Az új hét egyik fontos égi eseménye a Merkúr retrográdba fordulása (ami nem szívatni hivatott, mint az közismert, amúgy, macskafogósan). Hermész planétája a Halak cikkelyéből indul el a Földről szemlélve látszólagosan hátrafelé, március első napjaiban visszaér a Vízöntő jelébe, majd ott is fordul direkt irányba a hó első harmadának végén. Frissítsük fel a hátráló bolygók üzenetének aranyszabályát: valamire felhívja figyelmünket; általa „mehetünk vissza” egy fontos minőségért, aminek birtokában sokkal jobban haladhatunk előre. A Halakból visszainduló Merkúr mélyebb megértést ad; sokkal alaposabban és teljesebben tudjuk egy-egy esemény miértjeire a helyes választ. Olyan, mintha a sövénylabirintusban bolyongásnak a föléröppenéssel vetnénk véget: az addig kilátástalan zöld falak varázsütésre kiadják a mintázatot és már látjuk is a pofonegyszerű kiutat. Milyen „értékhez” térjünk vissza? A választ a Vízöntő adja meg; a Merkúr ide tart, azaz a tisztítást, a felszabadítást célozza. Amint elengedjük a hazugságokat, a szépítgetést, önáltatást-önbecsapást (vagy ezek kifelé irányuló működtetését), egy csapásra rendeződnek bennünk és körülöttünk az energiák, ennek pedig a megkönnyebbülés és az a bizonyos mélyebb megértés az elmaradhatatlan jutalma.
Tekintsünk föl a csillagos égre! Ha a látható csillagképek világát vizsgáljuk, a Vízöntőt látjuk a Merkúr hátterében. A fordulat a jövőt tisztító víznél éri a planétát, de a múltba ömlő, tisztító vízig hátrál. Ha istenigazából szép, fényes és tiszta elkövetkezendő időkre vágyunk, úgy fektessünk energiát, hogy még egyszer átnézzük a szekrényt. Igen, tudom, tök jó, hogy kinyitod, mégsem hullanak belőle csontvázak (ugye?), de mi van akkor, ha egy erős fényű zseblámpával világítanál be a ruhák mögé? Lapul-e ott valami, és ha igen, mi az? Ennek a „finomhangolásnak” a hetei következnek. Lehetőséget kapunk a múltba visszatérni (energetikailag) és helyre tenni, ami még nem egészen tiszta. Emlékezz, kérlek arra is, hogy a megúszásra játszás (már) nem működik. Ha már pucolsz, akkor tűrd fel az inged ujját és csináld rendesen, semmi alibi vagy kényelmesség. Hidd el, megéri!
A hetek-hónapok óta sokat emlegetett Szaturnusz-Plútó együttállás már túljutott az egzakt, percre pontosan szoros összekapcsolódás csúcspontján. Január végéig szorosnak tekinthető kettejük találkozója egymáshoz viszonyított ívtávolságuk miatt, így nem lúgozódik ki a hatás egy-kettőre, sőt: emlékezzünk, korszakos-korszakváltó energiákat mozgatnak meg ők így, együtt ketten, sőt nemrég négyen is. Anélkül, hogy Szabó bakterba átmenve újabb és újabb bőrt akarnék lehúzni a csillagos ég profánul elnevezett Sanyi lováról, ismét szót érdemel a két lassú mozgású bolygó, mégpedig a most megindult, egymáshoz mért távolodásuk miatt. Noha hetekig még egy fokon belül tartózkodnak a Földről szemlélve, igen apránként, vonásról vonásra kezdenek eltávolodni egymástól. A közeledő fényszögről írtakat célszerű újraolvasni, hogy ennek tükrében tisztábban és világosabban láthassuk az aktuális erővonalakat.
Ami megfogant a nagy négyes
együttálláskor, az most kihordási szakaszba jutott. A magot elvetettük, az
növekszik és erőre kap napról napra. A változtatás eredményeként
feltartóztathatatlanul alakítunk át
az életünkben bizonyos minőségeket. A mostani, távolodó szakaszban a tanítás, a
felismerés, a tettek elindítása és végig vitele erősödik. A változtatást elhatároztuk
és most „hozzuk le” az anyag világába az eszmét. Kész a tervrajz, most pedig
következetesen, állhatatosan építkezünk. Lehet, hogy időnként nem látványos a
folyamat, például a (spirituális) földmunka tűnhet inkább rombolásnak, mint
építő tevékenységnek; mégis, elengedhetetlenül szükséges a szép, erős, és méltó
új építmény megalkotásához. Szervesen kapcsolódik az elengedés, a lezárt-elmúlt
dolgok végleges letétele. Emlékezzünk, a Hold fogyó fázisában külön segítséget
nyúlt a letevésben.
De mi van akkor, ha ebből az égvilágon semmit, de semmit nem érzünk? Ha azt gondoljuk, hogy passzív, ledermedt bábként állunk és a dolgok „csak úgy” megtörténnek bennünk és körülöttünk? Ebben az esetben is hatnak ránk az égi energiák és könnyen megeshet, hogy valahol a mélyben és fizikailag akár távol, de később ránk kihatással lévő folyamatok indulnak meg. Ezt csak bizonyos idő elteltével láthatjuk meg, de ott világosan mutatja majd meg magát az összefüggés, hogy igen, itt és most gyökerezett valami. Ez a valami pedig fajsúlyos átalakulásokat emel be életünkbe. Erősítsük a nyitott, befogadó és elfogadó attitűdünket mindarra, ami új és változást hoz; a régi, talán kényelmes, de lejárt dolgokat „veszélyeztetve” is. Emlékezzünk: csak a korhadékot pucolja ki a jelen kozmikus erőtér, ami örök érték és jó, az megmarad és erősödik.
