Aminek lejárt, kifutott az ideje – és megért rá – engedd el. Ez a Rák csillagkép ollójának tömör üzenete. E ponton vált irányt a szerelem bolygója, a Vénusz. Egész pontosan 2023. szeptember 4-én, kora reggeltől járja direkt irányban útját. A fordulatot megelőző, majd azt követő időszak alatt mozgása lassabb – legalábbis földünkről szemlélve. Ennek tudható be, hogy gyorsulási fázisában, a hó közepéig, szeptember 16-ig még a varázsollónál halad el.

A matrjoska baba fából készült, kézzel festették. Egyre kisebb, kettészedhető, egymásba rakott babákból áll. Egy időben úton-útfélen árusították. Ő villant be a mai bejegyzés szerkesztése közben. Mert ezt az építési módot alkalmazom. Azaz: két korábbi, a hátráló Vénuszról szóló cikket illesztek ide. Az elsőben ugyanilyen módon szerepel a második. Ha ködös-rébuszos lenne, ne aggódj. Csak olvasd végig.

Nem túl rövid, de megéri. Rendkívül fontos ugyanis, hogy visszatalálj, visszaérkezz a mindennapi létöröm harmóniát támogató erőterébe. Ez a főüzenet, minden más ehhez kapcsolódik. Íme, az előzmények:

„Jössz te még az én utcámba.

Fehér ember nem felejt (az indián meg bosszúálló).

Felírtam a kéménybe.

Csak hármat szedtem csokorba, de te is rengeteget ismersz. Vajon miért vagyunk dugig szólásokkal, amik emlékeztetnek, hogy a sérelmeket dédelgetni kell és adott esetben évtizedekkel korábbi tüskékért való elégtételt venni? Szerinted életszerű a következő jelenet?

Osztálytalálkozó. 1998-ban érettségiztem, tehát idén a szépséges huszonötödiket ünnepeljük, ami a szokásos május helyett őszre, leginkább novemberre csúszik. Tegyük fel, eljön Dezső is. Aki annak idején gúnyolódott a malacmintás tornacipőmön. Vagy egyszer leköpött valamelyik szünetbeli focimeccs hevében, kezezéses szituációt vitatva. Esetleg nem továbbította a Mancinak írt levelemet matekórán; sőt, a kis ge…nnyláda még el is olvasta. Vért kívánó, bosszúért ordító bűnök. Épp úgy nem évülnek el, mint a háborús, a haza és az emberiség ellen elkövetett vétkek. Kit érdekel, hogy Dezső azóta megházasodott, született három gyereke és köztiszteletben álló intézményvezetője egy kisvárosi könyvtárnak? Attól még ő ugyanaz a sz@rcsimbók, akin elégtételt kell vegyek.

Kutatok, keresek. Lenyomozom, milyen autóval jár. Kerítek egy – szigorúan 18 év, tehát a büntethetőségi korhatárt be nem töltött – suhancot. Ő majd odalopózik Dezső kocsijához, míg mi az étteremben számolunk be sorsunk kurflijairól és tobzódunk a könnyesre röhögős nosztalgiában. Hogy meg fog lepődni, mikor látja: mind a négy gumi lapos, mint a nyugdíjasklubra összeállított hakni programja. Mert megérdemli. Nem megtorlás, ó, nem. Egyszerű igazságszolgáltatás. Erő, ellenerő. Amit tett, annak kell, hogy viselje a következményeit. Ja, kérem, hogy nem arányos? Ezt meg ki mondta? És a huszonöt év kamatai? Mármint kamatos kamatai? És értékeld, hogy nem kiszúrom, csak leeresztem. Szerez egy pumpát és már mehet is, némi munkát követően. Semmi gonosz nincs benne, ezt te is be kell lásd.

Hát hányszor éltem már át ezt az édes percet, hogy végre jól odacsaphatok a régi megaláztatások miatt? Hogy végre az ő összeálló disznószemei is kikerekednek, mert éppen rajta csattan az igazság ostora? Kellett volna rendesen viselkedni, akkor meghívom egy sörre. Jó, nem egy korsóra, csak pohárral kap. Kapott volna, de ez elszúrta. Nem kicsit, nagyon. És mi az a közel három évtized? Csepp a tengerben. Én emlékszem, nem felejtek, törlesztek. Ahogy azt kell.

Csapó, váltás, fejezet vége. Az előző három bekezdés csupán illusztráció. Mindössze a kiindulási alap valós: ’98-ban érettségiztem és késő ősszel gyűlünk majd össze.

A bosszút forraló, (régi) sérelmeket dédelgető ember belső világát látod; sajnos – legalábbis azt hiszem – ismered is. Nem, nem rád gondolok, de nehezen kerülheted el, hogy ilyen attitűddel megvert ember éljen a környezetedben. A megoldás azonban úgyszintén közel van. Semmi mást nem kell tenned, mint hálálkodni ez kicsit. Azért, mert kaptál nyakat; ellentétben a nyurgaponttyal, el tudod fordítani a fejed. Felfelé, a végtelen, csillagos ég felé. Mert ott a megkönnyebbülés lehetősége vár rád.

Láss rá a múltra, hogy megértést kapj. Így tudod magadban gyógyítani az önérzet (ego) sérüléseit. Fölé emelkedés. Éppen erre van szükséged. Az apropót pedig a látszólagosan hátráló Vénusz adja.

A szerelem planétája – egyben kapcsolatbolygó – két hete végez úgynevezett retrográd mozgást. Jelenleg az Oroszlán csillagzat múltba néző fejénél jár. Ez a szimbolika mutat rá: képes vagy magasabbról és bölcsebben szemléli a régebben megesett dolgaidat, emberi viszonyulásaidat. A megértésből fakad a kioldódás lehetősége. Hacsak nem ragaszkodsz foggal és körömmel sérelmeidhez, jó eséllyel kiszórhatsz belőlük egy jó kosárra valót. Ideje van.

Emlékeztetőül idemásoltam a 2023. július 22-én közzétett cikket. Itt a hátráló Vénusz alap-mintázatairól meséltem. Jól jöhet egy kis leporolás, felfrissítés. Íme:

„Elérkezik a szenvedés-programok kényszeres futtatásának vége. Nem, a világ önmagától nem lesz übercuki, rózsaszín, habos-babos hely. Még akkor sem, ha éppen a héten mutatták be Margot Robbie címszereplésével a Barbie filmet. Minden külső hatás, érkezzen akár az égből, vagy kapd a mozivászonról, önmagában semmit sem ér. Na jó, adhat egy kis kellemes érzetet, de nem többet. Veled együtt, tetteiden keresztül viszont a határ kitolódik. Azért nem írom, hogy végtelen, mert esetleg megszédülnél. De lássuk, mi is az a szenvedés-fetisizmus, amit perverz hungarikumként oly előszeretettel űzünk – sokszor tudattalanul.

Az élet sz@r.

Sok az eszkimó, kevés a fóka.

Így vagy úgy, tuti, hogy megszívod. Ne gondold már, hogy te valami kivételezett csodabogár vagy.

Tanuld meg, hogy idővel mindenben és mindenkiben csalódni fogsz. Jobb, ha nem is bízol és hagyd a reményt, mert nagyobbat koppansz.

Szerelem? Na ne röhögtess már! Mi az, hogy szerelem? Illúzió. Azért találták ki, hogy el lehessen adni egy csomó mindent. Ha nem büdös és nem ronda és esetleg tud két értelmes mondatot szólni, akkor csapj le rá!

Hadd ne folytassam a sort. Sunyi módon átitatódtunk a keserű, vitriolos akasztófahumorba pácolt gyötrődés mintázatával. Pedig nem kéne, hogy így legyen.

Olyan hihetetlen, hogy noszogatni kell valakit: tessék, örülj már. Minek is? Elsősorban annak, hogy örülhetsz. Hogy élsz, itt vagy fizikai testben. Innen nézvést már bárminek és akárminek képes örülni az ember gyermeke.

Alapvetően örömre vagyunk hangolva. A Vénusz Földünk közvetlen szomszédja. Elég bármely Naprendszer-ábrázolást megnézned. Ráadásul úgynevezett „belső” bolygó. Ez a kifejezés csupán annyit tesz: a Föld és a Nap, tehát a világosság jelölője, a központi erő között helyezkedik el.

Földünkről a Nap felé a Vénuszon keresztül látunk, juthatunk el. Spirituális értelemben valahogy így fest: az életöröm és a harmónia az az alapvetés, ami bennünk él, ha feljön a Nap. Nem tudsz központi csillagunk irányába tekinteni úgy, hogy figyelmen kívül hagyod a szerelem bolygóját. Lásd még: Esthajnalcsillag.

Ez egy olyan, végtelenül egyszerű alapigazság, ami önmagában képes szertefoszlatni a divatos nehézség-kultuszt. Tudod: földi siralomvölgy, árnyékvilág, tér és idő keresztjére feszített ember képe. Satöbbi.

Ha nem a harmóniára, az egyensúlyra és a mosolyra kódolták volna az emberiséget, akkor ezek nevében nem alkudnál meg. Eszedbe sem jutna kompromisszumokat kötni. Nem mentegetnéd a méltatlan kapcsolatok másik résztvevőit. Legfőképpen: nem értékelnéd le önmagadat a másikkal való együtt-létezésben. Mindezt a (felszíni) harmónia megőrzéséért erőszakolod teszed.

Örülni nem luxus. Ha igen, akkor nem nagyobb a lélegzésnél. Ahogyan nem gondolkodsz el, hogy vajon megérdemled-e a tüdődet megtöltő, véráramodat frissítő oxigénslukkokat, úgy ezt a mindennapi létöröm esetében is kerüld. A felső polcos Lindt, a Dom Perignon, az Aston Martin valóban luxus-kategória. De nem az élet- és létöröm. Erre hívja fel a figyelmet a Vénusz fordulata.

Térj vissza az életigenléshez, a mosolyhoz, a szerelemhez! Avagy a mindennapi létörömhöz. A szerelem bolygója 2023. július 23-án, vasárnap reggel – némi „ácsorgást” követően – látszólagosan hátráló útra indul. Ekkor az Oroszlán asztrológiai jelének 28 fok 36 percénél jár. Halkan suttogom: az Oroszlán csillagkép szívéhez, a Regulushoz igencsak közel. Ennek üzenetértéke jelentős, amit azt máris kibontjuk. Szeptember 4-én kora reggel az Oroszlán cikkelyének 12 fok 12 percénél térül újra és kezd majd ismét „előrefelé,” azaz direkt irányba haladni. Ez az üzenet is világos, egyszerű, szép:

Láss rá, mi az, amivel leválasztod magad az örömről. És most valódi, őszinte, magasról megvalósított rálátással dolgozz. Nem érdekelnek a kifogások. Ne fogd a külső körülményekre. A kozmikus helyzet lehetőséget kínál a megértésre, mégpedig belső megvilágosodásod által. Nem rossz, nem rossz. De ígértem a Regulussal kapcsolatban is egy gondolatszálat.

Szeretet. Az Oroszlán szíve. Amikor úgynevezett retrográd mozgásba kezd egy planéta, érdemes alaposan megvizsgálni, honnan fordul vissza. Mert az egész tolatás, a közben érkező felismerések, tanítások segítenek hozzá, hogy azt a bizonyos minőséget jobba, magasabb szinten működtesd. Szív – szeretet. Ennél tisztább egyenlet nemigen létezik. A hátráló Vénusszal mehetsz vissza oda, ahol az okokat találod. A kiváltó koromszemcséket, amik belerondítanak a szívvel élt, örömmel bélelt létezésedbe. Ideje pucolni. Ehhez is támogatást nyújt a csillagos ég.

Olló, ami elvágja a köldökzsinórt. Ezt szokás a Rák csillagzat ollójához és itt fényeskedő alfájához, az Acubens (Sertan) csillaghoz passzítani. Magyarul: szeptemberig bőven van időd. Láss rá (ez olyan oroszlános huzal), mi az, amiért pörgeted a szenvedős malmocskádat. Szeptemberre érkezik vissza Afrodité bolygója a Rák ollójához. Célszerű, ha eddigre – stílszerűen – megszületik benned az elhatározás: véget vetek a kínlódásnak! Itt jól jöhet egy apróbb szertartás, mintegy spirituális pecsétként nyomatékosítani kimondott, felvállalt szándékodat. Kitűnő energiájú pont, hogy pontot tegyél a szenvedgetés végére. Pont.

Ha kell, olvasd újra, akár többször is. Nem az irodalmi értéke miatt, az ma minimális. A tartalom lényeges; egyszerűen tudnod kell róla, hogy miért nem természetes a vergődés, amit csodás szépségű Kárpát-medencénkben oly’ lelkesen üzemeltetünk. Nem állítom, hogy kifordul a sarkaiból a létezés és a szeptember ötödikén felvirradó Nap már egy boldogságban lubickoló Magyarországot pillant meg. Utópia lenne. Ám ami rajtunk: rajtad és rajtam áll, azt tedd, tegyük meg. Tehát: előre az életigenlés és a mindennapi létöröm útján!”

kép: pixabay.com

#ladonyijanos #asztrozófia

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus