2020. Már 17. 0

Mire figyeljünk a mostani időszakban?

Virág elvtárssal szólva a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. A hazai is, persze, éppen erről szól a mai írás. Mit tegyünk, mit ne tegyünk és a többi fontosság. Előre bocsátom, hogy szubjektív dolgokat írok, ha nem érzed magadénak, ne foglalkozz vele; tekints rá hitvitaként, ahol nem akarok vitázni. Aktualitás természetesen a koronavírus és a megjelenéséből következő egyebek.

Első pont: nem érdemes túl sokat töprengeni, hogy vírus, mérgezés, magától alakult ki, „ránk küldték,” Isten csapása, vagy csak egy laposabb Armageddon. Gandalffal szólva: akárhogy is van, most itt van és ez a lényeg. Ne adj energiát a felelősök keresésének, mert az nem ad megoldást. Stephen R. Covey egy igazán szemléletes képet illesztett hasonló helyzetekre: amikor megmar egy kígyó, fölösleges botot ragadva hajkurásznod, hogy agyonüsd. A méreg attól még nemcsak benned marad, de a fokozott aktivitásod nyomán gyorsabban is szívódik föl. Először is szívd ki a mérget! Mindegy, hogy az összeesküvés-elméletek híve vagy, netán bizonyosan tudod is, hogy ebből mi a valóság, esetleg a haraszt zörgését is a puszta véletlennek tulajdonítod – tedd félre. Nem fontos. A jelen történéshalmaz hihetetlenül jó helyzetbe hoz bennünket. Olyan tanítások, felismerések és változtatások lehetősége köszöntött be, amik által valóban megújulhat az emberiség és benne a magyarság különösképpen.

Az első és legfontosabb tudatosítani, hogy változások vannak és jönnek. Nem fogsz felébredni arra, hogy ez csak egy (rossz) álom volt. Ezt nem riogatásból mondom, mi sem áll tőlem távolabb, de barátkozz meg az egótól amúgy fényév távolságra helyezkedő változás beköszöntével. Emlékezz arra is, hogy a változást elszenvedjük, a változtatást működtetjük, ráható, cselekvő módon. Mivel a külső körülmények, a játékszabályok, maga az egész játszótér itt és most, a szemünk láttára alakul át, baromság struccként homokba fúrni a fejünket. Miután elengedted az illúziót, hogy kialusszuk magunkat és minden pontosan úgy megy tovább, mint pár hete, akkor tudatosítsd, hogy pont ezért érkezett ez a nagy kazal tanítás. Nem jó, nem volt jó, ahogyan és amerre haladtunk. Sok-sok kisebb jelből nem tanult az emberiség, hát kapott egy kicsit nagyobbat. Nyugi, nem az a Teremtő, az univerzum, vagy Földanya szándéka, hogy kinyírjon bennünket. Hidd el, ha ez lenne lett volna a szándéka, már rég megtehette volna – azelőtt, hogy végigáramlik rajtad a meglepetés. Nem ez a cél, legfeljebb legvégső eszköz, ha makacsul ellenállunk a változtatásnak. Sokat, nagyon sokat beszéltünk a Szaturnusz-Plútó együttállásról, már a tavalyi év végén. Itt van, tessék. Változtatni kell. Pont úgy, mint a viharban: a hajlékony ág megmarad, a merev törik.

Második pont: tanulj meg lelassulni. Az elmúlt évek és korszak a gyorsulást sulykolta, csinálj egyszerre hat dolgot, de lehetőleg minél gyorsabban. A sebesség jó, a sebesség függőséget is okoz(hat), így váltál egyre gyorsabbá, gyakran a lényeg mellett robogva el. A lassulás megfontolttá, éretté és bölccsé tesz. Meglátod mindazt a csodát, ami mellett autópálya-tempóban a másodperc töredéke alatt száguldasz el, de kényelmesen biciklizve még az illatát is érzed a mesés látványon felül. Szaturnuszi erény a megfontoltság, amihez a tempó csökkentése is szükségeltetett, hiszen önmagunktól nem tettük meg a szükséges lépéseket ez irányba, sőt. Most mindenre kapsz időt. Kapsz időt újragondolni életed dolgait. Ha a munkád és megélhetésed oldaláról érnek hatások, kérlek, emlékezz az előző pontra: változtass!!! Engedd el az elkeseredést és az aggodalmat, mert az nem visz sehova, csak felültet egy riadalom-ringlispílre. Elképzelhető, hogy eddig bizonyos szakmát végeztél, azt tanultad és stabil jövedelmed származott belőle, de a jelen helyzet tollvonással nullázta le az egész iparágat. Ez a tény, amin változtatni nem tudsz, de a reakcióidon igen. Emlékezz, az egy bezáródó ajtó tíz kinyílót hoz magával, de ezeket akkor láthatod meg ha nem a csukódásra fókuszálsz. Tudnod kell, hogy a jelen kozmikus helyzetben a bőség, a kiemelkedés és a végtelen lehetőségek tömkelege munkálkodik, csak a. tudatosnak kell rá lennünk b. keresnünk kell őket. A Jupiter-Plútó (és március 18-án még itt járó Hold-Mars négyes) együttállás erről is szól. Merev és törésre hajlamos faág akkor vagy, ha görcsösen ragaszkodsz ahhoz, amit most csavart ki kezedből a Sors. Lehet, hogy mestere voltál, de miért ne tudnál másban is tökéletest alkotni? Dobj újat, ha kell, lásd meg azt, amit más nem vesz észre!

Harmadik pont: lásd azt, mennyire jó a mostani időszak. Gondold el, mikor tölthettél ennyi – minőségi időt önmagaddal és a családoddal? Olvastam, hogy mindegyik mobilszolgáltató igen komoly plusz adatforgalmat ad ajándékba, de ne ess kísértésbe. Emlékezz, pár éve a vasárnapi boltzár hozta felszínre, hogy sok család nem tud mit kezdeni egymással a hét legszentebb napján pláza nélkül. Unatkoznak, klikkesednek, utálják apát és viszont. Ennek következménye eltolódott mostanra; a boltok a hét napján nyitva voltak (eddig), a valós problémát „elegánsan” beb@sztuk besöpörtük a szőnyeg alá. Ezeket a sorokat 2020. március 17-én, kedden kora délután írom. Érzésem szerint nemsokára kijárási tilalom, lakhelyelhagyási korlátozás vagy egyéb elnevezésű, ilyen tartalmú dolog következik. Miért? Mert nem működtetjük az önfegyelmet (újabb szaturnuszi minőség). Tegnap mindenhol családok, iskoláskorú gyerekek jártak, vásároltak, mintha egy szimpla, de örvendetes tavaszi szünet legelső napját ünnepelnék. Jó, persze sokan maszkot hordtak és a sokévi átlagnál több lisztet és olajat vettek, de az ajánlást, hogy lehetőleg mindenki maradjon otthon – nagy ívben sz@rtuk tojtuk le. Megszoktuk, hogy az individuum a csoportérdek fölött helyezkedik el; ez nekem jár, én jól érzem magam, attól a többinek még nem lesz rossz, és hasonló „érvekkel” alátámasztottan. Nem járványügyi oldalról közelítem meg a fegyelem hiányát, hanem spirituális vonulatából. Akár hiszel a cseppfertőzésben, akár koholt dolognak tartod, azt láthatod, hogy nincs tartása a jelen emberanyagnak – e pillanatban; legalábbis nem kellő tartása. Nincs baj, a gerinc ki tud még egyenesedni, a hát szépen és rugalmasan délcegedhet, ha döntünk. Mi a hétfői nap konklúziója: ha és amennyiben tényleges és valódi és nagy baj lenne, senki nem venné komolyan. Mi ebből a legrosszabb következtetés: hogyan számítsak honfitársaimra, ha ez sem megy? Éppen ezért gyanítom, hogy maholnap szigorúbb központi intézkedéseket jelentenek be, mert erőből értünk még itt és most. Nem károgok, tudom, hogy pillanat alatt alakul ki a kritikus tömeg, ami a legjobb felé fordítja át a nemzet, az egész emberiség energetikáját. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Emlékezz, mindössze kilenc év telt el egy másik nevezetes március 15. óta. Akkor, a hónyulas Húsvét ünnepén tömegek rekedtek az autópályákon hófogságban és irigykedés, torzsalkodás nélkül segített mindenki mindenkin. A suzukis nem kárörvendett az audison, hogy „na, te köcsög, ennyit ér a négy karikád, a négy nagy nulla,” hanem adta a forró teát és a takarót. Azóta, bármennyire is mást láthattunk a felszínen, a mélyben igenis dolgozott a spirituális kovász és nemesedett a magyar és az ember globálisan, mindössze nem alakult ki helyzet, ahol ezt bizonyíthatta. Eddig.

Ami viszont gyökeresen (Plútó) eltér 2011. tavaszától: nem állhat vissza a megszokott rend belekényelmesedett rendetlenség. Akkor megmutattuk, van tartásunk, majd hetek alatt lekopott a máz. Most változtatnunk kell, mélyre hatóan, az alapokig. Szokásokat kell levetkőznünk, hogy új és nemes szokásoknak adhassák át helyüket. Például: alázat, törődés, figyelem. Személyes erőfeszítések. Nagyon jó, amikor a facebook-on gyűjtesz egy nemes célra, de most csöngess be a szomszéd nénihez, hogy miben tudsz segíteni neki. Nyeld vissza a gombócot és kérdezd meg a büdös bunkó szomszédot, hogyan tudtok együttműködni a következő időszakban. Lehet, jobban és mélyebben megérted őt és már a. a szaga is elviselhetőbbé szelídül, b. a modorát sem látod oknak az azonnali eutanáziára. Fedezd fel újra a családodat, a környezetedet, a szomszédokat, a kisboltot. Nézz körül helyben (Szaturnusz)! Gondold újra: függhet-e az életed, a megélhetésed, a táplálkozásod attól, hogy 10.000 kilométerre tőled mi történik? Valóban a globalizáció a legjobb út? Mit és hogyan tehetsz a biztonságodért, milyen változtatások vezetnek erre az útra? Tényleg ciki Bali helyett Bakonybélre utazni? A Maldívon készült szelfi után nem gáz, ha idén a Tisza-tó vagy a magyar tenger partján ér a nyár. Valóban licitálni kell a szomszéddal a nagyobb és újabb autó terepén, adott esetben kicentizett lízingdíjjal, csak hogy pukkadjon meg?

A Szaturnusz most a tudatosság ezen oldalát is behozza: tegyük mérlegre, mi az, ami sallang. Legyünk praktikusak, engedjük el a fölösleget. Figyelem! Ez nem aszketizmus; a valódi vágyainkat nem érinti, de legtöbbünknek van mit kisöpörnie. A talmi, hiábavaló, nem szükséges dolgok és minőségek áhítoznak már egy alapos átfésülésre-selejtezésre, hogy megkönnyebbülhessünk. Először kérdőjelezzük meg, majd dobjuk a kukába a „fogyasztói társadalomban élünk” bullshitjét. Miután ez a sz@galacsin ott landolt, ahová való, gondoljuk végig: tényleg szerzésről, birtoklásról, felhalmozásról és fogyasztásról szól az életünk? Ez így nem túl üres? Javaink és birtoktárgyaink határoznak meg bennünket? A gyűrűs bolygó helyzetbe hoz a válaszreakcióink által is. Ha otthon kell maradnunk, mert bevezetnek egy hatósági korlátozást, dönthetünk alacsony szintű megélésről (börtön), de arról is, hogy ez egy kivételes lehetőség. Lehetőség arra, hogy időt tölthessünk önmagunkkal, a szeretteinkkel; elengedjük azt a tévképzetet, hogy csak animálva, játszóházban, moziban és mesterséges ingerek tobzódó gerjedelmében lehet agyonütni az időt. Tanuljunk meg újra beszélgetni, társasozni, olvasni. Alacsony szintű megélés, ha a család minden tagja az ingatlan különböző sarkaiban naphosszat telefont nyomogat és így akar „túlélni.”

Építsd ki a helyi mikroközösségedet, de ne csak mostanra, hanem úgy gondolva rájuk, mint a régi időkben a falubeliekre. Engedd el a személytelenség védőruháját, mert látod, milyen könnyen tekeredik a nyakad köré. Ha társasházban laksz, kezdj el köszönni a másiknak (ha eddig nem tetted volna), nem baj, ha először furcsálkodik. Az emberi kapcsolatok, az egymás közti láncszemek mindennél értékesebbek, most döbbenhetsz igazán rá (már le sem írom, melyik planéta hatása…). Tudd, kik laknak körülötted és alakítsd úgy a jövőt is, hogy működjön egy kölcsönös együttműködés; ha kell, tegyél többletgesztusokat. Hidd el, megéri. Talán furcsán hangzik, de kezdj el egyre hálásabb lenni a koronavírus áldásos hatásiért, mert nélkülük pont úgy haladtunk volna a nihil felé, mint eddig. Végre egy kellően erős inger eltántorított bennünket az agyatlan robogástól, most végre ébredhetünk és hályogtól tisztult szemmel láthatjuk önmagunkat, az életünket és egymást.

p.s. két érzelmet feltétlenül uralj. A félelem, különösen a halálfélelem kifejezetten káros, a tüdőre megy rá. Emlékezz, minden félelem irracionális, húzd fel szellemi síkra, transzformáld, oszlasd el! A másik az szeparáltság: még ha karanténban vagy, akkor se tekints magadra „bebörtönzöttnek,” lásd a helyzetedet a maga valójában: egy különleges időszak következik, amiben pár játékszabály másként érvényes.

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!