Miért kevés a felismerés?

Miért kevés a felismerés?

Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal, hiába hátrál az Uránusz. Ha már idecitáltam, azért azt jó tudnod, hogy a Hamal csillag felé tart, ő a Kos fényábrájának alfája, a Tekintet. A Tejútra néz, az Istenek Útjára, úgyhogy a következő bő három hónapban, míg a planéta direkt irányba fordul, ideje van meglátni a legmagasabb minőségeket, amik segítenek tisztába tenni életünket. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál! Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.

Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat! Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban. Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben. Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.

Forduljunk segítségért az analógiás gondolkodáshoz és vegyük elő kedvenc sportpéldázataimat! A csatár rúgott gól nélkül jöhet le a pályáról, meg is tapsolják, ha küzdött, akart. Ellenben a kihagyott ajtó-ablak helyzeteket nem bocsátja meg a publikum. Egyet se, többet meg végképp nem úszhat meg fújolás, neadjisten köpködés nélkül, szimultán verbális emlékeztetővel édesanyja legősibb mesterségére. Akarod ezt? Ugye, hogy nem? Nem kell mást tenned, mint cselekedni. Ez a folyamat természete, a ledermedéssel akasztod meg a gördülést. Végül is nem azért foglalkozol önismerettel és járod spirituális utadat, hogy jobbá tedd az életedet? Nem sültgalambváró módon, hanem aktív, ráható jelleggel. Emlékezz arra is: ha más tapossa ki az utadat, annak nincs értéke, a végén meg is gyűlölheted, mert elvette az általad el nem végzett (vagy nem általad elvégzett – amelyik szórend jobban tetszik) munka értékét, nem küzdhettél meg édes verejtékkel az igazgyöngyeidért. Hidd el, nem nagy dolog: ha ijesztő is, de görgesd tovább a dolgok rendje mentén a rácsodálkozást változtatásba – éppen ezért kaptál inspirációt hozzá.

kép: www.pinterest.com

Milyen a testesülő lelkierő?

Milyen a testesülő lelkierő?

A címben említett lelkierőt sokszor citáltam az elmúlt időszakban – jelen heteink- hónapjain során igazán jól jön némi belső kraft. A csillagos ég felismerte a fokozódó igényt és ezüsttálcán kínálja a Halak jelében járó Mars és Neptunusz együttállása által a legjobb minőségű belső erősítés lehetőségét. Az uralmi helyzetben lévő Neptunusz mellé társul a Mars csütörtöktől hétfőig (a konjunkció péntektől vasárnapig egzakt), hogy az összegzés, a belső munka kapjon sok-sok fényt, energiát és tüzet. Vegyük észre, hogy a következő napok nem elillanó módon támogatják a befelé fordulást. Biztosan emlékszel olyan megélésre, mikor összeállt a kép, nagy horderejű elhatározásokat is tehettél, mégis – az egész elszállt anélkül, hogy bármit is áthoztál volna belőle életed mindennapjaiba. Most más a helyzet. A lelki munka cselekvésre ösztönző inspirációkkal társul; kezdeményező, lelkes, átalakító módon kívánjuk a felismeréseket átültetni a nagy életjátékba. Voltaképpen itt foghatjuk meg a Mars-Neptunusz együttállás lényegiségét: elmerülésből kiemelkedés, ha élhetek egy vaskos (a vas Kos amúgy a Kos jelében járó Marsra is igaz, ha már szóvicc…) képzavarral: a tenger mélyén, a homályban úszkáló, talapzatot vizsgáló énünk tud a vízoszlopon áttörve főnixszé válni és az ég felé emelkedni.

A Mars adta lendület igazán jól jön annak felismeréséhez, hogy nem tudunk annyira mélyre kerülni, ahonnét ne vezetne út felfelé – jellemzően zuhanási pontunknál magasabbra. Ennek hitből bizonyossággá transzformálása az egyik önlegyőzős lecke, ha már Mars. Emlékezzünk: a valóságunk, saját lehetőségeink egyetlen szűk keresztmetszete a hitünk. Mit és mennyit engedünk meg magunknak az által, mennyit hiszünk el? Ezt a végtelenül egyszerű relációt szeretjük a leggyakrabban tudattalanul elfelejteni és vergődni, mint hátra fordult cserebogár a közeledő varjak láttán. Ha szükséges, tudatosítsuk újra: a Mars szolgáltatja az önmagunk meghaladásához szükséges energiát. A legnagyobb rettegnivalóink, igazi, meghitt és régi ősfélelmeink létét kérdőjelezhetjük meg az együttállás segítségével. Ehhez persze jól jön a szándék, a kurázsi – az elhatározás, hogy végre változtassunk.

Adott egy meglehetősen finom tortánk, ami nem csak szép, de ízléses is; őt szemlélve összefut a nyál a szánkban. Nosza, tornyozzunk rá combos adag tejszínhabot a jobbféléből! Ez a csúcsdísz pedig a Halakban találkozó két planéta és az Ikrek cikkelyében lépdelő Nap között fennálló quadrat fényszög kapcsolódás. A fényhíd 90 fokos, alkotó, teremtő erejű: alapüzenete szerint az elvből valóságot testesít; konkrétumokat hoz létre. Lássuk meg, mennyire nagyszerű, hogy most

  1. eredményesen tudunk lelkünk alsó és belső rétegeiben leltározni, felismerni rejtett folyamatokat, szembenézni félelmekkel – nyakon csíphetjük önnön démonainkat.
  2. mindettől nem sz@rjuk össze magunkat bénít meg a félelem, hanem – amúgy jó marsikusan – megfogjuk a lapátnyelet (lehet, most alkottam meg az életlapát kifejezést…), és nekiállunk ásni, terepet rendezni. Mindezt persze lelkesen és a jobbá tevés kérdőjelezhetetlen ösztönzésétől átfűtve.
  3. Cselekvő énünk teremtő ösztökélést kap a tettek mezejére lépéshez. Ha eddig életed partvonalán kívül álltál, most megélheted, milyen az, amikor egy alapos bemelegítés után önmagadat felszívva végre pályára futhatsz, hogy a nagy gólt-gólokat belődd.

Tudom, hogy gyakran lelkesedek csillogó kisautót kapó ötévesként ezeken az oldalakon, de ez van, vállalom. Egy ennyire tündöklő energiáról nem lehet appendicitises jelleggel írni, vagy száraz-elemzős módon beszámolni róla. Ami jó, az jó, mégpedig qurvára nagyon-nagyon. Ez most az a helyzet. És ha helyzet van, akkor cselekedni kell. Már ha olyan a helyzet.

kép: www.pinterest.com

Hogyan (nem) repül a sült galamb?

Hogyan (nem) repül a sült galamb?

Szépen benne járunk a januárban, olyannyira, hogy már csak az utolsó harmad van hátra. Ez önmagában nem bír hírértékkel, legfeljebb a január- (és hétfő…) gyűlölők kezdenek fellélegezni. A mai gondolatfüzér apropója egy meglepően sok embernél tapasztalható jelenség: a sült galamb várása. Továbbra is spanyolviaszolok, mert bármelyikünk kéz- és lábujjai kevesek a (közvetlen) környezetünkben élő csodavárók lusta, mások által kikapart gesztenyére ácsingózók megszámlálásához. A mostani égi helyzetben ez a hozzáállás exponenciálisan magasabb árcédulát kapott, mint korábban. Tekerjünk rajta egyet: ha ülsz a seggeden fenekeden és nem emeled fel akkor sem, ha érzed és tudod, hogy ha eddig és máskor nem, most fel kéne, akkor bizony vaskos árat kell (spirituálisan mindenképpen, az anyag világában gyakorta) leperkálnod. Felejtsd el a kényelemszeretet akkor, amikor a lelked egészsége és harmóniája forog kockán. Emlékezz: a most befektetett energiák (idő, törődés, erőfeszítés) ugyancsak exponenciálisan, ha úgy tetszik, kamatos kamattal fognak megtérülni.

Ha érzed és tudod, hogy változtatnod kell, tedd meg! Nem baj, ha közben félsz, reszket a bokád és az aggodalom mardos, de cselekedj! Nincs rosszabb annál – amúgy se, de most pláne -, mint ilyenkor passzivitásba merülni. Ha nem kínálnak fel ragyogó lehetőségeket, menj utána, tegyél érte! Ne várd a galambot ropogósan! Hozd helyzetbe magadat, alakítsd ki a lehetőségeket, igenis tegyél róla, hogy észrevegyenek!! Nagyon fontos, hogy a régi, kényelem- és lustaság-minták ellenére is tudjunk szabad akaratból valóban támogató, előrevivő, jó döntéseket hozni. Mondhatod persze, hogy sose voltál az a nagy ugrálós és miért pont most alakulnál át, de hadd kérdezzek vissza: miért is ne? Jelen égi energetikánk segít felszínre hozni eddig a mélyben lapuló rejtett, akár számodra és előtted is ismeretlen minőségeket, jellemvonásokat. Zárójel: Szaturnusz-Plútó együttállás. Ezek a mélyből felszínre törő új erők segítenek a gátak bontásában, hogy a méltatlanságból egy fényesebb-magasabb életbe érkezz.

Nem baj, ha nincs tapasztalatod. Nem baj, ha ellenszél vesz körül a családod és a közvetlen környezeted részéről. Emlékezz arra is, hogy ők a saját életüket élik, te a tiedet és a kibicnek semmi sem drága; ráadásul a másik életének megszereléséhez összehasonlíthatatlanul jobban értünk, mint a sajátunk navigálásához. Gondold végig: szándék és elszántság. Nem véletlenül azonos a szógyök. Semmi más nem szükségeltetik, csupáncsak ez a kettő. Elszántság és szándék. Tovább görgetve azért is ülj fel erre a szánra, hogy megelőzd mások irántad érzett szánakozását. A járt út most sem a tiéd; ha elbizonytalanodtál, merre menj, segít a tömeg: amerre a nyáj csörtet, arra neked nincs dolgod. Ha eddig nem tetted volna, akkor nyomás, nagy levegő és indulás!

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest