Több terület megmondóemberei hangoztatják szimultán a varázsmondatot: az élet már sose lesz olyan, mint annak előtte volt. Bár egyikük sem biggyeszti hozzá, de ezt alapvetően nem pozitív felhanggal teszik, ne gondoljak arra: riogatni, rémisztgetni akarnak, ezzel hatást és figyelmet elérve. Nagyjából a következő képet festik le (energetikailag): baleset ér, elájulsz, majd a kórházban térsz magadhoz. Kissé még bódult vagy, ezért nem áll meg azonnal a szíved, mikor konstatálod, hogy a jobb lábad térdtől lefelé egészen egyszerűen hiányzik. A főorvos úr csendőrpertusan leereszkedik hozzád, biztosít róla, hogy sokkal sz@rabbul rosszabbul is járhattál volna. Igen, a lábad amputált része már a veszélyeshulladék-gyűjtőben pihen, ha egy kórházi kutya el nem csente. Igen, meg kell tanulnod mankóval járni, vagy a kerekesszéket hajtani. Ha bírja a csonk, akkor esetleg protézised is lehet, lefuthatod Pistoriust is, csak a családi nézeteltéréseidet rendezd másképpen, leginkább magasabb szinten. A végén – oldandó a feszültséget – huncut mosollyal rád kacsintva közli: amúgy a sok rossz hír mellett szolgálhat egy jóval is: talált vevőt a jobb papucsodra.

Úgy vélem, ilyesmit értenek a címben írt mondat szajkózói. Rántsuk le együtt a leplet a valóságról, mert – úgy tűnik – az bizony vastagon „eltitkolódott,” hogy egy borzalmas, németesen szenvedő szerkezetű szóval gyötörjem drága, édes anyanyelvünket. Szeretném megmutatni neked a konkrétumokat: az a tény, hogy az élet más jellegű lesz, mint korábban volt – elvitathatatlan. Korszakváltásban vagyunk, ami elkerülhetetlen, emiatt nem is érdemes úgy tenned, mintha egy szimpla filmszakadásos részegség áldozatává váltál volna, egy-két napi macskajaj árának megfizetésével mentesülve a rémálmoktól. Véleményem szerint ez az attitűd önmagában hibás és számos pofonhoz, majd az ezekből eredő, dominóláncolatos csalódásokhoz vezet. Akik a kommunizmusban sóhajtoztak, hogy „bezzeg drága Horthy kormányzó úr idején minden jobb volt,” azok beleragadtak a múltba, pont úgy, mint a XXI. században a Kádár-nosztalgiában fürdőzők is. A névadó csontjait sem lelni már, a múlt nem hozható vissza, végleg lezárult minőségekről beszélünk; ez olyan, mint a nem nyerő lottószelvényeddel sírni, hogy akár milliárdost is csinálhatott volna belőled az a kutya számhúzó, ha nem kétbalkézzel nyúl a gömbbe. Ez a hozzáállás tesz téged a kiszáradt, rideg fával analóggá, amelyik a szél erősségének függvényében előbb, vagy utóbb, de egészen biztosan törik.

Más lesz a világ, ezt már a Plútó Ekliptika alá merülésekor lehetett tudni, de legkésőbb a tavalyi naptári év legelején, mikor oly’ sokan világvégét kiáltottak. Mit tehetsz, ha nem akarsz leragadni, megakadni a változások közepette? Légy nyitott. A régiből a valóban fontos értékek jönnek veled az újba is (Szaturnusz krémje-habja), te magad tudsz őrzőként funkcionálni. Várd az újat kíváncsian, ne attól tartva, hogyan szop@t meg szúr ki veled, hanem arra fókuszálva, hogy milyen friss lehetőséget hoz. Ez kulcsfontosságú: építsd be, emeld paradigmáddá (szemüvegeddé), hogy minden új mindig – most is – jót hoz. Nem vágták le a lábadat. Nem csonkoltak meg. A világ, s benne te magad is – változik. Akár tetszik, akár nem, ez tény. Egyesegyedül a reakcióidon múlik a megélésed milyensége és minősége. Igen, ez felelősség, igen, a mutatóujjadat már másra kell használnod, mint a vélt bűnbakokra mutogatásra (az orrtúrás sem játszik már); ajánlom helyette az ég felé irányítani, majd a szegycsontod magasságában belső központod felé orientálni, hogy a fent és a bent miképpen harmonizálható, hogy a legeslegtöbbet hozd ki mindabból, amit a Nagy Játékban kapsz.

 

kép: wall.alphacoders.com

Pin It on Pinterest

Share This