Szeretünk elkezdeni dolgokat, de lezárni és befejezni sokkal kevésbé. Nem is olyan rég arról ejtettünk szót, vajon miért történik így. Némi csavarással érlelődött tovább a fő gondolatszál és öltött testet némi asztrozófiai színezettel. Amikor valamit elengedsz, lezársz, befejezel, automatikusan tisztulsz. Az a bizonyos minőség már nincs veled és benned. Persze ehhez szükséges, hogy „végelszámolás”-jelleggel tedd meg ezt a fontos aktust: anélkül, hogy hiányt, őszintétlenséget hagytál volna magad mögött. Ezt azért nem kívánom tovább hangsúlyozni, mert tudatos ember számára alapvetés.
A szálak elvarrása analóg a légballonból kidobált homokzsákokkal. Így tudhatod, hogy a megkönnyebbülés és az emelkedés is törvényszerű pozitív hozadékként mutatkozik meg. Ha egy kicsit felfelé tekintünk, a bolygók közül a Szaturnuszt pillanthatjuk meg, mint segítő energiát.
Igen, a gyűrűs bolygó elképesztően sok pluszt ad a lezárásokban is. Segít kikristályosítani, mi a fontos, vele és általa ismerhetjük fel a számunkra releváns, valódi értékeket. Tudom, hogy a Szati nem túl népszerű az „általános” asztrológia köreiben, de a hajnali harmatvizes fürdő sem, pedig tudvalevőleg egészséges. Engedjük el az előítéleteinket; igyekezzünk nem egy gátló-korlátozó energiaként tekinteni rá.
A Szaturnusz magas szinten való működtetésével összeszedetté, koncentrálttá érünk és nemesedünk. Ahol és amikor már nem akarunk ide és oda is kacsintó vásári öszvérként cikkcakkos energetikai nyomvonalat hagyni magunk mögött. Képesek vagyunk arra, hogy eleve kizárjuk, amivel nincs dolgunk. Nem beszűkültség és egyáltalán nem begyepesedettség, ha ki tudod zárni a számodra lényegtelen és irreleváns dolgokat. Itt érdemes egy pillanatra megállni. Nyilván felbukkant a „nyitottság” fogalma.
Mondd el őszintén, mennyi hasznod származott abból, hogy össze-vissza lefetyeltél és ezt-azt magadra szedtél, mint kutya a bogáncsot? Ugye? Lehet, hogy susog benned egy hang, ami biztat, ebbe is, abba is fogj bele, nézd meg, hátha éppen ott lapul az üdvösség, te pedig szemellenzős kocsis lóként baktatsz el mellette. Vajon eddig hányszor jött be ez a céltalan, mindenbe belekapok-belekóstolok mintázat? Ha többet adott, mint elvett, akkor tarts ki mellette, de meg lennék lepődve, ha ezt találnád valódi válaszként önmagad belső-alsó rétegeiben. Ez a fajta figyelemszétszórós–lefetyelős-szórakozós énrészed az odázásról, a halogatásról, a fontos és lényeges dolgok elől való menekülésről szól, neki táplálék a szétesettségben megkapható sok-sok színes, törött üveg (amit aztán drágaköveknek hazudunk önmagunk előtt).
Szaturnuszi energiáid támogatnak a lényegtelen dolgokra való nemet mondásban. Merd őket használni, merj nemtrendi lenni. Figyeld meg, amint így kezdesz el működni, azonnal tisztelet ébred irántad másokban (de ne ez legyen a célod és fő motivációd). Nyilván lesznek értetlenek és olyanok, akik szemedre hányják a változást, de azért van két füled… Ugye, tudod, miért? Igen, hogy szabadon választhasd meg, melyiken engeded be, majd a másikon azonnal ki az ilyen károgásokat.
A tartásod szilárdul, nem akarsz már kilendülni minden apró behatásra. Nem érzéketlenné válsz, csak tudod, mi van a fókuszodban, és ami ettől eltér, arra nem ugrasz rá, még ha habos-babos rózsaszín is. Érzed már, mekkora hatalom? Barátkozz a tudattal, hogy ez a mérhetetlenül nagyszerű erő ott van veled és benned. Lásd meg, hogy a Szaturnusz nem egy gátló és korlátokat fabrikáló rohadék, hanem az igazi mester, aki benned lakik. Stimuláld és éld meg a letisztulás nagyszerűségét!
kép: pixabay.com
a fölösleges minőségeket tudatosan letéve emelkedsz – és az utadat is tisztábban látod
Vasárnap lép be a Bak cikkelyébe a Merkúr. Figyelem: ezzel a január 12-iki csodálatos égi helyzet mind a négy princípiuma megérkezett az aktuális zodiákusba, már közelítenek egymáshoz. A Bak Merkúr a megoldásra mutató szellemiséget, a tiszta, sallangmentes kommunikációt erősíti. A célra törés nem alacsonyít mással nem törődő törtetővé, egyszerűen csak koncentrált, fókuszált, a jó iránytól nem eltéríthető tudatosságot jelöl. A megértés útján fejlődünk, sok-sok érzelmi hullámzást vagyunk képesek a Bak Merkúr energiáival a zsigeri ösztönerőkből a szellem síkjára felhúzni. Emlékezzünk: amit megértünk attól egyrészt nem félünk, másrészt jóval könnyebb uralni és kézben tartani. Hermész planétája egyben a beavatást is jelöli: január közepéig, a Bak szeletében járva ezek a beavató felismerések mind-mind közelebb emelnek a jó megoldásokhoz.
A Bakban a Szaturnusz uralma alatt összeszedetté, koncentrálttá sűrűsödnek gondolataink. Ami tingli-tangli sallang, könnyedén leválasztható. Ami marad, az viszont kincs. A szétszórtságból, a hebehurgya lefetyelésből képesek vagyunk most a tevékeny, cselekvő énünkhöz eljutni. Leporoljuk őt és újra birtokba vesszük. Ez az én-részünk tömören és szabatosan tudja kifejezni magát, kommunikációja pontos. Vegyük észre, a ma emberének mennyire praktikus ajándék egy kis Bak Merkúr energia! Újra felfedezzük, hogy a több nem jobb. Lehet, hogy kevéssé fogunk trendinek tűnni multitasking nélkül, de a kevesebb dolgainkat minőségi módon tudjuk működtetni, szétesettségtől mentesen. Ezzel szinkronban ölt testet a legjobb értelemben vett maximalizmus: ugyan miért is érnénk be a legjobbnál gyengébb megoldásokkal? Emlékezzünk, a maximalizmus tökéletességre törekvést jelent, nem kíméletlenséget. Megérik az elhatározás, hogy végre a legjobban alakítsuk dolgainkat; belülről kiindulva az erre mutató késztetések, gondolatok mentén kezdjük gombolyítani életünk fonalát.
A „világvégére” felkészítő minisorozat harmadik részéhez érkeztünk el. Korábban a két főszereplő, a Szaturnusz és a Plútó bolygók főbb jellemzőit vettük sorra. Ma a riogatós asztrológia által rettegettnek kikiáltott aspektus kapcsolódási módját, az együttállást (műszóval: konjunkció) vizsgáljuk meg. Azért fontos erről a látszólag kevésbé érdekes, hovatovább egyenesen akár érdektelennek tűnő „apróságról” is beszélni, mert így mind tisztábban láthatjuk, milyen módon működik együtt a két planéta. Az együttállás egy fényszög, talán a legkézenfekvőbb. Két vagy több bolygó, illetve tengely és bolygó(k) alkothatják. Jelen esetben – alapvetően – a Szaturnusz és a Plútó együttállását vizsgáljuk, de kettejük táncának csúcspontja kap még két díszvendéget a Nap és a Merkúr személyében 2020. január 12-én. Egyelőre azonban irányítsuk figyelmünket az együttállásra!
Ebben az erőtérben a két égi vándor jelentéstartalma egybeolvad, összeadódik; így alkot magasabb szintű egységet. Itt – is – engedjük el a kisiskolás matematika alapvetését, a kettő meg kettő az négy logikai fonalát. Az asztrozófia most vizsgált szegmensében nem összeadódnak, sokkal inkább összeszorzódnak az energiák, mikor két bolygó konjunkcióra lép egymással. Egység, koncentráció, egyfajta tökéletességre törekvés jelenik meg, ami motivál a bennünk működő energiák által elérhető legjobb teljesítmény leadására. Képletesen szólva azt mondja: „tessék, minden itt van, most rajtad a sor, tűrd fel az ingujjadat és hajrá!” Csemegeként pedig térjünk ki a fényszög közeledő, illetve távolodó voltára. Egészen január 12-ig a Szaturnusz és a Plútó közeledő fényszög kapcsolatban van egymással, onnantól válik távolodóvá az együttállás. A közeledő fázisban hangsúlyos a tanulás, a felismerés és megértés; valamint ennek befogadása. Zárójel: ugyan külön fogok írni a Nagy Napról, de muszáj egy kis előleget vennem az energiáiból: a Merkúr rátesz még egy lapáttal a megértés frontján, míg a Nap a világosságra törekvő erőivel a tisztánlátást ösztönzi. Egészen megnyugtató, hogy nem tud elmenni mellettünk ennek a nagy horderejű égi helyzetnek az energiája; kevéssé valószínű, hogy álmos medveként aludjuk át egy kiadós téli álom keretében. Január 12. után, mikor a fényszög távolodóvá alakul, az elengedés és a működtetés, valamint a „feldolgozás” folyamatai erősödnek fel. Most már – külön-külön – megismerkedtünk a két főszereplővel és a jelen helyzetben működő kapcsolatuk jellemzőivel. A sorozat következő részében pedig egymásra vetítjük a három korábbi írás lényegiségét és megfestjük az együttállás teljes képét, mind asztrológiai, mind asztrozófiai vetületben.
Mindössze négy hét maradt a világvégéig. Béküljünk ki mindazokkal, akikkel időszerű, ássuk el csatabárdjainkat és bánjuk meg bűneinket. Mondjuk el gyermekeinknek, mennyire szerettük őket, még utoljára öleljük meg jó szorosan a blökit, hogy mindezek után arcunkon derűs nyugalommal fogadhassuk az Armageddont. Valahogy így nézne ki egy ripacskodó felvezető, ha a 2020. január 12. „ilyen” világvégét takarna. Erről persze szó sincs, ha felnézünk az égre. Lusta vagyok megkeresni, kitől származik a mondás: inkább azt nézd, ami az égen repül, ne azt, ami a földön mászik.
Aki ilyen típusú, összedőlős-megsemmisülős január elejét vár, minden bizonnyal az aszfalt repedéseit, a morzsálódó betont fixírozza. Január 12-én lesz egzakt a Plútó és a Szaturnusz együttállása. Két, meglehetősen komótosan mozgó bolygóról beszélünk, ezért nem csak ez az egyetlenegy nap játszik, sőt. Ezen a szép vasárnapon azonban nem csak ők ketten iszogatnak barátságosan-évődve az asztrokocsmában: négyes együttállás, Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr lesz „megtartva”, már mindegyik égi vándor tanulja a szerepét. Ja nem, mert már réges-rég kívülről tudja.
Ideje jó előre kicsit tisztába tenni, mi is várhat ránk. Ezt a „felvilágosítást” kezdjük a Szaturnusszal. Azért indítom a gyűrűs bolygóval a sort, mert talán hozzá kötődik a legtöbb negatív sztereotípia. A küszöb őre – gyakori kifejezés, de nem úgy használják sokan, mint ahogyan kéne, mint ahogyan a valódi spirituális üzenet lakik a kifejezésben. Azért a küszöb őre, hogy megszentelve, tapasztalva, letisztulva lépjünk át azon a bizonyos küszöbön. Nem azért áll ott sunyi módon lesben, hogy jól elkapja a bokánkat és belemarjon. Egyszerű tévképzet azt hinni, azért a küszöb őre, hogy a jó világba, a korlátok nélküli szabadság minőségébe ne léphessünk be. Amíg így tekintünk rá, elkerülhetetlen, hogy kib@sszon kitoljon velünk – legalábbis pörgessük az önbeteljesítő jóslat mókuskerekét.
Ilyen paradigmán szemüvegen át szemlélve a Szati nem más, mint akadályokat támasztó rohadék, bár megfojtaná a porgyűrűje és köddé válna. A Szaturnusz megmutatja a fontos és lényeges dolgokat. Sűrítő-tömörítő energiája tűélesen célozza és emeli a fénybe az esszenciális, valóban jelentős minőségeket. A sallang meg mehet a levesbe. Segít átgondolni, vajon tényleg szükségünk van-e annyi ballasztra, mint amit magunkra és magunk köré halmoztunk. Ha úgy tetszik, támogatja az energetikai karcsúsodást, ezáltal a könnyebbé és rugalmasabbá válást.
Egy kulcsfogalma szolgáltatja az okot a legtöbb félreértésre: a próbatétel. Emeljük ki, dőlt és vastagított betűkkel egyszerre, mert olyan fontos: próbatétel. Mit jelent ez a szó a maga valódi értelmében? Definiáljuk újra, ezzel kerülve el a szándékolatlan erdőbe tévelyedést. Próbatétel: lehetőséget kapunk aktuális tudásunk, érettségünk, megtapasztalására. Nem olyan, mint az érettségi vagy egy vizsga, mert itt nem kell UV-csekket fizetni (aki ezt a kifejezést érti, már enyhén szaturnális…), nincs megszégyenítés és bukta.
Egészen egyszerűen visszaigazolást kapunk pillanatnyi állapotunkról. Pont úgy, mint mikor reggel a mérlegre lépve tíz dekagramm pontossággal látjuk testtömegünket, akár tetszetős a szám, akár visítanánk tőle. Ennyi az aktuális megmérettetésünk mérhető-valós értéke. Ettől még fogyhatunk vagy hízhatunk kedvünkre, arról nem is beszélve, hogy jogunkban áll ezt a tömeget tartani. Kipróbáljuk, mit érünk éppen, mi az aktuális árfolyamunk értékünk.
Iskolarendszerünk és az ott ránk tapadt fals szocializáció „jóvoltából” jellemzően ódzkodunk ezektől a nagyszerű lehetőségektől és az osztriga megúszó mintázatát követve igyekszünk a radarkép alatt, a szőnyeg rojtjai között átcsúszni az ilyen szituációkon. Próbatétel = kihívás. Gondolj a sportolóra! Aki négy évig minden nap az olimpiára koncentrálva kel és fekszik, annak a nagy nap NAGY NAP vajon terhes, kényszeres nyűg, amin jobb túlesni? Nem élete lehetősége? Pedig próbatétel a javából. Itt ölt testet az a fogalom, mely leírva hasonlatos, mégis ég és föld a távolság a kettő között.
Ez a megpróbáltatás. Ez nem jó. A megpróbáltatás nehéz, rossz, nem visz előre. A próbatétel a Szaturnusz magas szintje, a megpróbáltatás pedig az alacsony. Ennyi a különbség. A megpróbáltatást elszenvedjük. Kiesünk a cselekvő-alakító szerepből, áldozatként tűrjük-viseljük, hogy bedarálnak a fogaskerekek és oda-vissza gurul át rajtunk az úthenger. Érzed a különbséget? Ugye? Abban a pillanatban, mikor ez megérkezik, már el tudod dönteni, próbatételt élsz meg, vagy a megpróbáltatás pályáján játszol töltöd be a bábu szerepét. A felismeréstől megérkezel a döntéshez, mert ez is Szaturnusz: a belső mestered ébred fel és segít a legjobb választást hoznod.
Pár hete elkövettem asztrozófusi pályafutásom legnagyobb bakiját. A hiba következménye a képlet újrarajzolása és az elemzés átütemezése volt. (tovább…)
