Csütörtökön, kicsivel dél előtt áll egzakt módon szemben a Skorpió jelében járó Hold és a Bika cikkelyében lépdelő Nap – egészen különleges telihold köszönt ránk. Ahogy a teliholdak általában is érzelmek testesülésével járnak, úgy most ezt crescendóban élhetjük meg; egyszóval a száraz, könyvelős, tényeket osztályozós én-részünket kicsit küldjük pihenni. Azért is jó, ha ő ejtőzhet, mert mélyebben, jobban, teljesebben engedhetjük bele magunkat ebbe a szenvedélyes, ha úgy tetszik, túláradó érzelmi mintázatba. Bármennyire is furcsa, a hullámzás valójában a biztonságunkat szolgálja: a Bika Nap a tettek mezején, cselekedeteinkben ösztönzi ezt a minőséget, a Skorpió Hold pedig a lelki biztonság okán kutatja a titkokat és akar betekinteni a fátyol mögé. A csütörtöki telihold egyik – aktuális világunkra vetített – velejárója lehet sok-sok intézkedés, döntés legmélyebb szintről érkező, zsigeri megkérdőjelezése. Fontos: nem alkotok ítéletet, hogy ez jó-e vagy sem (hiszen az már címkézés lenne), de tudjuk, hogy elementáris erővel törhet elő a bezártság, a korlátozottság és a kényelmetlenségek elleni érzelmi „lázadásunk.” Hogy ki mit kezd vele, az a maga dolga, ez így korrekt, én nem csak mosom kezeimet, de az egyén szintjén jelentkező beavatásokat is meghagyom nektek. Egyszerűen csak tudnod kell, nem „csak” a tavasz és a májusi, illatokkal vegyülő napfény okozza azt a féktelen szabadságvágyat, menni és tenni akarást csütörtökön.
Csillagképi értelemben a Hold a Mérleg múlt oldalán jár a Nappal való szembenállásakor: a múlt igazságait értjük meg a lélek szintjén. Ez az igazság persze már nem az ember érdekvezérelt szintjén rajzolódik ki; emlékezzünk, hogy az isteni ítélet jelenik meg a csillagzatban. Ez a mély, belső ráébredés egyben beavató erejű felismeréseket is ad, hiszen a Kígyó Fejét jelölő csillagokba is megérkezett már égi kísérőnk, ami az érzelmek szellemi síkra emelésén túl a gyógyulást is erősíti. Szilaj, vad, de nagyon-nagyon szép erők táncolnak csütörtök idusán; éljünk velük, kerüljük el a rángatott báb helyzetét azzal, hogy ismerve a történések súlyát, készülünk rájuk és jó hullámlovasként kiélvezzük őket.
Elérkezett az ideje, hogy beszéljünk egy kicsit az Ikrek asztrológiai jelében járó Vénusz és a Halakban mártózó Neptunusz kapcsolódásáról: a két bolygó teremtő erejű, quadrat fényszög kapcsolaton keresztül működik együtt. Jellemzően egy Vénusz-Neptunusz quadrat rövid, pár napig tartó erőminta, most azonban – a Vénusz nemsokára meginduló retrográd mozgása miatt – május utolsó hetéig élvezhetjük a megvalósításra törekvő energetikát. De mitől is olyan különleges ez a hatás? Mindkét planéta művészetjelölő; a Neptunuszt szokás a Vénusz magasabb oktávjaként is említeni. Egészen finom, máskor megfoghatatlan sugallatokat tudunk lejegyezni, anyagba önteni általuk és segítségükkel. Ami gyalog hétköznapokon mosolyt varázsol arcunkra, majd libbenős tündérként tovaszáll, most „elcsípjük,” leírjuk, megteremtjük. Fontos tudnunk, hogy mély lelki megérintettség vezérel a folyamatban; a Halak zodiákusát uraló Neptunusz „otthon” van, uralmi helyzetében még intenzívebben plántálja belénk az alsó-belső világunkból érkező sugallatokat. Milyen érdekes, hogy itt bukkanunk egy fordított arányosságra: minél mélyebbre megyünk, annál magasabbra jutunk. A 90 fokos, teremtő erejű fényhídon keresztül kapcsolódó Vénusz pedig az anyag világában testesíteni segít mindazt, amihez egyéb időkben kevesek a szavaink és nem tudunk olyan jól festeni, zenét szerezni, táncolni, hogy ezeken a módokon méltóképpen fejezzük ki. Most minden egyben adott.
Érdemes kicsit megkérni egónkat,
lépjen hátra, amikor érezzük, lelkünk húrjait pengeti a fent kibontott hatás.
Lehetőleg mérlegelés, ok-okozati összefüggések keresése nélkül jegyezzük le
mindazt, amit ilyenkor kapunk és majd később ráérünk „gyomlálni,” ha ugyan lesz
még mit. A Vénusz csillagképi értelemben nem csak az Orionban jár, annak gamma
csillagánál, a harcost jelölő Bellatrixnál, de a Bika szarvait is érinti. A
most érkező művészet, a belülről (ki)fakadó alkotó inspiráció egyrészt segít
bizonyos belső harcok finom és lágy megvívásában (tudom, képzavar, de ez van…),
másrészt a legmagasabb helyről plántál sugallatokat, információkat belénk. A
Bika szarvai a Tejútról antennaként „hozzák le” a magasabb sugallatokat, így
végtelen nyugalommal és szelídséggel tudhatjuk, hogy amit kapunk, az jó helyről
jön.
Ne menjünk el azonban a Vénusz kapcsolatbolygó-minősége mellett sem! A most következő hetek kitűnően, sőt még annál is jobban alkalmasak embertársunkhoz finoman, lágyan, az ő számára jó módon közel kerülni (nem férkőzni!). Ez az erőtér elképesztően jó ráhangolódást enged meg: ha és amennyiben él bennünk a vágy, a tiszta és őszinte szándék, hogy lássuk, mi zajlik a másik lelke mélyén – és harmóniát tudjunk teremteni (quadrat, azaz teremtés!) -, akkor az a képlet működik is. Nyilván kettőn áll a vásár és olcsó népszerűség-hajhászás lenne garanciát vállalnom, hogy mindig és mindenkivel működni fog, mert még egy Vénusz-Neptunusz quadrat sem írja, nem írhatja felül a másik szabad akaratát. Az viszont biztos, hogy elképesztően jó és finom energiákkal együttműködve tudunk olyan mélységekben kapcsolódni a másikhoz, hogy – a nyitottság csírájának megléte esetén – csodákat élünk meg általa. Egyszóval: nem csak a májusi eső, de a májusi Vénusz-Neptunusz quadrat is aranyat ér.
Zárszó: július végén, mikor a Vénusz, direktbe fordulás után újra a Bellatrixhoz ér, ismét megélhetünk egy Vénusz-Neptunusz quadratot, de az már csak „szokásosan” rövid idejű, illanó, de szép lesz.
Szerdán kora hajnalban telik a Mérleg asztrológiai jelében Hold, ekkor egzakt a Kosban járó Nappal való szembenállása. A Mérleg a zodiákus tükörháza – társaink valós, borotvaéles tükröt tartanak elénk, amiben pőrén láthatjuk magunkat. Ez abban az esetben is igaz, ha a tükörkép finoman szólva sem nyeri el tetszésünket. Zárójel: a Mérleggel kapcsolatos blődségeket (hezitálás, mérlegelés, döntésképtelenség) kukázzuk ki hamar, ebben segíthet (ide kattintva) a jel valódi sajátosságairól írt sorok újraolvasása. A társaink (párkapcsolat és minden egyéb emberi viszonyulásunk) énünk azon oldalát tükrözik, amit – eddig még – nem tudatosítottunk. Pont ez okozza az irritációt, a zsigeri visszautasítást, az indulatokat. A Mérleg telihold alkalmat ad szelídülni; a harmónia magasabb fokára lépni, mégpedig elfogadó-befogadó módon. A jelen időszakban felértékelődik ennek az égi helyzetnek a jelentősége és az értéke egyaránt.
Lehetőséget kapunk, hogy a megértés a szellem szintje mellett a lélek birodalmában is kifejthesse áldásos hatásait. A szerda hajnal elhozza-elhozhatja a félelem csökkenését-oszlását, annak a végtelenül káros, destruktív mintázatnak a megtörését, hogy mindenkiben potenciális terroristát lát a félő „élő.” Erős érzelmi hullámok kísérik cselekvő énünk és lelkiségünk megjelenítő princípiumainak szembenállását, de ott a kezdet, az új időszak indításának ereje is. Amire rácsodálkozott lelkünk, amit szívvel értettünk meg, az segít a múlt kevéssé üdvös szokásait átírni-felülírni, mégpedig harmóniára törekvő módon. Tudatosítsuk, hogy asztrozófiai szempontból kivételesen jó a Hold pozíciója ebben a szentelt aspektusban: a Szűz csillagképének jövőbe érkező lábánál éri a Nappal alkotott oppozíció. Itt alakíthatjuk ki az elkövetkező időket szolgáló érzelmi mintázatokat, amikkel valóban méltó módon működhetünk a ránk váró, változásokkal teljes időszakban.
Péntektől vasárnapig munkálkodik értünk a Halak zodiákusában járó Nap és a Bak jelében lépegető Plútó sextil fényszöge; szombati egzakt pozícióval. A Nap-Plútó sextil nem számít unikumnak; minden évben két alkalommal áll hatvan foknyira egymástól a két égitest, most mégis vastagon húzandó alá az aktuális jelentéstartalom. Mivel a Plútó a naprendszer bolygói közül a leglassabban mozog, így több mint egy évtizedes bölcsesség, hogy a Nap-Plútó sextil érzelmességet és megoldást ad egyszerre. Amikor közeledik központi csillagunk Hádész planétájához, a Skorpió szeletében teljesedik ez a fényszög (még három évig), távolodáskor – mint most is – pedig a Halakban. A Plútó erőt ad a legnagyobb fordulatok végig viteléhez, amikkel kiragadjuk önmagunkat a mocsárból. De nem csak „simán” szmötyitlenítjük magunkat, hanem egyúttal az emelkedés útjára lépünk szárnyalunk is, hiszen a Sas égi egyenlítői csillagképe fényeskedik a háttérben. Mi hoz valódi és tartós megoldást? A változtatás; elsődlegesen belőlünk kiindulva, műveltető módon. Amikor késztetéseink ellenére játszunk megúszásra, elszenvedjük a változást. Érdemes itt egy pillanatra megállni, mert a sextil amúgy is a megértést erősíti, tudatosítsuk hát: amikor nem ugrunk, bár tudjuk, hogy kéne, akkor előbb vagy utóbb löknek. Ebben viszont már nem feltétlenül van köszönet, ezért érdemes valódi proaktivitást csiholni magunkban és a – természetes – félelmeinket legyőzve és így erősödve lépni és tenni. De nem ám apró kis kakisimogató módon; hanem plútói, mélyre ható, intenzív, gyökereket és sarokvasából ajtókat kifordító jelleggel. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Itt érjük el a fejlődés és előrehaladás új minőségű szintjét, amiről korábban talán még fogalmunk sem volt.
Ehhez ad remek érzelmi hátteret a Nappal összefűződő, nemcsak megértést, de szintézist is ösztönző sextil-energia. A Halak „amúgy” is a mélységekről szól, itt és most a mély érzelmeinkben tudunk tájékozódni és mintegy szonárokkal tájékozódó tengeralattjáró, visszatükröződő jelekből ki- és továbbindulni. Fontos tudnunk, hogy a két princípiumot összefűző erőtér működőképes dolgok elérését ösztönzi, így nem csak a gondolatok születése örvendetes, de az is, hogy ezek mind-mind azonnal életünk szolgálatába állíthatóak. A mélységek tehát itt is, ott is jelen vannak, de nem dagonyázó, inkább masszív alapot adóan. Ami lehetőség a Nap-Plútó sextil napjaiban: minőségi idő önmagunkkal (egyedül!), amikor összegzünk-ülepítünk és ebből fakadóan elültetjük a változások magját, mégpedig termékeny talajba.
Hétfőn kora este áll egymással egzakt módon szemben a Szűz asztrológiai jelében járó Hold és a Halak cikkelyében lubickoló Nap, azaz itt a telihold, Isten hozta! De miről is szól a mostani fényes oppozíció? Röviden: a lélek rendjéből fakadó tettekről. Ez a távirati stílusnál is tömörebb megfogalmazás azonnali kibontásért kiált, lássunk is neki! A Szűzben telő Hold rendszerben helyezi el az érzelmeket: itt éljük meg, mi mihez kötődik, a szálak gubancai kibomlanak; meglátjuk, melyik kihez tartozik, melyek térnek vissza önmagukba és melyek szakadtak el. Talán furán hangzik, de jobban megértjük az érzéseinket, kiemelkedünk az ösztönlény „érzem és kész” mintázatából. Megértjük azt is, miért bizonyos érzelmek kísérnek bennünket – hol vetettük a magokat, melyek eredményképpen kinőttek a jelen lelki hullámai, legyenek bár jók vagy nem kívánatosak. Csillagképi értelemben az Oroszlán második legfényesebb csillagával, a Denebolával áll ekkor együtt a Hold. Ez a nemzés, a teremtés ereje, így jó tudnunk, hogy az érzelmekből tettek fakadnak, de a lehető legmagasabb szinten – hiszen az Oroszlánhoz kapcsolódó szeretet vezérli.
A Nap a Halak jelében a
mélységekbe irányítja a figyelmet; a belső folyamatainkban való megmerítkezés
által tisztulunk le. Fontos az összegzés, az elcsendesedés; itt teszünk pontot
sok-sok folyamat végére, így adva teret és lehetőséget magasabb szintű, méltó
új minőségeket elkezdéséhez. Központi csillagunk a Holddal való farkasszemezés
idején a Vízöntő jövőt tisztító vizében fürdőzik, de már a Halak kettősének
visszaúszó halacskáját is éppen elérte. Jó tudnunk, hogy most konkrétan a
jövőnkért, mégpedig a boldog és tiszta jövőnkért teszünk. Akkor is, amikor ez a
„tevés” éppen a nemtevésben, az önmagunkkal való együtt levésben és a felszínen
láthatóan passzivitásban, fotelban üldögélésben valósul meg. Ne akarjunk mindig
tüsténkedni. A Halak üzenete pedig rámutat: lássuk és értsük meg, miért térünk
vissza újra és újra ugyanolyan mintázatokba. Értsük meg, mi benne a tanítás és
tudatosítsuk, hogy ezek nem kényszerhurkok: szabadságunkban áll dönteni, hogy
kiemelkedünk (például) egy-egy konfliktusból, vagy vállalva a vele járókat –
visszatérünk tanulni. Itt a vállalás és fölvállalás a kulcs, mert ezzel kiütjük
a tehetetlenséget, a belesodródás erőtlen tévképzetét.
Jó tudnunk, hogy mosolygós és érzelmes telihold vár és köszönt ránk. Nem mondom, hogy nem csurranhat ki egy-egy könnycsepp, de egyrészt a könny megkönnyebbít (azonos a szógyök!), másrészt, ahogy Gandalf mondta: nem minden könny keserű. Az viszont biztos, hogy az intenzív érzelmek nyomán a jövőnkért lépünk és teszünk, ami szebb és méltó lesz.
