Ezt is előre látta volna Szepes Mária?

Ezt is előre látta volna Szepes Mária?

Egy éven át reggelente Szepes Mária öröknaptárának üzeneteit olvashattad az oldalon. Nem titok, nagyra tartom és végtelenül becsülöm Mária néni munkásságát. Ma egy kicsit hosszabb idézet következik tőle, mielőtt bepötyögöm, engedd meg, hogy beszéljek a környezetéről. A Pötyös Panni-sorozatot biztosan ismered, bár helyesebb lenne azt írnom: nem tudod nem ismerni. Az első kötet 1953-ban látta meg a napvilágot, mai idézetünk az 1989-ben megjelent „Pöttyös Panni az idővonaton” című kötetből származik. Itt Panni a jövőbe utazik; a részletekbe való túlzott belemerülést elkerülve elég annyit leírnom: egy mesterséges környezet fogadja a háromszáz évvel későbbi időbe csöppenő kislányt. Bekerül egy megfigyelő objektumba, ahol éppen két nővér(ke) „nyugtatja” esti alvás előtt, innen következzen szó szerint:

„Vedd be a táplálékod és aludj! – mondta. Az ő hangja is éles és érdes lett. – Majd én vigyázok rád. Erre éjszaka nincs szükség! – Felnyúlt és kattintott valami kapcsolón. A tükör fénye kialudt, a szobára rózsás, kellemes félhomály borult. A nővér hirtelen lehajolt Pannihoz, és a fülébe súgta: – Most már nem figyelnek bennünket. Nemsokára visszajövök és még mesélni fogsz Szeramisz apóról. Nekünk tilos beszélni róla, pedig sokan vágyódunk oda innen… Itt semmi sem igazi, és senki sem szeret senkit.

 Arca már odasimult Panniéhoz, aki hálásan megsimogatta. A nővér felegyenesedett.

– Nahát! – súgta halkan. – Ilyet én még… – A szeméhez nyúlt, és az ujjával. egy legördülő könnycseppet fogott fel. Csodálkozva nézte, elmosolyodott, megfordult. – Jövök! – súgta lélekzethalkan, azután kisietett.

 Panni valóban nem érzett már éhséget, és a rózsás, kellemes félhomály megnyugtatta. Talán el is aludt egy kicsit, de felrezzent. Nemcsak a nővér, de egy alacsonyabb, fiatalabb nő is állt mellette. Pannit mintha a rá vetődő tekintetek keltették volna fel. A nővérekre mosolygott. Mindketten viszonozták, és lekuporodtak az ágya mellé.

 – Mesélj Szeramisz apóról és az ő zöld, virágos birodalmáról, meg a kis állatokról! – sürgette a fiatalabb izgatottan.

 – Miért nem mehettek el ti is oda? – kérdezte Panni.

 – Mert a vezetőink azt gondolják, hogy minden veszély forrása a zabolátlan, vad természet volt. Az emberek minden baja onnan származott.

 – Nektek itt nem jó?

 – Mindenünk megvan, mégsem vagyunk boldogok. Majd meglátod, miért.

 – Hogy hívnak benneteket? Az én nevem…

 – Tudjuk. Pöttyös Panni. És ez nagyon szokatlan nálunk. Izgalmas. Mert nekünk nincs nevünk. Csak számunk. Az én számom kétmillió-tizenkettő – súgta a fiatalabbik.

 – Az enyém kétmillió-három. Mert idősebb vagyok.

 – Kell, hogy az embernek neve legyen! – jelentette ki Panni halkan, de határozottan. – Majd én elnevezlek benneteket!

 – Igazán? Megteszed? – szakadt ki a két nővérből szinte egyszerre.

 – Te Viola leszel – mutatott Panni a fiatalabbra -, te pedig Ibolya!

 – Mi az a Viola és Ibolya? – kérdezték csodálkozó szemel.

 – Virágok. Szép, illatos, színes virágok. Gyönyörűek.

 A két nővér elnémult a boldog csodálkozástól, és közelebb húzódtak Pannihoz. Kezüket a kezére tették.

 – Mesélj! – kérték.

 Panni mesélni kezdett Szeramisz apó édenkertjéről, de önmagáról, szüleiről, kistestvéréről, Imamáról, Rónai bácsiról, Kockás Petiről, Matyi Tamásról is.

 – Te együtt élsz a szüleiddel, a nagymamáddal és a kistestvéreddel? – kérdezte végül a fiatalabbik nővér tágra nyílt, ámuló szemmel.

 – Persze

 Mielőtt Panni újabb kérdésre válaszolhatott volna, az idősebb nővér megfogta a fiatalabb vállát.

 – Nekünk most már mennünk kell. Késő van – mondta. Panni gyorsan átölelte mindkettő nyakát, és puszit nyomott az arcukra.

 – Ez mit jelent? – kérdezte a fiatalabbik az arcához nyúlva, ahol Panni megcsókolta.

 – Azt, hogy szeretlek benneteket! Ti nem szoktátok megölelni és megcsókolni azt, akit szerettek?

 – Nálunk… ilyen ósdi szokások már tilosak!

 – Kár! – szakadt ki a fiatalabbikból, és ő is adott egy ügyetlen puszit a kislánynak.

 – Miért tilosak?

 – Valamikor… az emberek így fertőzték meg egymást. Bacilusok, vírusok jutottak egyikről a másikra. Járványok törtek ki. Ma már nincsenek baktériumok és járványok sem. Azért nem érintjük meg a másikat soha. Eszébe se jut senkinek. Csak egymás mellett élünk és…

 – Nagyon egyedül vagyunk! – jelentette ki a fiatalabbik, de a másik már magával húzta.”

Eddig az idézet. Mint írtam, 1989-ből származik. Legyen szép estéd/napod, attól függően, mikor olvastad a mai bejegyzést!

kép: mora.hu

Milyen mértékben befolyásolhatja életedet a csillagos ég?

Végre elérkezett az idő, hogy erről a szívemnek kedves témáról is beszéljünk egy kicsit. A két véglet valahogy így néz ki: „fogalmam sincs, most növő vagy fogyó Hold van, de nem is érdekel. A csillagok és a bolygók olyan messze vannak tőlem, hogy semmi hatásuk rám, így nincs miért időt pazaroljak a figyelgetésükre.”

A lendülő inga a túloldali ponton pedig ilyesmit hall: „ma kell borsót vetnünk, mert termésnap van, holnap kicsit óvatosabban fogok vezetni, mert retrográdba fordul a Merkúr, de a Katit ideje felhívnom, végül is mire jó a Halak Vénusz, ha nem erre?” Jó az elején leszögezni, hogy nincs aranyszabály; konkrét, mindenki által behelyettesíthető, egzakt képlet. Kiindulásként Szepes Mária nagyszerű gondolata szolgáljon: „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek.”

Olvasd el, kérlek, még egyszer. Attól, hogy valamire hajlamos vagy, még nem kötelező úgy működnöd. Ha megengedsz egy személyes példát: édesszájúként hajlamos lennék sok-sok cukrászdába betérni. A hajlamosság, a késztetés ott van, de kaptam szabad akaratot, hogy mégse így működjek (ellenkező esetben tuti megnyerném Gombóc Artúr szerepét bármely castingon). Öntudatom és emberi mivoltam fölé emel a hajlamosságnak, az ösztönszintű késztetésnek. Ez az, amit például az állat nem tesz meg. A farkas vonyítja a teliholdat, a két hímoroszlán pedig addig bunyózik, míg egyikük dimenziót vált és így tovább.

Rajtad áll, mennyire engeded magadat befolyásolni az égi mozgások tudatosítása által. Figyelem: akkor is hatnak, ha hiszel és akkor is, ha nem. Pont úgy, mint a gravitáció. Ha esetleg gravitáció-tagadó vagy, úgy próbáld ki, hogy kidobsz egy tojást az ötödikről: méretes nyers tükörtojássá válik másodpercek alatt az aszfalton, hitedtől függetlenül, hiszen egyetemes törvényszerűségek hatnak rá (is). Alacsony szint például úgy bemenni a munkahelyedre hátráló Merkúr idején, hogy elvárod a félreértéseket, egymás melletti elbeszéléseket és egyéb gebaszokat. Már ha beérsz egyáltalán és nem törik össze a kocsidat…

Onnantól kezdve csúszol alacsony szintű működtetésbe, ha az korlátoz téged. Fordíts rajta egyet: a helyzet adott, azt befolyásolni nem tudod. Kivétel: ha képes vagy megfordítani az előre jelzett idő előtt a hivatkozott Merkúrt, kérlek, írj privátban, mert szeretnék elmenni hozzád tanulni és sokat fizetnék is érte.

Nem korlátozhat semmiben egy égi helyzet, ez nagyon fontos! Nem érezheted azt, hogy ezt vagy azt most nem tehetd meg, mert az égiek nem engedik. Ha mély és valódi vágy él benned, tedd föl (és igen, így fölfelé, az égiek felé) a kérdést: hogyan és miként tudod mégis, a lehető legjobban megvalósítani? Hidd el, ez a teremtett világ úgy van megalkotva, hogy az ilyen típusú, őszinte vágyak teljesüljenek; ettől (is) válik jobbá és jobbá.

Amikor jól és magas szinten működsz együtt az aktuális kozmikus helyzetekkel, az nem olyan látványos. Minden olyan természetessé válik, azt külön nem feltétlenül veszed észre, hogy nem görcsölsz, hiszen ez a természetes. Kicsit olyan érzés, mint amikor hátszélben biciklizel: jó és gyors a haladás anélkül, hogy különösebben nagy jelentőséget tulajdonítanál a rajtad kívül álló körülményeknek. Emlékezz arra is, hogy a legerősebb hátszél sem indítja el a bringát, ahhoz neked kell a pedált taposni.

kép: pixabay.com

kulcsfontosságú: te hol vagy a képletben? teérted van és nem alárendelni hivatott téged

Tényleg rossz ez a világ?

“A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.”

Szepes Mária

kép: www.pinterest.com

Mi az igazi illúzió?

“Minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor, betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez.”

Szepes Mária

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest