Az új hónap első napja igazi
csemegét tartogat: vasárnap délután-este jár a Hold a Bika csillagképéhez
tartozó Plejádok csillaghalmazában. A Fiastyúk névre is hallgató, hét
csillagból álló csoportosulást a régiek az Istenek szerelmi fészkének
tartották, mert itt keresztezik egymást a bolygópályák – analógiás értelemben a
teremtő elvek egyesülnek, azaz valódi, legmagasabb értelemben vett nász zajlik
e megszentelt helyen. A teremtés és a bőség esszenciális pontjához érkezik égi
kísérőnk ebben a néhány órában. Emlékezzünk, hogy a Hold növő fázisában járva „amúgy
is” a gyarapodást, a többé válást támogatja és nem csak a szó fizikai, anyagban
testesülő formájában. Hold – változás, érzelmek, álmok, azonosulás: mindezt
megélhetjük a vasárnap második felében.
Ez az a pont, ahol megálmodjuk,
mit is szeretnénk, mik a valódi vágyaink, amiket ideje megteremtenünk. Ezekkel
mélyen azonosulunk és mintegy útjelzőket, helyezzük el magunk elé. A
Fiastyúkban járó Hold egészen egyszerűen ráhangol bennünket az égi adásra és a
fokozódó érzékenységünkkel operálva fon finoman össze vágyunk tárgyával. Értsük
meg, ezeket itt és most teremtjük meg, hiszen a lélek (és persze a szellem)
síkján elérjük-megalkotjuk őket. Innen már csak egy lépés az anyagban való
manifesztáció, pont úgy, mint építési engedélyt szerezni, terveztetni. Ezek
után a kivitelezés már „csak” rutinmunka, jó iparosok szükségeltetnek hozzá. A
lényeg viszont a terv a pecséttel, ennek spirituális megfelelőjét igen szép és
ízléses változatban rajzolhatjuk meg a hét utolsó napján.
Vasárnap késő délután áll együtt egzakt módon Nap és Hold a Halak asztrológiai jelében, azaz újholddal ér véget a hét. Újhold = megújulás, mégpedig kifejezetten mélyre ható módon, lelkünk, érzelemvilágunk talapzatáig lemerülve. Minél közelebb tudunk kerülni a legalsó, ősi-belső magunkhoz, annál eredményesebben válhatunk „új emberré.” A Halak minőségének meghatározó összetevője a lezárás és elengedés, ez pedig szélesre tárja a kaput az új, a méltó és a jó befogadására. Ez az a pont és pillanat, amikor a régit, aminek kifutott és lejárt az ideje, szertettel fejezzük be és tesszük ki a pontot a végére. Nincs bennünk rossz érzés, hiszen időben cselekszünk, nem balfácán módra. Érezzük és tudjuk, hogy minek járt le az órája és e szerint cselekszünk is; vasárnap kifejezetten érzelemvezérelten működünk (figyelem! ez nem állatias ösztönlényt jelent, aki azonnal azt teszi, amit pillanatnyi késztetése diktál).
Csodaszép az a mód, amikor tudatunk és lelkünk egyesülve mutatja meg: igen, elindulunk egy irányba és itt, a kezdetek kezdetén egység, mint EGY-SÉG van. Emlékezzünk, hogy a Halak minőségét a Kos, a kezdetek, a lendület, az elindulás követi. A megújulás ugyan belülről indul, de nagyon hamar látványos és édes gyümölcsök képben mutatja meg magát az anyag világában. Ha tehetjük, érdemes vasárnap délután szeretteinkkel lenni, mert ez a bizonyos egység még inspirálóbb módon tudja kibontakoztatni áldásos hatásait. Ha ennek fizikai korlátai vannak, jó tudnunk, hogy a gondolat és a szeretet ereje ezeket felülírja és áthidalja: elég, ha lélekben vagyunk velük.
Szerdától a Halak asztrológiai jelében
folytatja égi útját a Nap; megkezdődik a csillagászati tél utolsó hónapja. A
Halak vizes jel, így az érzelmek, álmok – belső világunk történései kapnak hangsúlyt.
A Halakhoz társított összegzés, számvetés és az ebből adódó újratervezés
fontossága mellet kiemelném a véget érést. Ezt a fogalmat és minőséget kevéssé
szeretjük, a sajtóját sem hívhatjuk túl jónak. Mindenhonnan a „kezdj bele az új
kalandba!,” „ismerj meg új embereket!,” „hagyd magad mögött a gondokat és újulj
meg!” és társaik hömpölyögnek, amivel – alapvetően – nem is lenne semmi baj, ha
nem felejtenének (vagy hagynának ki szándékosan…) egy fontos lépést. Ahhoz, hogy
valamit jól kezdj el, előtte érdemes a régit lezárni-elengedni, egy pillanatra
megpihenni és ebben a szusszanásban összegezni. Nem véletlenül a Kos követi a
zodiákus körén a Halakat; ott már az elindulás, a spirituális értelemben vett
„honfoglalás” szerepe az elsődleges, de ezt megelőzi, meg kell, hogy előzze a
lezárás és befejezés.
Elismerem, a szálak elvarrása
kevéssé látványos, ellenben fájdalmas is tud lenni. Hivatkozhatunk a vízre,
hiszen ez a nemes folyadék is mindig a könnyebb ellenállás felé folyik és a
Halak említetten vizes minőség, mégsem helyes egy ilyen teória mögé bújni
puszta kényelemszeretetből. A Halak cikkelyébe megérkező Nap energiáját
használhatjuk arra is, hogy a korábbi kuszaságból rendet teremtsünk, mégpedig azon
bizonyos szálak felgöngyölésével, ha kell, elvágásával, ha pedig az szükséges,
elvarrásával. Merjük kimondani, hogy valaminek véget vetünk, legyen az
törzsvásárlói tagság a barkácsboltban, ahová két éve be sem tettük a lábunkat,
akár ránk száradt, kiüresedett szokás (pl. undorral mész el hajnalban tai
chi-zni…), akár emberi kapcsolat – bármi. Vedd észre: minél több lezárást tudsz
megtenni, annál könnyebbé és – egyúttal és automatikusan – összeszedettebbé
válsz, hiszen nem forgácsolódnak erőmorzsák, figyelem-reszelékek oly’ sok
irányba.
Minden lezárás változást hoz, ez
a jel egyik meghatározó minősége. A mostani hetek és hónapok „amúgy” is a
változásokról szólnak, így jó tudnunk, hogy ez cselekvő énünkben is testesül a
Halakba érkező Nap inspirációinak köszönhetően. Mély, azaz mélyről induló és
mélyre ható változásokat tudunk megtenni a most induló időszakban, amikor
igenis ideje van egy kicsit a befelé figyelésnek (ami nem azonos a
befordulással). Az egyik, itt megélhető csoda a lezárásban rejlik éppen: a görcsös
és ragaszkodó erőket elengedve egészen egyszerűen szabadabbá válunk, így jutva
magasabb szintre.
Ennek az égi helyzetnek az egység, mint EGY-SÉG érzetben és annak megélésében is nagy a jelentősége. A felszíni ellentétek, az egymásnak akár homlokegyenesen ellentmondó érdekek és szándékok ellenére és mellett is meglátjuk-észrevesszük a másikban élő valódi embert, aki egylényegű velünk. Rádöbbenünk, hogy ezt az egész bulit annak idején előre lebeszéltük és most ő azért bújt az aktuális jelmezébe és szerepébe, mert az mindkettőnk tanulási-fejlődési tervébe tökéletesen illeszkedik és valójában egy haladó szintű szituációs játékot játszunk éppen.
Vasárnap reggel néz egymással farkasszemet Nap és Hold, ha teátrálisan akarok fogalmazni; némi képzavarral, hiszen Lupus helyett Oroszlán érintett: itt jár ugyanis égi kísérőnk, aki ekkor egzakt módon helyezkedik szembe a Vízöntő cikkelyében lépdelő Nappal. Tengelyszinten pillantva a teliholdra, máris kirajzolja magát a rálátás-tisztítás erőtere. Most nem „csak” erős érzelmi töltettel munkálkodik a telihold, de igen erős cselekvő erőket is ébreszt. Ne lepődjünk meg, ha úgy ébredünk ezen a fantasztikus vasárnap reggelen, hogy álmunkban összeállt pár dolog, aminek különálló mozaikdarabkái régóta itt-ott, egymástól látszólag elkülönülten táncoltak. Az Oroszlán zodiákusában járó Hold erősíti ezt a fajta lelki szintű megértést, rálátást. A csillagok világába tekintve is az Oroszlánt látjuk, hiszen a (névadó) csillagkép fejénél jár lelkiségünk képletbeli megjelenítője. Fokozottan látjuk lelki szemeinkkel – és persze érzékeljük is – a múltból jövő, ide és utánunk nyúló szálakat, ám most ez nem riasztó; sokkal inkább világosságot ébresztő: már nem akarunk menekülni és fejünkre paplant húzva elbújni, hanem a megértés után készen állunk az át— és felminősítésükre is.
Érzelmekből fakadó cselekvés ötvözi a telihold energiáit: a szemben elhelyezkedő, Vízöntőben lépdelő Nap tettekre késztet. Nem elég az „aha-élmény,” most a fizikai síkon megjelenő, háromdimenziós lépések megtétele válik szükségessé – mindez belülről fakadóan. Asztrozófiai értelemben a Nap a Vízöntő csillagzatának múltba ömlő, tisztító vizében fürdőzik. Nem lehet nem észrevenni (hogy kettős tagadással húzzam alá az igenlést), mennyire hangsúlyos a vasárnap reggeli telihold erőiben a múlt. Múltba néző Oroszlánfej, múltba ömlő tisztító víz… A múlt látása, megértése és az ebből fakadó konkrét cselekvések adják meg a kiteljesedés, a magasabb teljesség érzését és egyben a megkönnyebbülést is.
A munkahét utolsó napján, pénteken este áll egzakt módon szemben a Rák asztrológiai jelében járó Hold és a Bak cikkelyében menetelő Nap. Nem szükségeltetik túlzott jóstehetség ahhoz, hogy bátran jelenthessem ki: a péntek délutánunk, esténk és a szombatra virradó éjszakánk egészen különlegesnek ígérkezik. Ahogyan az első mondatban utaltam már rá, „klasszikus” értelemben a telihold nem más, mint központi csillagunk, a Nap és égi kísérőnk, a Hold szembenállása. Ez most sincs másképpen, „csak” erős díszítést/fűszerezést/égi díszkíséretet kap az oppozíció. A zodiákus oldaláról vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az érzelmekből pattan ki a megoldás, lelkünkben találunk rá az erőre, ami támogatja a továbblépést. A múlt történéseinek szív szintjén történő megértése vezet ki a fényre és emeli ki a sárból szekerünk megragadott kerekét. Belső igényünk ébred a korábbi kuszaság pucolásához, a régi szennyes végleges tisztára mosásához, mert már méltatlan sz@ros göncökben szennyes ruhában járni utunkat. A Rák-Bak tengely esetén kiemelten fontos a múlt: Rák felöli végén a múlt kutatása, az eredet, a gyökereink és az onnan hozott érzelmi csomagok jelentősek, míg a Bak Nap a múlt tapasztalataiból alkot működőképes dolgokat, amikkel határozottan, a lehető legjobb teljesítményünkre törekedve haladunk – és emelkedünk – tovább.
Tekintsünk fel a csillagos égre,
mert ott csodákat látunk! A telihold asztrozófiai megközelítésben igen érdekes
történetet mesél. A Hold az Ikrek csillagzatának legfényesebb, alfa csillagánál
néz farkasszemet a Nappal. Ez a csillag pedig nem más, mint Castor, az ikerpár
halandó tagja. Az itt járó Hold rámutat a lelkünkben megbúvó múlandóságra:
mindarra, amit érdemes átalakítanunk (emlékezzünk: a Hold a változás és
átalakulás princípiuma is!), hogy az mind inkább örökkévaló és fényes legyen.
Rossz szokások, félelmek, begyepesedettség, lehúzó berögződések és társaik
játszanak ezen a pályán. Fontos megértenünk, hogy a polaritás nem rossz, sőt.
Törekedjünk arra, hogy ezeket az erőket egymás szolgálatába állítsuk és emeljük
magasabb szintre; képletesen szólva a fej vagy írás vitájából jussunk el a
„pénzérme” teljességébe, amiben mindkettő benne van, de már nem a két oldal
torzsalkodására irányul a fókusz. A telő Hold fénye világít rá, hol zajlik
lelkünkben ilyen „versengés” és ez a fény mutatja meg, hogy lehet másképpen,
méltó módon is működtetni erőinket.
Ez a lelki inspiráció egészül ki a Nyilas csillagképében lépdelő Nap magas tudásra, igazi, mély bölcsességre törekvő erőivel. Egészen egyszerűen képesek vagyunk nagyvonalúan, a korábbi leszegett fej és beszűkült valóság elengedésével öles lépteket tenni önmagunk legjobb útján. Olyan érzés, mint amikor rácsodálkozunk, hogy „jé, én ezt is meg tudom csinálni!” Az égi Egyenlítő csillagképeire tekintve rajzolódik ki, hogy a Hold az isteni egységre törekvő Egyszarvú, míg a Nap a szárnyaló Sas fényábrájában halad. Ezen nincs mit ragozni, a földhöz ragadottságot mikor engedhetnénk el eredményesebben, mint most? Az első bekezdésben említettem némi különlegességet. A Nap és a Hold szembenállása most nem vizsgálható kiragadva, égi környezetük többi résztvevőjének figyelembe vétele nélkül. A Nap itt már a nagy négyes együttállásban vesz részt (Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr), így annak minden áldásos hatása értünk munkálkodik péntek este (is).
