Jaj az asztal lapjának!

Jaj az asztal lapjának!

Kell, hogy időnként az asztalra csapj. Mégpedig jó nagyot, hangosat. Nyilván akkor, amikor okod, indokod is van rá, nem csak úgy, passzióból. Az már perverz lenne. Időnként azonban emlékeztetned kell – nem a környezetedet elsősorban, hanem – magadat: kellő erő buzog benned. A békát nyeljék a gólyák és a francia konyha szerelmesei. Amikor még nem ér a torkodig, csak közelít, már akkor érdemes elindítanod erősebbik kezed hangosan végződő mozdulatát.

Nem öncélúan püfölöd az étkező- vagy tárgyalóasztalt. Azért, hogy valaminek azonnal, ebben a szent pillanatban végett vess. Olyasmire gondolj, ami már méltatlan, kellemetlen, de eddig tűrtél és igyekeztél megfelelni. Mert mit szólnak, ha… Mit szólnának? Meglepődnek, fejet csóválnak és az élet megy tovább. De már nem úgy, ahogy eddig.

Nap és Plútó trigonja váltja ki a heveny asztallap-csapkodást. Szerdától péntekig egzakt a kapcsolódás, itt munkálkodik legintenzívebben a megvilágosodásból változtatás kraftja. Tömör kulcsszavakban:

Visszatérőben-erősödőben talál rád a plútói cselekvő-változtató mintázat. Megoldáshoz segít, hiszen a Bak jelében jár a planéta. A belinkelt írás részletesen leírja, mit kell tudnod róla; tekintsd használati útmutatónak.

A Nap esetében még könnyebb a dolgunk. Bika zodiákus, Bika csillagkép. Egyetlenegy szóba sűrítve: termékenység. Ezerrel. Azért persze több is, mert a két égitest kapcsolódásával érkezik el központi csillagunk a Fiastyúkba. Ez az a csillaghalmaz, amit Plejádok néven is szokás említeni. Az isteni elven nyugvó esszenciális teremtés égi pontja. És ami fent van, az lent sem maradhat el, ergo készülhetsz az öledbe – megérdemelten! – hulló eredményekre.

Szerdától péntekig légy résen és ne kíméld az asztal lapját. Ő elbírja, neked pedig áldást hoz, ha a kellő időben a megfelelő erővel csapsz rá egy kiba…bérlevelezetten nagyot.

kép: pixabay.com

gyönyörű kávé egy szép asztalon:

a csésze romjait összesöpörheted, a kávét feltörölheted –

csak csapj oda, amikor elérkezett az ideje!

Bombasztikus lelkierővel változtatsz

Bombasztikus lelkierővel változtatsz

Nem látom a kezeket. Bárhogy gúvasztom-meresztem a szemeim, sehol egyetlenegy árva, feltartott kéz. Minden vállizom ernyedten lóg, semmi jelentkezés. Pedig nem a hétfejű sárkány szájpadlásának tapintásos vizsgálatára invitállak. Egyszerűen csak az tettem fel: ki szeret belső feszültségben élni? De semmi válasz. Megértem.

Senki nem szereti a tartós, nyomasztó feszültséget. Mert az (már) nem izgalmas. Ez is az emberi minőség egyik ismérve, a felegyenesedett járás, a gondolkodás és a szembefordítható hüvelykujjak mellett. A kukta jó, a kukta szép, a kukta remek levest főz – de kell, hogy a szelep tökéletesen működjön a tetején. A fantáziádra bízom, mi történik, ha homokszemcsék hullanak a gépezetbe.

Robbanás, kitörés, indokolatlan ingerültség – csak három a számos tünetből. Ide vezet az elfojtás, az érzelmek lenyomása. Ezzel persze nem árultam el forradalmi újdonságot, sőt. Mindenki számára ismert tényszerűség, ellenben közeleg egy szuper szelepelési idő. Közeledtét az égi mozgások jelzik, két főszerelője pedig a Hold és a Plútó.

Elérkezett a nagy átrendeződés kora. Ez fémjelzi a Plútó aktuális, októberig tartó mozgását. Nemrég kezdett el – Földünkről szemlélve – hátrafelé törekedni. Javaslom elolvasni a belinkelt írást, ott fejtettem ki, mi a jelentősége a retrográd Plútónak és miért is nagyszerű energia. Érdemes tisztán látnod őt, mert az egyik főszereplője a mai történetnek.

Az érzelmek és a lélek hangja is azt súgja (vagy ordítja, habitusa szerint): elérkezett a tettek ideje. A másik égitest, aki színre lép, a Hold. A Rák asztrológiai jelében járva kezd farkasszemet nézni szombaton a Plútóval. Ennél azonban fontosabb, hogy immár a Rák csillagzatában (is), mégpedig annak befogadó ágánál lépdel. Látod és megérted (azaz: ráérzel), mi az, amin változtatnod kell. Igen, kell. Bár igyekszem ezt a szót nem túl gyakran alkalmazni, most nincs alternatívája. Egy Hold-Plútó szembenállásban a változtatás egyszerűen kell.

Érzelmekből kiindulva eljutni a megoldáshoz. Erről szól a Rák-Bak tengely, amire a két égitest fűződik fel oppozíciójuk idejére. A Hold maga a változás; hét naponta ér új és új fázisába; mindössze négy hét alatt kerüli meg Földünket. Csak nézz fel az égre: napról napra emlékeztet a változás állandóságára.

A Plútó pedig maga a változtatás. Itt már beszúrtam egy műveltető képzőt. Nem „csak” változol, itt már igényed ébred változtatni. Mégpedig jó plútói módon, azaz mélyre hatóan, a finomkodást teljes egészében mellőzve. Ha asztallap tartózkodik a közeledben, jó eséllyel kap egy csapást. Tudnod érdemes, hogy nem lép pályára a megalkuvás, a középszer és a kompromisszum triója. Ilyen a Plútó.

Konfrontáció, összeütközés, terméketlen belső vívódás – ez a két planéta kapcsolódásának alacsony szintű megélése. Amikor tetten éred, azt is tudod: csak egyet kell csavarnod belső állítótárcsádon, hogy magas szintekre juss. A szembenállás hegycsúcsosan ilyesmiket kínál: kiegészülés, teljességre törekvés. A változás belülről indulva, minden erődet megmozgatva juttat el a lehető legjobb eredményhez. Tömören ennyi a Hold-Plútó oppozíció veleje.

Nagy levegő, elszánás, ellépés – ez a három dolog érlelődik szombaton. Tettek és cselekvés. Ami néha hangos, de sebaj. Ennek van itt az ideje. Amikor tűzijátékot rendeznek, senkit nem lep meg, hogy a gyönyörű fényjelenségek durrogással is járnak. Fordítsd hasznodra, épülésedre ezt az égi állást – legyen személyes szikráztató erőd.

kép: pixabay.com

ideje nyergelni – és az álmaidért nyargalni

Erős szavak ezek, na

Erős szavak ezek, na

A kimondott szó teremtő ereje végtelen. Talán fel sem tudjuk becsülni – egészen addig, míg próbát nem teszünk. Ha valamire vágysz és ezt magadban mantrázod, jó. Ellenben hangosan kimondva a turbót is rákapcsolod. Nem kellenek szem- és fültanúk. Legfőképpen pedig: el ne hidd nekem. A világ minden kincséért sem. Teszteld, tapasztald.

A kimondott szó végtelen teremtő ereje világot változtat. Különösen akkor, ha mondandód már érlelődött. Isten ne adja, nem közölted, mikor ideje lett volna, emiatt pedig a frusztráció rothadó káposztát kenterbe verő szagú érzése erjed benned. A jó hír, hogy új esélyt kapsz. Visszatér a lehetőség, a legjobb kockajárás mosolyog rád a nagy kozmikus társasjátékban.

A kimondott szó világot változtató, végtelen teremtő ereje hivatott minőségi változást hozni életedbe. De csak veled együttműködve. Nem szervezheted ki a hangszálak rezgetését, a mondatok megírását. Van, amihez saját magad „felhasználása” szükségeltetik. Ez éppen ilyen. Gondolj például a királyi családra. Ezer és egy dolgot nem az ő nemes kacsójukkal végeznek. Alkalmazottak, szolgálók, személyzet és adminisztráció végtelen serege lesi utasításaikat. De utódot saját maguk, az általuk birtokolt nemzőszerveik segítségével teremtenek.

Korlátlanul felhasználható, radikális, kompromisszumot nem komáló helyzetbe pedig a Merkúr és a Plútó együttállása hoz. A két égitest egzakt módon csütörtöktől vasárnapig ölelkezik össze. Ez a szövetség sok mindent ismer. Kivéve a középutat és a megalkuvást. Mindketten – a legeslegjobb értelemben – a végletesség támogatói. Nincs langyos sz@r, sem tutyimutyiskodó félmegoldás. A legjobb. Csak és kizárólag. Még ha embert próbáló is.

Amit pedig kellett volna, mégsem mondtad ki korábban – megteheted. A Merkúr Földünkről nézve látszólagosan hátrál. Ennek fő üzenete a visszatérés. Visszakanyarodás, hogy amit eddig még nem maxoltál ki, az megtehesd. Itt kell beszúrnom egy rövidke, óva intő bekezdést.

Állj ellen a kísértésnek, hogy névjegyzék szerint végig haladva küldd el haragosaidat/irigyeidet/ellenlábasaidat a jó qrva anyjukba melegebb éghajlatra. Alacsony szinten piszkálhat a késztetés. Olyan jó lenne beolvasni, leordítani a fejét, szemtől szemben, dagadó nyaki erekkel ordítva közölni, hogy biológiai csodát „tisztelsz” a személyében, hiszen ő a megtestesült, nyakra nőtt segg alfél. Ne tedd. Játssz el a gondolattal, az még belefér. De erőd van elkerülni a mocsarat; az alacsony szint tetteinek mezejére nem lépni.

Világot megváltó ötletek. Beragadt, félbe hagyott, lefulladt projektek fényes újraindítása. Az isteni szikra felfedezése ott, ahol sejtetted, de sehogy sem találtad meg. Ez már való, méltó, ez a te utad. A Merkúr-Plútó erős, mint a bivaly. Ész, tudatosság, jelenlét és jellemerő kell hozzá. Ahogyan a hülyegyerek ötszáz méter után fára csavarodik a nyári gumis Ford Mustanggal, úgy gondolj az együttállásra. Kellő tudás, uralt erő viszont csodákat hoz felszínre. Amik érezhető és ami még fontosabb: minőségi változást hoznak életedbe.

kép: pixabay.com

erő és a radikális változtatás eszközei – ezt kínálja fel a Merkúr-Plútó együttállás

Csapj az asztalra! – ha kell

Csapj az asztalra! – ha kell

Néha nem elég finomkodni. Van, hogy a szép szó kevés. Előfordulhat, hogy a virágnyelv elhervad, mert a másik nem képes/nem hajlandó olvasni a sorok között.

A megoldás érkezhet radikális módon. Az asztal lapja elbírja, hogy rácsapsz. Már ha valós okod van rá. Mi lehet ez? A méltatlanság. A torkodon akadt varangy. A hülyének nézés.

Az ésszerű kompromisszumot keretbe foglaló okiratot össze is tépheted. Hiába tolják az orrod elé. Lehet, hogy összeráncolt szemöldökökkel találkozol, a fej pedig, amire ránőttek, csóválódik. És ki nem sz@rja le? Kit érdekel?

Nap-Plútó együttállás. Szombattól hétfőig egzakt. Nem túl jó hírű égi állás, nevezhetném inkább hírhedtnek is. Pedig á, dehogy. Csak tudni kell kezelni. Nem a Ferrari hibája, ha hülye és fakezű gazdája hideg gumikkal csavarja fel a fasori kétszáz éves platán törzsére.

Ha Deák Ferenc és/vagy Görgey Artúr portréja díszíti a szalonod falát, úgy teríts rájuk vastag, fekete brokátot e három szentelt napokban. Mert a kiegyezés és a megalkuvás szünetel. A Plútó nem ismeri őket. Illetve ez így, ebben a formában nem igaz. Ismeri, mert tud róluk. De olyan széles ívben kerüli el, hogy közben háromszor kell tankolnia.

Radikális, végletes, mélyre ható változások. Ami nem egyenlő maszatolással, fingfésüléssel, trágyakozmetikázással. Lehet, hogy fel kell tűrnöd inged/blúzod ujját. Talán még lapátot is ragadsz. Végső esetben annak nyelétől vízhólyagosodik a tenyered. De olyan munkát végzel el, amit nem lehet apránként. Csak maximalista, mindent bele!-módon.

Ez az előre vivő út. A megoldás. Mert van – mint most is -, amikor a kicsi tét semmit nem ér. Hiába pörgeti ki a rulett a számodat és kapod vissza harmincötszörösen a pénzed, ha egy százforintos zsetont szerénykedtél odapöttyenteni. Talán már említettem korábban, hogy bátorrá tevő energia, ami nem komálja a kispályázást.

Egy csapásra – és sokszor egy csapással… – megoldódó problémák. Segít, ha tudatosítod, hogy nem kell elvárnod a galiba konstans jelenlétét, azaz engedd meg, hogy kioldaloghasson a képből. Már ez önmagában is sokat segít. Melléktermékként jön a szárnyalás, a megkönnyebbülés és a jól végzett munkát honoráló édes megelégedettség-érzés.

kép: pixabay.com

a Nap-Plútó együttállásnál te vagy saját szerencséd kovácsa

Ezt nem én írtam. Vagy mégis?

Ezt nem én írtam. Vagy mégis?

Ez a tetű mindig szurkálódik, de – rohadjon meg! – igaza van. Már megint. Ettől a falra tudnák mászni. És ismét át kell alakítanom a munkát. Pedig már majdnem elkészültem vele. Nem is nagyon vérzett egyik sebe sem. Hiába, a fércelés nagy úr. Majdnem akkora, mint Voldemort. Éppen az átadás pillanatáig kitartott volna, szignó és pecsét a teljesítés-igazolásra, öt másodperces átutalás, pittyenő SMS és köd előttem, köd utánam.

Erre bökdös. Hogy nem jó. Mondom, bazmeg, de igen. Aszongya, akkor nem elég jó. Most erre mi a faszobrász sóhaját mondhatnék? Hát mi vagyok én? A tökéletesség záloga? Sztahanov és Szerb Antal vélt nászából születtem? Hát nem. Ez így éppen átcsúszik a léc fölött. Ha súrolja is, még nem veri le. A főiskolán rávinnyettáztam az indexemre, hogy Céla Béla. Cél a Béla. A kettes. Amint görbül, elönt a boldogság. Ez az ambíció. Hogy történjen valami, de tovább minek menni?

Mit gondolsz, tele a zsebem a cég részvényeivel? Sz@rok Teszek az osztalékra. Tőlem aztán húzhatnak a tulajdonosok egyet a nadrágszíjukon, hogy hűlne rájuk a bőr ilyen kekec, piszkálódó menedzsmentet alkalmazni. Mert nem először b@szogat, hogy többet is ki tudnék hozni magamból. Persze, naná. Ha akarnék. De ezeknek? Lóf@szt nem érdemelnek, nemhogy az én igyekezetemet. Erre meg olyan vastag és büdös bullshittel jön, hogy nem a cégért meg a vezetőségért, hanem magamért. Nem mondtam elég hangosan, hogy lesz@rom? Utaljatok minden hó tizedikéig, köszi, hogy fullra jelentettetek be és ne legyetek zsugoriak megdobni évi két bónusszal. Csá.

Még hogy magamért. Az neked meg miért jó? Mér’ éri meg neked engemet piszkálkodni, hogy többet és jobban csináljak? Hogy változtassak a mentalitásomon és boldogabb leszek? Tudod, mitől lennék az? Egy kövér lottóötöstől. El is küldenélek bennetek mind a kuruc édesanyátokba. Még mit nem. Mindenesetre este kiutalok magamnak egy jutalomsört, ha már így felb..húzta az agyamat.

Pedig olyan nyugis vagyok, legalábbis lennék magamtól. Csak hagyjanak békén. Ne sóhajtozzanak, hogy „ej, te többre lennél hivatott.” Majd szólók, ha lesz hozzá közöd, kis köpcös, jó? Arról meg végképp akadj le, milyen voltam, mikor beléptem, a húszas éveimben. Hogy lobogott a tekintetem és hittem valamiben. Ne és? Régen volt. Naiv kis hülye voltam, miért, te nem?

Haggyá’ már azzal, hogy változtassak. Hogy visszatalálhatok ez elvétett útra. Hogy megint és újra boldog lehetek. Már mondtam, mi kell ahhoz. De rendben, megalkudhatunk egy péntek esti beba..rúgásban. Mit bánom én, szombaton lehetek másnapos. Csak ne edd az életemet, hogy most változzak, mielőtt összecsontosodok azzal a kellemetlen alakkal, akinek ő éppen lát.

Na végre, kitakarodott az irodából. Már azon gondolkodtam, valami alantas módon hajtom ki. Egész komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy fingok egyet be fogok pukizni. Csípi a szemét (megérdemli a szemét!) és végre elhúz. Én meg kinyitom az ablakot, mit bánom a hideget.

Persze, hogy igaza van, illetve lenne. Valahol. Ha nem lenne reménytelen a helyzet. Ha tudna valami vagy valaki igazán motiválni. Hát ezért idegel a halálba. Mert valós húrokat penget. De gőze sincs, milyen nehéz is nekem. Nem ezüstkanállal a kezemben születtem. Amit elértem, azt a magam erejéből pipálhattam ki. Miért szembesít folyton, hogy ennél még jóval feljebbre is juthatok? Különösen, amikor arra célozgat, hogy nem a cégre célzott.

Legszívesebben rágyújtanék. Őrá egy alaposan bezárt, bezsaluzott faházat én meg egy cigire. Persze, rég leszoktam. Ez csak egy cigi lenne. Szelep. Különben jön a guta, meglendíti a furkót és úgy tarkónb@szvág, hogy zsákként terülök el.

Csapó

A bevezető sztori persze puszta fikció. Egyszerűen csak elszabadult a billentyűzet. Képzeld el, mindössze annyi ideig hagytam magára a gépet, míg lefőztem egy erős dupla eszpresszót. Kényelmesen elkortyoltam, nyújtóztam egyet és mire visszatértem, ez fogadott. Pedig csak percek teltek el. Egy gyakorlott búvár három-négy lélegzetvétellel túléli.

Elkezdtem gondolkodni, mitévő legyek vele. Olyan ocsmány hangvételű. Legegyszerűbb lenne kitörölni. Gyorsan kijelölöm, csak egy gombnyomás és viszlát. Volt, nincs. Aztán mégsem tettem.

Elgondolkodtam. A figura, aki egyes szám első személyben írt valamit, egészen biztosan kitalált. Annyira rugaszkodott el a valóságtól, amennyire képzelet csak engedni. Mintha csirkemájas kávét ittam volna.

De várjunk csak! Véletlenek nincsenek, ezt tudjuk. Mi van akkor, ha innen gombolyítom fel, mi is történt valójában? Lássuk csak. Beíródott valami egy nyitott word dokumentumba. Ez eddig oké. Illetve nem az, de ha már megtörtént, lépjünk tovább. Miért pont most? Mi történik az égen? Ha nincsenek véletlenek, akkor kell, hogy az okra is rábukkanjak valahol. Kezdjük a keresést fentről!

Komótosan megnyitom az AstroSky-t. Jó kis alkalmazás, hasznos segítő. Dátum beállít, nézzük csak. Ja, ahá. No, itt esett le a tantusz. Hát ezért játszanak velem éppen most az ilyen erők. Elmesélem dióhéjban:

A helyzet az, hogy csütörtöktől vasárnapig halad el központi csillagunk, a Nap, a Skorpió csillagkép fullánkjánál. Nemrég írtam róla, talán emiatt kapcsolódott valami kóbor entitás a laptopomra. Akkor a Merkúr kocogott itt el. A Skorpió fullánkja nemes szerv. A mélyre ható, radikális, gyökeres változtatás jelölője.

Ha az a fickó, aki az első blokkot a gépembe pötyögte, megkeresne, én is azt javasolnám neki, változtasson. Fickót írtam, mert egy hölgy nem tud ilyen alpári és arrogáns lenni. Remélem.

Azt mondanám neki: tesó, ez bizony négy nap. Ha be is rúgsz pénteken, előtte ott a csütörtök. Szombaton józanodsz, oké. De vasárnap is változtathatsz.

Nyilván úgy beszélgetnék vele, hogy nehéz, egyben könnyen dobható tárgy ne legyen kézközelében. De nem tudok másra gyanakodni, csak erre. Mert ideje van. És ez éppen az az égi energia, ami kurvára nem ismeri a lehetetlent. Sem embert, sem helyzetet. Jolly-joker. Ez kellene ennek a megkeseredett ürgének. Meg persze egy kis kupica hatputtonyos. Hogy érezzen valódi fényízt. De csak egy apró poharantyú, nem több. Annyit megérdemelne. Az hitet és reményt töltene bele. És talán felemelné az egyre növő seggét, hogy végre valami értelmeset is csináljon. Hogy megfogadja a maximalista főnöke tanácsait, mert az nem öncélúan ekézi, ebben biztos vagyok.

Fura bejegyzés lett, na. Önállósodó billentyűk, káromkodáshegyek, lecsapó fullánkok. Fogalmam sincs, szolgál-e számodra bármi tanulsággal. Ha igen, akkor szuper. Ha nem, hát köpj egyet és lépj tovább.

Ez olyan Villon-os volt, mármint a Faludy-átköltések ízében…

Ja és ha köptél, azért változtass valamin.

kép: pixabay.com

a mai társszerzőm archetípusa – ne légy ilyen, inkább változtass!

Pin It on Pinterest