A nyári napforduló csemegéi

A nyári napforduló csemegéi

A valódi nyár kedden délelőtt veszi kezdetét azáltal, hogy a Nap megérkezik a Rák jelébe. Igen, ő az emblematikus nyári napforduló; bajosan kerülhetted volna el, hogy ne olvass róla az elmúlt napokban-hetekben. Jellemzően remek a sajtója, de meg is érdemli. Tesz érte, kitűnő lehetőségek tárházát biztosítja. Mivel az asztrosajtóban felülreprezentált, én nem állnék be a sorba. Nézd el nekem, hogy most a mellékszálakat, a kis színeseket szeretném megmutatni neked. Megéri, mert finomságok rejlenek a részletekben.

Részletek előtt azonban következzenek a tények: központi csillagunk, a Nap június 21-én, kedden 11 óra 14 perckor lépé be a Rák asztrológiai jelébe. Bárhány liter izzadság folyt végig már a hátadon, a nyár (csak) most kezdődik. Látszólag jogos a vállfelvonás: nem mindegy, ha dög meleg van, a kánikula tombol, mint a kettős vereségtől csalódott angol futballhuligánok?

A tavasz egyik fő információja a világos percek, órák folyamatos növekedése. A tavaszi napéjegyenlőség óta minden áldott nap, ha percekkel is, de tovább látod a Fényt. Emelkedő, növekvő vektorú időszak végére tesz pontot a betoppanó nyár.

Fogalmazhatnék körültekintőbben is, mert nem hanyatlás veszi kezdetét, pedig a nappalok szép lassan, egészen apránként kezdenek rövidülni. Nem véletlenül nem érzékelsz ebből hetekig semmit. A nyár a csúcson levés, a tetőzés, a maximum erőtere. Kiteljesedés, beérés, majd aratás – mind-mind nyárikus minőségek. Ahogy a Nap benyitott a „Rák” feliratú, cizellált sárgaréz táblával jelzett, dúsan faragott tölgyfaajtón, a bőségszaru is oldódott és potyog a manna.

A Rákba lépő Nap bőséget hoz. Felhívja a figyelmedet, hogy légy képes el- és befogadni a jó dolgokat. Túlhangsúlyozott a „mindenért fogcsikorgatóan kemény módon meg kell küzdened” kommunikációja. Valóban létező és működő metódus, de a kozmikus piacon nem vívta ki a monopóliumot.

A nyár érett gyümölcse a könnyen jövő siker és a meglepően egyszerűen érkező eredmények is. Gyakran tamáskodással, a „jogosan kapok én ilyen tutit?”-ízű kétkedéssel toljuk el magunktól, amit pedig kiutaltak föntről. Légy éber, tanuld meg a jónak a befogadását is. Légy képes teljes képet látni és alkotni. Egy mondatba két „kép” bepréselése nem ok nélkül való. Itt is és most is igaz, hogy érdemtelenül semmi nem hullik az öledbe. Egyszerűen csak emlékezz rá, hogy szabad elfogadnod, ha az elvártnál gördülékenyebb út vezet álmaid, célod felé. Kerüld el a buktatók minden áron való hajszolását.

A fénymaximum segít megvilágítani, miben is vagy jó, pontosabban: a legjobb. Nem másokhoz mérve; a Rák Nap kevéssé ösztönöz késhegyre menő viaskodásra. Önmagadban a mérce, belül találd meg a saját maximumaidat. Kellően sok fényt kapsz a felfedezésen túl az át- és újrakalibráláshoz is. Ha úgy tetszik, belső napórádat soha máskor ilyen tűpontosan beállítani nem tudod, mint a Rákba libbenő Nap idején.

A kedd délelőtti égi esemény ragadványneve a napforduló. Tudom, kevés egyértelműbb fogalom létezik, mégis, most az egyszer és csak az én kedvemért, de tedd meg: ízlelgesd. Mint 1979-es hatputtonyos aszút, ami remélhetőleg szájba érkezés és nyelés között értékelhető időt tölt ízlelő üregedben.

Nap-forduló. Nap = cselekvő én. Fordulat = irányváltás, módosítás, alakítás. Semmiképpen sem passzivitás és soha nem az „én b@zmeg kérlek, egy huncut vonásnyit nem fogok semmit másképp csinálni” autisztikus ízű, makacskodó csacsiattitűdje. Mi kell ahhoz, hogy értékesítsd a kozmikus ziccert? Ez első már kipipálva. Tudsz róla. Hidd el, ez komoly helyzeti előnyt biztosít számodra. A következő, hogy valóban, minden kényelemszereteted, az összes rigolyádhoz való dédelgetős ragaszkodás ellenére változtatsz.

A Napod, cselekvő éned forduljon, a jó ég áldjon meg! Változtass, alakíts, ha csak egérbajusznyit, akkor is. Ha eddig balra kavartad a kávédat, hétfőtől forgasd jobbra a mokkáskanalat. Nem a mennyiség, a minőség, mégpedig a változásra való hajlandóság tettekkel való kinyilvánítása a lényeg.

Ez azért jelentős, mert így kommunikálod fölfelé, hogy napfordulósan nyitott vagy. Aki kész változni és változtatni, segítséget, esélyt, támogatást kap a további, nagyobb horderejű dolgokhoz is. Erre ütsz spirituális pecsétet, teret engedve a maximumra hangolt erőknek. Isten hozott a nyárban, légy nagyon boldog, mert az is ide tartozik!

kép: pixabay.com

közeleg a nyár… annyira, hogy kedden délelőtt be is toppan

Isten hozta!

Szerelemszabadítás

Szerelemszabadítás

Jó érzés kimondani a vágyaidat. Minél mélyebbek, minél inkább alsó-belső világodból érkeznek, annál felszabadítóbb élmény. Társulhat hozzá szaporodó pulzus, erős izgalom, de ez jól van így. Mégis: amikor megteszed, kimondod, felvállalod – szabad emberré válsz. Mert már nem bizonytalankodsz, pontot tettél a kotlásra.

Különösen igaz, ha a szerelemről van szó. Beleszerettem. Tehetek bármit, az agyam tiltakozhat, a család kaphatja a légoltalmi szirénákat lepipáló sikítófrászt: megtörtént. És kimondom. Szabaddá teszem magam a titok súlya alól. Ezt nevezem szerelemszabadító energiának. Ugyan csak egy egyszerű példát ragadtam ki, de ezernyi formában ölthet testet. Amiről felismered: a csiklandó, bizsergető izgalom. Unalom és punnyadtság kizárva.

Ezekben a napokban minden a tavaszról szól, jogosan. Vasárnap délután kitavaszodik, de nem csak ez mocorog a térben. A hétvégét ugyanis egy markáns Vénusz-Uránusz quadrat fényszög fűszerezi meg. Pikáns, édes, temperamentumos ízekkel. Csábít, hogy éld meg. Szabadítsd fel.

A Vénusz a szerelem bolygója. A Vízöntő jelében járva ösztönöz az ide kötődő minőségek felszabadult megélésére. A planétához persze minden örömtípus kapcsolódik, amit földi létezésben és fizikai testben meg tud tapasztalni az emberfia/lánya. Fokozandó az amúgy is szupert: csillagképi értelemben is Vízöntő ővénuszsága pozíciója. Mégpedig a múltat tisztító vízben fürdőzik. Azaz: a régi, korábban már felmerül, de ki nem mondott, fel nem vállalt, meg nem élt vágyak valósulási ideje is elérkezett.

Az Uránusz A Bika zodiákusában termékenyítő módon ösztönzi a felszabadulást. Tehát: ne csak beszéljünk róla és lépjünk túl a szózászlók buzgó lengetésén. Valósuljon meg, hiszen a Bika cikkelye éppenhogy a termékenység körvonalait kínálja fel. Egy ilyen égi állásnál igazán ragyogó színekkel töltheted ki őket.

Megvalósulás. A Vénusz földes elemű égitest. Az Uránusz földes jelben jár. Kettejük között pedig a megvalósulásra, a konkrétumokra törekvő 90 fokos fényhíd ível a hétvégén. Tehát: álmokból valóságba, helyesebben: az álmokat valóssággá váltani való és méltó. A beköszöntő tavasszal egybeolvasva igazán szépséges, és izgalmas új kezdet vár ránk.

kép: pixabay.com

Emelő szerelemerő

Emelő szerelemerő

A szerelem ereje végtelen és felbecsülhetetlen. Vele és általa akármit és bármit elérhetsz. És nem csak a Kedves iránt érzett lángoló lobogást értsd „szerelem” alatt. A repeső szív, amikor benned dobogó dalával teszel valamit – az is szerelem.

Oly fontos érzet, annyira jelentős minőség, hogy még külön planétája is van. A Vénusz. Aki most különleges mozdulatra készül, mégpedig a hozzá passzoló elegáns időzítéssel. Erről hadd meséljek pár szót!

Amikor felnézel a végtelen kék égre, csillagok tömkelegét látod (városon kívül, ködös-felhős időt félretolva). Van ott pár bolygó is. Ők mozognak, a csillagok – szinte – állnak. Amikor Földünkről szemléled őket, időnként (a Napot és a Holdat kivéve) meglepve láthatod, hogy hátrafelé indulnak el rövid megtorpanást követően.

Ezt a jelenséget nevezi az szaknyelv retrográd mozgásnak. Azt a kígyót és békát, amit a riogatós hagyományos asztrológia például egy ilyen irányba törtető Merkúrról ír, inkább nem taglalnám. Hagyjuk. Visszatérés, visszakanyarodás. Valamiért, ami fontos. Nem a zsebkendővel együtt kihúzott ötforintos halk csendülése késztet megtorpanni, majd félfordulat múlva lehajolni érte.

A Vénusz nem csak a szerelem bolygója. A művészetek, a kellemes, harmóniát hozó dolgok és legfőképpen: a mindennapi létöröm kapcsolódik hozzá. Nem rossz, ugye? Mai korunkban akár azt is mondhatnánk, elkelne még öt-hat Vénusz az égboltra. De félre a tréfát! A bolygó spirituális működése kifejezetten elegáns.

Ez a végtelenül finom, stílusos megnyilvánulás fémjelezte hátrálásának kezdetét. Nem máskor indult ugyanis visszafelé, mint december 21-én este. Vonásnyival a Fény születése után. Biztosan fatális véletlen, már ha hinnénk ilyesmiben. Persze a fatálban hiszek, valahol van is egy Korondról származó darabom; padlizsánkrém-szertartások emblematikus résztvevője. De ő „csak” egy remek fatál, nem véletlen. Mert olyan nemigen van. Ha mégis, ha foggal-körömmel ragaszkodsz imádott véletlenedhez, ám legyen. Csak azt kérem tőled, kösd hozzá Szepes Mária definícióját: „a véletlen fel nem ismert szükségszerűség.”

Szükségszerű volt, hogy a Fény megszületésekor visszakanyarodjunk az örömért és a harmóniáért – a Szerelemért. Így, nagy betűvel kezdve. Mert mit ér a Fény Szerelem nélkül? Az legfeljebb luxokkal kibélelt sötétség.

A visszatérés, a retrográd mozgás végére rövid megpihenés, majd előre felé, úgynevezett direkt irányba történő fordulat tesz pontot. Ez történik most. Egészen pontosan február 1-én éjjel. Azaz ismét tetten érjük az eleganciát: új hónap, forduló Vénusz. De nem ez a legnagyobb varázslat.

Amikor ismét „normális,” azaz direkt, előre vezető irányba fordul egy égitest, elképesztő energiákat szabadít fel. Ők motiválnak, szinte bebújnak a bőröd alá, hogy élj, cselekedj. Szeress, mosolyogj. Éld meg a magad Vénuszát. Jó a hónapfordulós időzítés, de van még valami. Amitől elhűl az ember gyermeke és nem győzi álmélkodással. Mert a Vénusz pár órával az újhold előtt vált irányt.

A megújulásban ott a Szerelem, az élet- és létöröm. Talán nem kerülte el a figyelmedet, hogy ezek iránt meredeken emelkedik a kereslet. Jó hír, hogy a csippel, a nyersanyagokkal és némely szolgáltatással ellentétben nem emelkedik az ára, mert a rendelkezésre álló minőségi mennyiség korlátlan. Hogyisne lenne az, hiszen kozmikus minőségről beszélünk.

Éledő remények, megkövesedett arcot lágyító mosoly, ölelés és csók. Nevetés, finom illatok, szemet gyönyörködtető látvány. Mind-mind a szívedre esetlegesen rátelepedett csúf, hideg fekete zárványokat hivatott kioldani. Mert megújulhatsz, mégpedig a szerelem erejével bélelve.

Végezetül javaslom, olvasd vissza a decemberben írt sorokat. Ami akkor prognózis volt, mára megtörtént. A jövő időt konvertáld át múltba. Segít teljesebb képet adni, magasabb megértéshez jutni.

„Ha törik, ha szakad, beszélni kell vele. Nincs mire várni. Már eleget vártál. Az a legeslegrosszabb. Várni és nem tenni. Az őrlődés. Ha másért nem, emiatt folytatólagosan elkövetett önbüntetés minősített esete forog fenn. Mi történhet? Agyon csak nem csap. Akkor meg – nem mindegy? De nem ám.

A szál ott lebeg. Minden kósza szél ide-oda libbenti. Senkinek nem jó. Aki messziről jön, mit lát? Képtelen vagy valamit elvarrni. Feslik az életed. Feslesz. Még a végén feslett lettél, nem az, akire azt mondják: ej, de fess lett.

Így pedig körülbástyázod magad a rendezetlenséggel. Az elvarratlansággal. Aki nem ismer, könnyen ítél. Mit lát? Mit lát belőled? Hogy valami nem kerek. Kezdheted a magyarázkodást, akár Ádámtól, Évától és a fán tekergőző kígyótól, de akkor már vesztettél. Már védekezel. A defenzió pedig legfeljebb döntetlenre elég.

Mi lenne, ha mégis, és végre és csakazértis vennél egy jóóóóóóó nagy és mély levegőt? Képes vagy a szálvarrásra. Felemelni a telefont. Megírni a levelet. Ajtót nyitni. Álljál bármelyik felén is. Kopogtatsz vagy társz. Mert tudod érzed, hogy eljött az ideje. Ha másért nem, a megkönnyebbülésért megéri. Az önmagban mindent visz. A többi színtiszta bónusz.

Az időzítés veled van és érted dolgozik. December 21-én, 16 óra 59 perckor megszületik a Fény. Mivel ő maga a világosság, ne várd el, hogy felsírjon és tiszta pelus után se kajtass. Egyszerűen csak tudd: a Nap elérkezett a Bak asztrológiai jelébe. Ennek jelentősége kardinális.

Innentől ugyanis a megszületett fény jó újszülötthöz méltóan egyre növekszik. Ha szemed még nem is érzékeli, már tudod és érzed, hogy egyre több a világosság. De a csillagos ég nem fonja karba a kezét, hogy munkavégeztével megpukkantson egy pilzenit. Pár órával a téli napfordulót követően újabb faj- és hangsúlyos változás rajzolódik ki a kozmoszban.

Még nem hív harangkondítás Szenteste éjféli miséjére, mikor a Vénusz elkezdi látszólagos hátráló mozgását. A földről szemlélve 2022. januárjának legeslegvégéig tart ki a tolatás mellett, hogy februárra fordulva direkt irányba váltson. Gyors navigációs adatok, mert régi ígértem köt. A retrográdba fordulás ekliptikai koordinátái: Bak 26 fok 21 perc; direktbe tekeredés: Bak 11 fok 12 perc. Közel fél asztrológiai jelet hátrál hát a Vénusz.

A hátráló mozgás spirituális üzenete végtelenül egyszerű, ám gyönyörű szép. Valamiért vissza kell érdemes menned. Ez a valami egy minőség. A pongyola megfogalmazás mutat rá, hogy bármi is lehet. Olyan dologra gondolj, amivel aztán a kiindulási helyzetből jobban, könnyebben és magasabbra léphetsz tovább. Ez a valós, kiterjesztő definíció.

Mellékhatás: ugyan több munkát kér egy retrográd helyzet, de busásan honorálja. Kevés magasabb megtérülési rátával találkozol a spiritualitás világában, tehát megéri melózni. Egyetlenegy könnycsepp, egy legördülő verejtékcsík sem hiábavaló. A kamatozás enyhén szólva is exponenciális.

A Vénusz az öröm, a harmónia, a szerelem planétája. A szépség, a kedves és finom minőségek művészi jelölője. Önmagában is frenetikus. Mostani fordulata azonban közel sem szólóban éri.

A Szépség ugyanis szorosan összesimul a Rosszfiúval. Egészen egymásba gabalyodtak. Na jó, ez már hatásvadászat, mert a Vénusszal együtt álló Plútó rosszfiúsága csupán felszíni ítéletesség. Teljesebb képet kínál, ha radikális, mélyre ható változások kompromisszumot nem ismerő kivitelezőjeként mutatkozik be. Névjegyén azt is olvashatod: nincs alku. Soha. Semmiben.

Annyira szép, hogy tervezni sem lehetne jobbat. Megszületett a Fény. Ott a világosság, azaz a megvilágosodás csírája. Egyúttal a végletes változtatás lehetősége. Mindez arra fókuszálva, hogy térj vissza, kanyarodj oda, ahol gyógyítani valód van. De miről beszélünk? Igen, a kapcsolatokról. Bármely emberi-, de kiváltképp párkapcsolatra gondolj.

Hámozzunk rétegről rétegre. Az asztrológia olvasatában a Bak jele érintett. Fejlődés, előrehaladás, megoldás. A visszanyúlás, a felszínre hozás, a változtatás vágya és ereje döglött minőségeket is életre kelt. Szaglásnak indult kapcsolódásaidról derülhet ki, hogy csupán tetszhalottak. A velős beszélgetést kiadós zuhany követi és folytatódik a közös történet.

Az is megeshet, hogy nincs éppen vágyott kapcsolatod. Emlékezz: nem csak szerelemről szólunk. Terjeszd ki: az üzlettárstól a társalkodónőn keresztül álmaid bébiszitteréig bárkit megteremthetsz. Egy csettintéssel. Nem önző energia, mert neki is jó, ezt tudnod kell. Ahol a Vénusz, ott az öröm.

Apropó, öröm: az egyik leginkább emblematikus üzenet éppen a hozzá való visszatalálás. A mindennapi létöröm vénuszi minőségének újrafelfedezése. És ha már betársult a Plútó, akkor hadd fogalmazzak sarkosan. Rúgd jól valagba, ami útjába áll. Mi a pék f@száért lapátjáért kímélned, ami/aki megakadályozza, hogy szívből jövően mosolyogj? Emlékezz: ez az alapbeállításod. Az öröm.

Erősödő bölcsesség, megérkező tudás, amit soha, sehol, semmilyen iskolában nem tanítanak. Kizárólag megéléssel szerezheted meg. Ez a Nyilas ekliptikai (a Nap útján elhelyezkedő) csillagzatának elsődleges üzenete. Ebben a fényábrában tolat a Vénusz.

Addig áss, amíg rá nem találsz a Fényre. Az istenek fényére. A szikrára. Ami ég felé törekvő tüzet gyújt. A szerelem planétája egészen a Tejútig, az Istenek Útjáig hátrál. Ott a megoldás.

Azért – is – jó eget fürkészni, mert a mozgások előre láthatóak, tervezhetőek, számíthatóak. Garantálom, hogy a fordulat majd valóban a Tejút fényszalagján éri a Vénuszt. Éppen odacsippent, de magával hozza az isteni üzeneteket. Ha tudod, már most keresed. És nem alkudsz meg. Látod, a Plútó mellett a Tejút is óv önmagad leértékelésétől, a méltatlan középszerűségtől.

Bármely, akár a legvégletesebb kapcsolatodban is felfedezheted a Fényt. Ez is ott mutatja magát. De ez már haladó szint. Mert az esetleg súlyosan megsértett egó, a hüppögő önérzet jelenléte torzítja a befogadást.

Igen, a főnöködre is igaz. Rá, aki esetében a lassú és fájdalmas halált találod egyedül elfogadható megoldásnak. Az anyósra, akit valóban porhanyósra sütnél, ha előre garantálnák az alkalmi mentelmi jogodat. Arra a párra tanító, beavató, de cselekedeteiben nem mentegetni való férfira/nőre, aki le- és eltapos egy rettenetes kapcsolatban.

Tudod: melós lehet. De megéri. Ellazulhat az állkapcsod, elillanhat a gyomorszorítás és kiengedhet az örökös görcs. Pusztán ennyi kell hozzá. Nem kevés, de soknál is többet ad.

Vissza a Tejútig: addig menj le, addig csupaszíts, amíg kétségek nélkül fel nem ismered az isteni lényegiséget. Mert valahol ott van. Ha mégsem lelnél rá: létezik vészkijárat. A zöldes fényben derengő „EXIT” pedig nem más, mint a radikális lezárás. Lehet, hogy a nemet mondás nemesítő aktusa árasztja a Fényt.

Még egy szinttel feljebb az égi egyenlítő köre fénylik fel. Ezt szakszóval Ekvátornak is nevezik. Az itt tündöklő csillagzatok már a felettes énnek kínálják fényüzeneteiket. Kínálják, nem tukmálják. Nyitottság és az észrevevés vágya Pattintja fel a varázsszelence fedelét.

Célérték, hogy szárnyaló, égbe emlő erejű emberi kapcsolataid legyenek. Ne birtokold őket – élj bennük. Mert az mindenkinek jó. A Sas fényábrája erre emlékeztet. A Vénusz itt, a Sasban indul el hátrafelé. A tizenöt foknyi hátrálás során el is hagyja a ragyogó madarat. De csak azért, hogy aláhúzza fontosságát.

A kulcs ösztöni, zsigeri erőid uralása. Ez beavató erejű felismerésekhez segít. És – gyógyít. Is. Rébuszok nélkül: a hátráló Vénusz egészen a Kígyó Farkáig lépdel hátra. Az égi hüllő végződése önmagában nem értelmezhető.

Középütt egy délceg alak látható, ő maga a Kígyótartó. Vállán átvetve ott a Kígyó, egyik kezében a Kígyó Feje, másikban pedig a Kígyó Farka. Utóbbit éri el, hozzá kanyarodik vissza az öröm, a szerelem és a termékenység égi vándora.

Haladó szint után köbhaladó következik. Emelkedő zsetontornyok, de mesés nyeremény kilátásba helyezve. Jobb eséllyel, mintha rulettasztal mellett, pörgő csontgolyóban keresnéd. A vagdalkozás, a másik sértegetése, a tudatos odab@szás odavágás gyomlálása emel az ég felé.

Tégy pontot arra, hogy „kifordulsz önmagadból.” Ennyi. Emberi méltóságod megőrizheted az érzelmek megélésekor is. A kilengések azonban nem arra valók, hogy beléjük ragadj; ők nem légypapír, te nem molylepke vagy. A pozitív hozadékok halványan festve is csodásak.

Írhatnék még ezer és egy érdekességet és magasztos méltatást a hátráló Vénuszról. Nem érdemes. Nem mintha nem érdemelné meg. A Fény kicsírázott Benned. Teszi a dolgát. Már tudsz róla, így még mélyebben jár át. Még teljesebben hat életedre.”

kép: pixabay.com

ezt az érzést, ezt az örömöt hozza el a direkt irányba forduló Vénusz

A létöröm már a spájzban van

A létöröm már a spájzban van

Olyan hihetetlen. Hogy noszogatni kell valakit: tessék, örülj már. Minek is? Elsősorban annak, hogy örülhetsz. Hogy élsz, itt vagy fizikai testben. Innen nézvést már bárminek és akárminek képes örülni az ember gyermeke.

(((Formálódik egy hosszú és súlyos bejegyzés, nemsokára napvilágot lát. Ott elmesélem, miért legyen kéznél idén a fekete ruhád. Ettől függetlenül: lehet és kell örülni. Ahogyan lélegezni is. Oxigén nélkül hamar agy-, majd teljes halál köszönt rád.)))

Alapvetően örömre vagyunk hangolva. A Vénusz Földünk közvetlen szomszédja. Elég bármely Naprendszer-ábrázolást megnézned. Ráadásul úgynevezett „belső” bolygó. Ez a kifejezés csupán annyit tesz: a Föld és a Nap, tehát a világosság jelölője, a központi erő között helyezkedik el.

Földünkről a Nap felé a Vénuszon keresztül látunk, juthatunk el. Spirituális értelemben valahogy így fest: az életöröm és a harmónia az az alapvetés, ami bennünk él, ha feljön a Nap. Nem tudsz központi csillagunk irányába tekinteni úgy, hogy figyelmen kívül hagyod a szerelem bolygóját. Lásd még: Esthajnalcsillag.

Ez egy olyan, végtelenül egyszerű alapigazság, ami önmagában képes szertefoszlatni a divatos szenvedéskultuszt. Tudod: földi siralomvölgy, árnyékvilág, tér és idő keresztjére feszített ember képe. Satöbbi.

Ha nem a harmóniára, az egyensúlyra és a mosolyra kódolták volna az emberiséget, akkor ezek nevében nem alkudnál meg. Eszedbe sem jutna kompromisszumokat kötni. Nem mentegetnéd a méltatlan kapcsolatok másik résztvevőit. Legfőképpen: nem értékelnéd le önmagadat a másikkal való együtt-létezésben. Mindezt a (felszíni) harmónia megőrzéséért erőszakolod teszed.

Örülni nem luxus. Ha igen, akkor nem nagyobb a lélegzésnél. Ahogyan nem gondolkodsz el, hogy vajon megérdemled-e a tüdődet megtöltő, véráramodat frissítő oxigénslukkokat, úgy ezt a mindennapi létöröm esetében is kerüld. A felső polcos Lindt, a Dom Perignon, az Aston Martin valóban luxus-kategória. De nem az élet- és létöröm.

Nem először írok róla. Nem is utoljára. Olyan fontos, hogy vállalom a papagáj hálátlan szerepét. Rendszeresen megélt öröm nélkül ugyanis kibillensz. Bizonyos mértékű kibillentség után pedig már nem biztos, hogy rátalálsz a valódi, saját egyensúlyodra. A tét tehát nem kicsi.

Szerencsére nem kell hegyeket ellapátolnod a megoldásért. Egyszerűen csak nevetni, mosolyogni, alkotni, szeretni kell újratanulnod – ha Isten ne adja, eltávolodtál az alapvetéstől. Ha ember éppen nem akad, aki alanya lehetne, akkor szeress zeneművet, állatot. Örülj a napfelkeltének. Vagy a napnyugtának. Ne én mondjam meg, minek. De örülj.

Az apropó a Nap és a Vénusz találkozója. Szombaton és vasárnap állnak együtt. A rövid kézfogó oka ellentétes irányú – pillanatnyi – mozgásukban rejlik. A Vénusz – szakzsargont pufogtatva – retrográd mozgást végez. Visszavezet nem kevéssé fontos alapvetésekhez.

Világosan megláthatod, mi hozza el az örömöt. Fény áramlik szeretési mikéntjeidbe. Ez a fura mondat magyarázatért kiált. Megvilágosodsz, hogyan, miként tudsz úgy szeretni, hogy az egészen vénuszi legyen. Ne a „magad módján,” mert azzal akár meg is fojthatod a másikat.

Stimuláló-elősegítő lehet az alkotás. A Vénusz a benned élő művészen keresztül tágíthatja az örömáramlás keresztmetszetét. Nem kell óriási dolgokra gondolnod. Egy míves tojásrántotta éppúgy megteszi, mint egy dal, amit a zuhany alatt elénekelsz.

Tök mindegy, mi zajlik a külvilágban. Nem mondom, hogy nem hathat rád. Rám is hat. De hol az ember, mint istengyermek kozmikus felelőssége, ha nem itt és most, hogy őrizzük meg belső tartásunkat, jellemünket. És igen, merjünk örülni örüljünk! Szeressünk, ránc helyett mosoly, keserűség helyett nevetés legyen az origó.

kép: pixabay.com

kortól, nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül kozmikus felelősség az életöröm megélése

Vissza a boldogságért!

Vissza a boldogságért!

Ha törik, ha szakad, beszélni kell vele. Nincs mire várni. Már eleget vártál. Az a legeslegrosszabb. Várni és nem tenni. Az őrlődés. Ha másért nem, emiatt folytatólagosan elkövetett önbüntetés minősített esete forog fenn. Mi történhet? Agyon csak nem csap. Akkor meg – nem mindegy? De nem ám.

A szál ott lebeg. Minden kósza szél ide-oda libbenti. Senkinek nem jó. Aki messziről jön, mit lát? Képtelen vagy valamit elvarrni. Feslik az életed. Feslesz. Még a végén feslett lettél, nem az, akire azt mondják: ej, de fess lett.

Így pedig körülbástyázod magad a rendezetlenséggel. Az elvarratlansággal. Aki nem ismer, könnyen ítél. Mit lát? Mit lát belőled? Hogy valami nem kerek. Kezdheted a magyarázkodást, akár Ádámtól, Évától és a fán tekergőző kígyótól, de akkor már vesztettél. Már védekezel. A defenzió pedig legfeljebb döntetlenre elég.

Mi lenne, ha mégis, és végre és csakazértis vennél egy jóóóóóóó nagy és mély levegőt? Képes vagy a szálvarrásra. Felemelni a telefont. Megírni a levelet. Ajtót nyitni. Álljál bármelyik felén is. Kopogtatsz vagy társz. Mert tudod érzed, hogy eljött az ideje. Ha másért nem, a megkönnyebbülésért megéri. Az önmagban mindent visz. A többi színtiszta bónusz.

Az időzítés veled van és érted dolgozik. December 21-én, 16 óra 59 perckor megszületik a Fény. Mivel ő maga a világosság, ne várd el, hogy felsírjon és tiszta pelus után se kajtass. Egyszerűen csak tudd: a Nap elérkezett a Bak asztrológiai jelébe. Ennek jelentősége kardinális.

Innentől ugyanis a megszületett fény jó újszülötthöz méltóan egyre növekszik. Ha szemed még nem is érzékeli, már tudod és érzed, hogy egyre több a világosság. De a csillagos ég nem fonja karba a kezét, hogy munkavégeztével megpukkantson egy pilzenit. Pár órával a téli napfordulót követően újabb faj- és hangsúlyos változás rajzolódik ki a kozmoszban.

Még nem hív harangkondítás Szenteste éjféli miséjére, mikor a Vénusz elkezdi látszólagos hátráló mozgását. A földről szemlélve 2022. januárjának legeslegvégéig tart ki a tolatás mellett, hogy februárra fordulva direkt irányba váltson. Gyors navigációs adatok, mert régi ígértem köt. A retrográdba fordulás ekliptikai koordinátái: Bak 26 fok 21 perc; direktbe tekeredés: Bak 11 fok 12 perc. Közel fél asztrológiai jelet hátrál hát a Vénusz.

A hátráló mozgás spirituális üzenete végtelenül egyszerű, ám gyönyörű szép. Valamiért vissza kell érdemes menned. Ez a valami egy minőség. A pongyola megfogalmazás mutat rá, hogy bármi is lehet. Olyan dologra gondolj, amivel aztán a kiindulási helyzetből jobban, könnyebben és magasabbra léphetsz tovább. Ez a valós, kiterjesztő definíció.

Mellékhatás: ugyan több munkát kér egy retrográd helyzet, de busásan honorálja. Kevés magasabb megtérülési rátával találkozol a spiritualitás világában, tehát megéri melózni. Egyetlenegy könnycsepp, egy legördülő verejtékcsík sem hiábavaló. A kamatozás enyhén szólva is exponenciális.

A Vénusz az öröm, a harmónia, a szerelem planétája. A szépség, a kedves és finom minőségek művészi jelölője. Önmagában is frenetikus. Mostani fordulata azonban közel sem szólóban éri.

A Szépség ugyanis szorosan összesimul a Rosszfiúval. Egészen egymásba gabalyodtak. Na jó, ez már hatásvadászat, mert a Vénusszal együtt álló Plútó rosszfiúsága csupán felszíni ítéletesség. Teljesebb képet kínál, ha radikális, mélyre ható változások kompromisszumot nem ismerő kivitelezőjeként mutatkozik be. Névjegyén azt is olvashatod: nincs alku. Soha. Semmiben.

Annyira szép, hogy tervezni sem lehetne jobbat. Megszületett a Fény. Ott a világosság, azaz a megvilágosodás csírája. Egyúttal a végletes változtatás lehetősége. Mindez arra fókuszálva, hogy térj vissza, kanyarodj oda, ahol gyógyítani valód van. De miről beszélünk? Igen, a kapcsolatokról. Bármely emberi-, de kiváltképp párkapcsolatra gondolj.

Hámozzunk rétegről rétegre. Az asztrológia olvasatában a Bak jele érintett. Fejlődés, előrehaladás, megoldás. A visszanyúlás, a felszínre hozás, a változtatás vágya és ereje döglött minőségeket is életre kelt. Szaglásnak indult kapcsolódásaidról derülhet ki, hogy csupán tetszhalottak. A velős beszélgetést kiadós zuhany követi és folytatódik a közös történet.

Az is megeshet, hogy nincs éppen vágyott kapcsolatod. Emlékezz: nem csak szerelemről szólunk. Terjeszd ki: az üzlettárstól a társalkodónőn keresztül álmaid bébiszitteréig bárkit megteremthetsz. Egy csettintéssel. Nem önző energia, mert neki is jó, ezt tudnod kell. Ahol a Vénusz, ott az öröm.

Apropó, öröm: az egyik leginkább emblematikus üzenet éppen a hozzá való visszatalálás. A mindennapi létöröm vénuszi minőségének újrafelfedezése. És ha már betársult a Plútó, akkor hadd fogalmazzak sarkosan. Rúgd jól valagba, ami útjába áll. Mi a pék f@száért lapátjáért kímélned, ami/aki megakadályozza, hogy szívből jövően mosolyogj? Emlékezz: ez az alapbeállításod. Az öröm.

Erősödő bölcsesség, megérkező tudás, amit soha, sehol, semmilyen iskolában nem tanítanak. Kizárólag megéléssel szerezheted meg. Ez a Nyilas ekliptikai (a Nap útján elhelyezkedő) csillagzatának elsődleges üzenete. Ebben a fényábrában tolat a Vénusz.

Addig áss, amíg rá nem találsz a Fényre. Az istenek fényére. A szikrára. Ami ég felé törekvő tüzet gyújt. A szerelem planétája egészen a Tejútig, az Istenek Útjáig hátrál. Ott a megoldás.

Azért – is – jó eget fürkészni, mert a mozgások előre láthatóak, tervezhetőek, számíthatóak. Garantálom, hogy a fordulat majd valóban a Tejút fényszalagján éri a Vénuszt. Éppen odacsippent, de magával hozza az isteni üzeneteket. Ha tudod, már most keresed. És nem alkudsz meg. Látod, a Plútó mellett a Tejút is óv önmagad leértékelésétől, a méltatlan középszerűségtől.

Bármely, akár a legvégletesebb kapcsolatodban is felfedezheted a Fényt. Ez is ott mutatja magát. De ez már haladó szint. Mert az esetleg súlyosan megsértett egó, a hüppögő önérzet jelenléte torzítja a befogadást.

Igen, a főnöködre is igaz. Rá, aki esetében a lassú és fájdalmas halált találod egyedül elfogadható megoldásnak. Az anyósra, akit valóban porhanyósra sütnél, ha előre garantálnák az alkalmi mentelmi jogodat. Arra a párra tanító, beavató, de cselekedeteiben nem mentegetni való férfira/nőre, aki le- és eltapos egy rettenetes kapcsolatban.

Tudod: melós lehet. De megéri. Ellazulhat az állkapcsod, elillanhat a gyomorszorítás és kiengedhet az örökös görcs. Pusztán ennyi kell hozzá. Nem kevés, de soknál is többet ad.

Vissza a Tejútig: addig menj le, addig csupaszíts, amíg kétségek nélkül fel nem ismered az isteni lényegiséget. Mert valahol ott van. Ha mégsem lelnél rá: létezik vészkijárat. A zöldes fényben derengő „EXIT” pedig nem más, mint a radikális lezárás. Lehet, hogy a nemet mondás nemesítő aktusa árasztja a Fényt.

Még egy szinttel feljebb az égi egyenlítő köre fénylik fel. Ezt szakszóval Ekvátornak is nevezik. Az itt tündöklő csillagzatok már a felettes énnek kínálják fényüzeneteiket. Kínálják, nem tukmálják. Nyitottság és az észrevevés vágya Pattintja fel a varázsszelence fedelét.

Célérték, hogy szárnyaló, égbe elemlő erejű emberi kapcsolataid legyenek. Ne birtokold őket – élj bennük. Mert az mindenkinek jó. A Sas fényábrája erre emlékeztet. A Vénusz itt, a Sasban indul el hátrafelé. A tizenöt foknyi hátrálás során el is hagyja a ragyogó madarat. De csak azért, hogy aláhúzza fontosságát.

A kulcs ösztöni, zsigeri erőid uralása. Ez beavató erejű felismerésekhez segít. És – gyógyít. Is. Rébuszok nélkül: a hátráló Vénusz egészen a Kígyó Farkáig lépdel hátra. Az égi hüllő végződése önmagában nem értelmezhető.

Középütt egy délceg alak látható, ő maga a Kígyótartó. Vállán átvetve ott a Kígyó, egyik kezében a Kígyó Feje, másikban pedig a Kígyó Farka. Utóbbit éri el, hozzá kanyarodik vissza az öröm, a szerelem és a termékenység égi vándora.

Haladó szint után köbhaladó következik. Emelkedő zsetontornyok, de mesés nyeremény kilátásba helyezve. Jobb eséllyel, mintha rulettasztal mellett, pörgő csontgolyóban keresnéd. A vagdalkozás, a másik sértegetése, a tudatos odab@szás odavágás gyomlálása emel az ég felé.

Tégy pontot arra, hogy „kifordulsz önmagadból.” Ennyi. Emberi méltóságod megőrizheted az érzelmek megélésekor is. A kilengések azonban nem arra valók, hogy beléjük ragadj; ők nem légypapír, te nem molylepke vagy. A pozitív hozadékok halványan festve is csodásak.

Írhatnék még ezer és egy érdekességet és magasztos méltatást a hátráló Vénuszról. Nem érdemes. Nem mintha nem érdemelné meg. A Fény kicsírázott Benned. Teszi a dolgát. Már tudsz róla, így még mélyebben jár át. Még teljesebben hat életedre.

kép: pixabay.com

a születő Fény kapja szárnyra a szerelmetes vágyakat

Pin It on Pinterest