pacsizik és minden szépen, a legszebb módon gombolyodik tovább.

kép: www.pinterest.com

Oldalak:«1234567...273»