Viták helyett

Viták helyett

 

  • Na ki vele, mi az?
  • Semmi.
  • De tényleg, mondjad már el!
  • Mondom: semmi.
  • Estig fogunk faggatózni?
  • Miről? Ez csak a te agylövésed. Hagyjál, semmi bajom.
  • Engem te nem versz át. Látom a fejeden: duzzogsz. Mi van? Már megint mit nem csináltam jól? Ha továbbra is ilyen pengére szorított szájjal ülsz, komolyan felbosszantasz! Most olvastam, hogy a karba font kéz és az egymásra pakolt láb komoly zárást jelent. Na mit akarsz eltitkolni előlem?
  • Egészen hülye vagy? Én menjek ki, vagy te tiplizel innen azonnal? Miért nem lehet megérteni, hogy semmi bajom?!
  • Na látod, máris kiabálsz. Mondtam én, hogy valami nincs rendben. Gyerünk, mondd meg gyorsan és majd segítek!
  • Te? Mármint te akarsz nekem segíteni? Az én problémámon? Ami éppen te vagy?!
  • Hogy én? Vigyázz a szádra! Mi az, hogy én vagyok a te problémád? Én, aki mindent megteszek érted? Aki áldozatok hosszú sorát hozza, hogy te boldogulj? Tudod, elővehetnéd a telefonodat és kiguglizhatnád a „hála” szót. Mert annak kéne lenned, bizony annak. Más összetenné a két kezét azért, ahogyan te élhetsz.
  • Máséért én is!! Veled nem lehet semmiről beszélni! Folyton csak a sajátodat hajtogatod! Engem meg se akarsz hallgatni! Amint olyat mondok, ami nem tetszik, máris felveszed a mártírruhát!

Nem is tudom, honnan pattant ki ez a kis párbeszéd. Biztos valami romlott étel vagy ital jutott a szervezetembe és az erjedés okozta egyik mellékhatásként szakadt ki. Az biztos, hogy a valódi élethez semmi köze. Annyira reális, mint Vladimir és Estragon dialógusa Samuel Beckett Godot-ra várva című, erősen bizarr munkájában.

Ilyesmi nem hangzik el az életben. Soha. Semmikor. Most pedig pláne nem. Ember és ember közt soha ennyire jól még nem működött a (vegy)tiszta kommunikáció. Akadálytalan áramlás, a közlés biztonsága, adó és fogadó fél tökéletes harmóniája. Mindez itt van, a valóságunk része. Végre-valahára elhozta a XXI. század ezt a korábban csak áhított-vágyott minőséget. Ezért valóban érdemes hálásnak lenni.

Igazából nem is érdemes túl sokat beszélni holmi Szaturnusz és Nap-Merkúr kombó quadratjáról. Mert nincs rá szükséged. Ez az égi kapcsolódás csak akkor jönne jól, ha eddig blokkolt-gátolt dolgokat kéne kimondani – vagy megtenni. Ha azt éreznéd, eljött az ideje tiszta vizet zúdítani a pohárba. Szerencsére ezen már túl vagy.

A bolygók kapcsolódása szuper támogatást kínálna abban az elképzelt helyzetben, mikor megértési rög zárja el a tiszta beszéd és a határozott tett artériáját. Gyors, életmentő metszéssel tudnád orvosolni. Eszköz lehetne a nagy levegővétel és a kimondás – függetlenül attól, a másik mit szól hozzá. Ha ilyesmiben utaznál utaztál volna, csütörtöktől szombatig tiéd lehetett volna a pálya. Ekkor egzakt a két planéta 90 fokos kapcsolódása.

Mivel a megbeszéltek szerint ez puszta elméleti ismeret, lássuk, mire jó még! Minden, lényeglátást igénylő tevékenységhez. Olyasmit időzíthetsz eredményesen, ami összeszedettséget, átgondolt tervezést, összeszedett cselekvést igényel. Nem mellesleg: a fontos, számodra valódi értékkel bíró energiákra is jóval tisztábban látsz rá.

Három nap, amit régebben még – elsődlegesen – a kommunikáció tisztítására ajánlottam volna. Mivel ez a múlté, ezer s egy módon fordíthatod hasznodra. A végére egy titkos tipp: látogass meg olyan helyeket, ahová régóta vágyakozol. Nem kell a Föld másik oldalára menned, a napon belül elérhető célok is kiválóak. Menj el és itatódj át a hely szellemiségével, azzal a sajátossággal, ami csak ott érhető el. Meglásd, kivételes élményekkel gazdagodsz.

kép: pixabay.com

Élsz vagy vegetálsz?

Élsz vagy vegetálsz?

Megérteni, rálátni, megtenni. Olyan egyszerűnek tűnik. Három lépcső, amit könnyű átlátni és szinte magától bólint a nyak, biccen a fej. Elméletben. Amikor viszont odaérsz, gyakran bizonytalanodsz el. Nem akaródzik mozdulni annak a fránya lábnak. Vajon sikerül-e? Tökmindegy, hányszor jártad meg, a múltat nem érzed kellően erős támasznak.

Kell, hogy legyen értelme annak, amit teszel. Az emberi létezés egyik alapvetése. A drámai elcsúszások hátterében éppen ezt találod. A láb alól kihúzott talaj, az összedőlő kártyavár, az illúziók kidurranó ugrálóvára ejt pofára. Eltűnik az értelem a tettekből, a cselekvésből. Ez az, ami oly végtelen destruktív erővel mételyez.

Emberként élned kell. Életet élni. Amikor pusztán csak létezel, az vegetáció. Maga a szó is „növénytársulást” jelent, a definíciót belinkeltem. A növény vegetáljon, hiszen növény. Társuljon a számára hasznos egyéb növényekkel. A bolgárkertészek ezt emelték tökélyre, megoldva, hogy az egymás mellé ültetett haszonnövények speciális szimbiózisa tegye feleslegessé például a permetezést. Te azonban nem növény vagy. Hanem ember.

Az embernek pedig élni kell. Életet. A szó valódi, nemes, ha kell: nagybetűs értelmében. ÉLETET. Ehhez pedig értelem kell. A megértés alap, de nem csak és kizárólag aggyal, ésszel értesz. Ott a szíved és a lelked, mint megértési segédeszközök.

A gyakorlat már várja, hogy a kissé elvont filozofálásból az ő talajára lépjünk. Tessék. Vasárnaptól keddig áll együtt Nap és Merkúr. Nem is akármilyen Merkúr: hátrál, ő a bulvárasztrológia rettegett retrográdja, de ez olyan lufi, amit érdemes hamar kipukkasztanod.

Tiszta, világos, egyértelmű minőségek felfedezése: erre ösztönöz az asztrológiai környezet. A Vízöntő jelében tanyázó két égitest nem éppen a mismásolásról és a mellédumálásról szól. Tudati ködoszlatás – mert az értelem ott van, „legfeljebb” beburkolózott valami tejfölös szmötyibe.

Az igazán érdekes azonban a csillagok világában vár. A Nap nemrég találkozott a Sas legtündöklőbb csillagával, az Altairral. A szárnyalás lenyomata még friss, mondhatni illatos és ropogós. Cselekvő éned megjelenítője, központi csillagunk magában őrzi a rezgést, a méltóságteljes fölé emelkedés információját.

Az együttállás után a Merkúr visszakocog a Bak zodiákusába és a Nyilas csillagképébe. Ellenben ragyogó Napunk tovább folytatja fényt hozó útját.

A Bak csillagzatának szeméhez, a Tejútra tekintő Oculus csillaghoz tart. A megértésből levont következtetések segítenek olyan lépéseket megtenni, amikkel megelőzöd, kivéded a múltban egyszer már elkövetett bakikat. Ami mögötted van, a tudatosulás által válik hasznodra. Kárvallottból tapasztalttá nemesedsz.

Tudom, ez nem hangzik túl izgalmasan. Pedig az. Sáros macskakővel dugig pakolt hátizsákot kanyaríthatsz le a válladról. Mert megértetted a visszatérő mintázatokat. Ezt követően már látod is, merre vezet a valódi utad. A múlt ugyanis a jövő irányát is jelöli. Nem kényszerít, egyszerűen csak jelöl. Te döntesz, alakíthatsz, de azt, hogy mi az aktuális tájolásod, borotvaélesen láthatod. Innen pedig könnyű jó döntést hozni.

kép: pixabay.com

lábadban a megtett út, előtted a jövő – ezt kínálja az aktuális égi helyzet

Jövőerő

Jövőerő

Kényelemért kényelmetlenséget vállalni? Néha megesik. A hosszú futamidejű harmónia elérése ínycsiklandóbb a fotelmélyi, passzív punnyadásnál. Ehhez még csak szuperhősnek sem kell születned. Nem elvárás, hogy önmagától aktiválódjon a tomporodba épített spirálrugó, ami aztán kiröppent a tespedtségből. Nyugodtan jellemezheted magad a nyugodt, kevéssé temperamentumos, ráérős jelzőkkel. Általában. Ez azonban a „szokásos” életviteledre vonatkozik.

Képes vagy ritmust váltani. A tempó nem szentírás. Kőbe sincs vésve. Tudtommal ember még nem született beépített tempomattal. Magyarán: ahogyan le tudsz lassítani, ha kell, ugyanúgy szempillantás alatt felpörögsz. Nem én mondom, így konstruált meg bennünket a Teremtő. Vagy – ha ebben hiszel -, miután lemászott a fáról az a bizonyos majom (aki amúgy sokkal jobban boldogult a lombok közt, ágakon ugrálva), az evolúció girbe-gurba útjait járva elmaradt a haladási sebességet konstans módon rögzítő agyi központjának véletlenszerű kifejlődése. Ennek következménye a változtatásra való fogékonyságod.

A langyos sz@r nem kényelmes. Ülhetsz benne, de jellemzően rövid ideig. Aki életforma-szerűen trágyábancsücsülő, nem biztos, hogy a szó átvitt értelmében emberi éltet él. Emberként sorolható be, ha rendszertani oldalról közelíted meg. Ám létezése közelebb áll a vegetációhoz, mint az élethez Élethez. Kevés idő elteltét követően égető szükséged ébred kilábalni a pöcelétből. Annyit ugyanis nem ér sem a valós kényelem, sem annak illúziója, hogy ilyen fokú méltatlansággal avasodjon össze.

Időről időre késztetést érzel, hogy felkelj és cselekedj. Például kitakaríts. Szellőztess. Abban a pillanatban aktivizálod magad, de a cselekvés rövid ideig tartva szolgálja a tartós pihenést. A Pareto-elvet a közgazdaságtan gördítette a köztudatba. Ez a gondolatgolyó így szól: a megtermelt javak 80 %-a lakosság 20 %-ához kerül. A föld 80 %-a az emberek 20 %-ának tulajdonát képezi. A cég bevételeinek 80 %-át a vevők 20 %-a hozza. A sor gyakorlatilag vég nélkül folytatható.

Ha 80 %-ban, azaz túlnyomó többségében a kényelem vezérel is, most a 20 % aktiválódik. Éppen a másik 80 kedvéért. Elvégzed mindazt a munkát, amit a harmónia, az egyensúly kíván. Nem mellékesen pedig a jövő magasabb minőségéért, a letölthető életszoftver pro verziójáért is munkálkodsz. Hirtelen jövő tetterődnek kozmikus oka van, persze. Már sejtetted, de csippentsd ujjad közé a lepel sarkát és lendületes mozdulattal rántsd le a selymet az erő-eredőről.

Cselekvő energiáid, azaz lobogásod éledése két tüzes princípium találkozójának jóvoltából izmosodik. A Mérleg asztrológiai jelében járó Nap és Mars áll együtt, egzakt módon – egészen október 12-ig. Kettejük összmunkája hajlamosít megtenni mindazt, ami belső békédet szolgálja. A klasszikus példa hűen szemlélteti, mire készülj.

Adott a házikód: otthonos, melegséges fészekkuckó. Duruzsoló kandallóval, teli éléskamrával, kicsit a Bilbó- és Frodó-féle Zsáklakra hasonlít. Szép, jó, a benne telő életed minden napja kellemmel bélelt. Mégis, a festés megfakult. Az ajtók-ablakok mázolása itt-ott lepattogzott. Az üvegfelületekre bizony ráfér egy kiadós suvickolás. Amikor mélytüdős, nagy sóhajjal nekifogsz a tisztasági festés-nagytakarítás-lomtalanítás triójának, nem éppen repeső szívvel teszed. Felfordulás, por és kosz jár munkád nyomán. Mégis megteszed. Kételkedés nélkül, mert tudod: jó neked. Sokáig. Takarítani ugyan eztán is kell majd, de szép, csinos falaid és nyílászáróid évekig szemet gyönyörködtetnek.

Tűz, világosság: rálátás és mozgásba lendülés együtt. A kezdeményezőkészség ötvöződik a szeretettel végzett cselekvéssel. Magyarán: mosollyal, belső derűvel ténykedsz. Összepréselt ajkak és fogak közt szűrt b@zmegelés nem játszik, nem méltó. Derű és erő kombója hegyeket mozgat. Olyan jó megélned, hogy korábbi belső ellenállásod fizetés nélküli szabira kullogott. Önszabotáló hangocskád torkára forrott a szó, mintha csak jégcsapot szopogatott volna naphosszat. Mellékhatás: „a helyemen vagyok, teszem, amit kell” jó érzése.

Elért eredményeid tartósak. Ezt azért jó tudnod, mert így könnyebb az izommunka is. A csillagok világába pillantva a Szűz fényábráját látjuk a Nap-Mars kézfogó hátterében. A futó alakot megjelenítő csillagcsoport jövőbe érkező lába mentén lépdelnek végig. Az üzenet nem is lehetne egyszerűbb. Jelen időszakban vetett magjaid, most megvalósított cselekedeteid jövődet szolgálják. Azt a bizonyos eljövendőt, aminek mértékét, a megugrandó lécet a múlténál magasabbra kalibráltad. De tudd: megugrod. A Nap-Mars tüze feléleszti a hozzá szükséges energiáidat.

Tanácstalanság pedig nincs. Rálátás és a helyes irány tudása alapbeállításként jelenik meg. Ez a céltudatosság megóv erőid forgácsolódásától. Összpontosítva, felesleges kitérők nélkül dolgozol. Időnként még ezt a kifejezést is idézőjelbe teszed. Mert átérzed a nagyszerűségét: nem is munka, amit önként, mosolyogva végzel, ráadásul tartós harmóniát kínál. Ma és a kiterjesztett holnapodban egyaránt.

kép: pixabay.com

erő, tettek és fény – szikrázó tetterő a harmóniáért

Lélekcsiklandó inspiráció

Lélekcsiklandó inspiráció

Csodálatos dolog kellő lelkierővel munkához látni. Emelkedett minőség, mikor érzelmeid vezetik kezedet. Jóval többet, jobban és eredményesebben tudsz ilyen átfűtöttséggel végezni. Éppen csak felocsúdunk az újhold varázslatából és már folytatódik is a kozmikus show. Kedd délutánra égi kísérőnk, a Hold elérkezik a Denebola csillaghoz. Ő a fénynemzés esszenciális jelölője.

Miért olyan különleges ez a minőség? Itt már nem barkácsolsz. Nem kompromisszumos, szedett-vedett félmegoldásokban gondolkodsz. A tape, a gumipók és a kábelkötegelő, a magyarság modernkori mindent megoldó eszközei éppen pihennek. Tartós, stabil, a legjobb legeslegjobb megoldásra törsz. Ez árad a lelkedből. Az újhold nem múlt el nyomtalanul. Már nem elégít ki, a némi, elegendő, megfelelő jelzők használata. A legtutibb kell és kész.

Kellett-e ezért egy külön írást kanyarítani? Jogos kérdés. Persze, hogy nem. Megszokhattad az égiektől, hogy svédasztallal kínálnak. A Hold ugyanekkor szintén tűpontosan a Neptunusszal is szemben áll. A két lélekbolygó kapcsolódik össze, nem akárhogyan. Szövetségük mikéntje teljességre törekvő, a legmagasabb kiegészülésre ösztönöznek. Nem rágják a szádba, elültetik a lelkedbe. Nem működik számodra az, ami a maximum alatt van. Ennyire egyszerű, de fenségesen szép is egyben.

A kedd még ezen túl is tartogat számodra finomságot. A Hold estére már utoléri a Mars bolygót. Megújulás után, érzelmi azonosulással érkezel el a cselekvések mezejére. Jó, lehet, hogy nem éppen kedden este fordítod ki sarkaiból a világot. De az elhatározást itt hozod meg. A döntés pillanatát nem odázod. Belső hullámzás előfordulhat. Vedd azonban észre: az energiák nem véletlenül csiklandoznak. Azt susogják a füledbe: lépj át az árnyékodon, haladd meg korábbi önmagadat. Ez a természet rendje, ez maga fejlődés és a mozgás, az életdinamika.

 

kép: pixabay.com

jó irányba haladsz erős széllel – ezt adja a kedd égi mintázata

Ezért isteni a vasárnap esti telihold

A teliholdak időzítése szép lassan hétfőről vasárnapra vándorol: az aktuális Nap-Hold szembenállás a hét utolsó napján este köszönt ránk. Zárójel: bízom benne, hogy ezt a kib@szott az elfuserált óratekergetést végre elengedjük, mint lelkiismeretes horgász a huszonkilenc centis potykát. Még egy alkalom, ősszel, hogy visszaálljunk a téli normális időnkre és viszlát. Mérleg Hold és Kos Nap néz farkasszemet. Remek, remek, sőt. Pontosan érzed, mit kell tenned az egyensúlyodért, a valódi harmóniádért. A cselekvésed vággyal, lelkesültséggel ötvöződik, intenzíven akarsz a holnapért valamit megmozdítani – de úgy, hogy annak pozitív hozadékait már itt és most lásd, nem távoli ígéretekre kötsz bizonytalan fogadásokat. Emlékezz, tudd: a Nap ekkor is egzakt módon áll együtt a Vénusszal. Ez már önmagában is remek aspektus, de egészítsük ki azzal az „aprósággal,” hogy a szemben lévő Hold a Vénusz uralma alatt árasztja erőit a Mérleg cikkelyében. Magyarítva, egyszerűsítve: mindent átsző a termékeny, harmóniára törekvő teremtés energiája, ez pedig valódi kozmikus ziccer. Nem szükséges itt és most szobrot faragnod, az is jó és játszik, ha valamilyen folyamat kezdetét tűzöd ide, mert a kifejlet energiája már a magban ott mocorog.

Csillagképi értelemben égi kísérőnk a Szűz múltból elrugaszkodó lábánál jár, azaz lásd meg, miből érdemes tovább lépned, mi az, amit talán az agyad még erőltet, de a lelked már súgja (ilyen szentelt pillanatokban ordítja szinte), hogy tovább, lépj már el! Fontos: ez nem menekülés, hanem továbblépés; egy megérlelődött helyzetnek megfelelő természetszerű cselekvés. Aki mást mond, azzal nem szükséges törődnöd annál mélyebben, mint hogy privát véleményének tulajdonítod a szövegét. Ilyen magasztos teliholddal pedig nem akármilyen új hétre fordulunk rá.

 

kép: wallpaperacces.com

Pin It on Pinterest