Ami a szívemen, az a számon és nem bánom

Ami a szívemen, az a számon és nem bánom

Végre igazi „ami a szívemen, az a számon” időszak veszi kezdetét. Vasárnap késő este érkezik meg a Merkúr a Rák asztrológiai jelébe. Neki szól a taps, vagy tőle parázz, ha aggodalmat vált ki belőled érzelmeid kommunikálása. Na jó, a második tagmondat valójában nincs is ott. Egy Rák Merkúr támogat, ösztönöz és nem kever bajba, azaz nem sodródsz slamasztikába csak azért, mert őszintén szóltál.

Ez a lényeg: szívből jövő, érzelmes eszmecsere. Belső hangodat hasonlóan élesen hallod, mint társadét. Különösen azt, amit nem tol az arcodba. A sorok között, lelkeddel olvasod ki a lényeget, azaz érzékenyebbé is válsz. Ez a fajta fogékonyság emeli kommunikációd eredményességét. Tapintat és figyelmesség: kimondod az igazat, mert megtiszteled. Magadat és őt is. De nem akarsz hullákat. Nincs szócsata, mondatháború, verbális Hirosima.

Egyszerűen csak kiegészíted elméd megfigyeléseit intuíciód, ráhangolódásod találataival. A kettő együtt alkimista csodaszer. Utat nyit a szívekhez. Nem vallatótisztként, vagy gyóntatópapként működsz, de könnyebben válsz őszintévé és ezt kapod a körülötted élő társaidtól is. A jó tükör azt reflektálja, amit kap/lát. Minél többet töltesz a tiszta, keménységtől mentes megértés-megértetés kelyhébe, annál többet hörpölhetsz és ez bőségesen megéri.

Másik olvasatában igény ébred benned definiálni a következőket. Honnan jöttem? Hol az igazi (spirituális) otthonom? Kik a családtagjaim (itt ne a születési családra gondolj)? A Rák eredetet is kutat. Az ide érkező Merkúr magasra dobja az ilyen típusú labdákat: nosza, ideje töprengedned rajta. De nem ám felszínesen; tessék mélyre menni és belső-valódi válaszokat adni rá.

A végére kínálok (dehogy én: a csillagos ég kínálja, persze) egy kövér bónuszt. A hétvégén a Polaris-sal, a Sarkcsillaggal áll együtt egzakt módon a Merkúr. Megkapod a legmagasabb minőségű sugallatokat, gondolatokat. Magasabbra törő szellemiséggel kapcsolódhatsz össze, mintsem hinnéd, vagy akár csak el tudnád képzelni. A helyzet az: a Polaris (ő amúgy a Kis Göncöl alfa csillaga) energetikáját halandó ember inkább csak kapiskálja. Nehéz szavakra butítva értekezni róla – úgy, hogy ne csorbuljon nagyszerűségének fénye. Száz szónak is egy a vége: szombat-vasárnap igen magasról érkező szellemiség érkezik és tudati hullócsillagesőt kínál. Számodra is.

kép: pixabay.com

a Rákba lépő Merkúr őszinte szavakat hoz,

eddig kimondatlan igazságokat emel felszínre

Erre mindenképpen figyelj, amikor beszélgetsz valakivel

Erre mindenképpen figyelj, amikor beszélgetsz valakivel

Mára egy kis éberségi gondolatmenetet szeretnék veled megosztani. A témában olvastam egy hosszú és összetett publicisztikát, ez indította el agytekervényeimet. Úgy idomítottak neveltek bennünket, hogy válaszoljunk a kérdésekre. Igen, jól sejted: ez megfelelés. Nem szeretünk nem válaszolni – a kettős tagadás mutat rá működésünk mikéntjére.

Amennyiben mégis kitérnél egy válasz elől, netán leszögeznéd, hogy nem akarsz a témában semmilyen értekezésbe bocsátkozni, bizton számíthatsz provokációra; a másik fél érzelmeidet, indulataidat stimulálva próbálja az általa gondolt nyulat kiugrasztani a bokorból. Ha belemész, vesztettél. Jó, talán, ha ügyesen eszmecserélsz, egy szánalmas döntetlent is kicsikarhatsz.

Mire is gondolok pontosan? Beszélgetőpartnered neked szegezi a kérdést: – Szerinted miért hazudik a Dezső? Amennyiben érdemi választ adsz, már nyert, idegen pályára léptél. Nézzük a lehetséges válaszvariánsokból hármat mintaként, dőlttel szedve az elképzelt viszontválaszokat:

Azért hazudik, mert gyenge a jelleme és amúgy is politikus akart lenni már óvodás korában is. Ugyehogy? Rohadt egy büdös disznaja. Az ilyet kéne mézzel húslével bekenve szúnyograjzás idején fához kötözni.

Nem hazudik, hiszen amit mond, tényszerűen alátámasztott, csak egy kissé meredek logika mentén épült fel. Aha, szóval már te is véded. Mondd, önként csinálod, vagy fizet ezért neked valamit?

Miből gondolod, hogy hazudik? Te ennyire hülye naív vagy? Nem látsz a szemedtől? Hol élsz te?

Abban a pillanatban, amint „csak úgy” válaszolsz, már buktál. Tedd fel a kérdést: mi az illető célja a kérdéssel. Ehhez kell az első sorban citált éberség, de ez nem fajulhat gyanakvássá, netán paranoiás üldözési mániává. Egyszerűen lelj rá az egyensúlyra és csak akkor élj a módszerrel, ha érzed: a másikban ott a manipuláció szándéka.

Kerüld el, hogy besétálsz az általa kínálgatott erdőbe. Hadd bántódjon meg, ha nem asszisztálsz hozzá. Emlékezz: csak kondicionáltak (és nem a véredben csörgedezik), hogy légy udvarias és válaszolj mindig, jó kislány, jó kisfiú módjára, mert azt várja el apu, anyu, tantó néni/bácsi, főnök, miegymás. Ezek a minták (is) tudatossággal fölülírhatóak.

Nem biztos, hogy azonnal és az is elképzelhető, hogy némi energiát igényel tőled, mégis – hidd el tapasztald meg – megéri. Divat így kommunikálni és neked nem kell követni ezt a fals irányzatot. Ereszd mélyre spirituális gyökereidet és tápláld belőle szilárd jellemedet, következetességedet.

 

kép: pixabay.com

Itt élj úgy, hogy ne ítélj

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. A türelem fogy, az idegrendszer őrlődik, sokan előbb ütnek, csak utána fordul meg a fejükben: netán kérdezhettem is volna? Több alkalommal is beszéltünk az ítélkezés fontosságáról, eljutva a közhelyes konklúzióig: emberi léptékkel és szemszögből magas és méltó szinten megvalósíthatatlan. Az ilyen szituációkra mondják, hogy oximoron, bár a fogalmat jellemzően a „becsületes politikus” (kizárólag) elméletben létező képzetével illusztrálják. „Te hülye vagy, hogy ebben hiszel.” „Te hülye vagy, hogy ebben nem hiszel.” „Ti hülyék vagytok, hogy erről vitatkoztok.” „Te hülye vagy, hogy a vitatkozókat megítéled.” „Te hülye vagy, hogy a vitatkozókat megítélőket lehülyézed.” A sort gyakorlatilag a végtelenségig folytathatnám; szükségtelen lenne, hiszen pontosan látod, érzed, mire szeretnék rávilágítani. Az ítélkezés rendszerint kategorikus kijelentés, szép (ős)magyar szóval szólva: verdiktet mondunk valaki vagy valami felett, legyen az személy vagy minőség.

Ha el akarod kerülni az ítélkezést, tedd bele önmagadat, mint szűrőlencsét. Mielőtt azonban ebbe jobban belemerülnénk, nézzük meg együtt, miért is ne osszuk az ítéleteket, mint kézibíró a sárgalapot és a kétperces kiállításokat? A kategorikus kijelentés – az ítélkezés talaján – karmát teremt. Pont. Ennyi. Ezért érdemes kerülni, nem másért. Ha csak a megfelelés buzogna a háttérben, úgy nem lenne súlya a folyamatnak, ám minden, (el)ítélő szókalapácsütés egy-egy karmaszeget ver a következő körödbe, köreidbe. Figyelem: a karmateremtés nem azonos a végstádiumú tarisznyarák diagnózisával, se azzal, hogy háborús bűnösnek mondott ki a rögtönítélő bíróság és már dolgozik a trafó a neked szánt villamosszék mögött. Egészen egyszerűen „csak” arról szól, hogy tettél valamit, aminek hatását később megtapasztalod, pont úgy, mint most a másik fél (lásd még: vetés-aratás relációja). Ez nem baj, ez nem rossz, ez tény. Miért praktikus mégis kerülni a karmateremtést? Gondold végig: nem mindegy, mennyi pucolni-megélni valót gyűjtesz össze. Nem sietünk sehová, csak a Földünkön van értelme az időnek (azaz tér is kell hozzá, így máris megkapjuk a keresztet), de minek felesleges körökre pazarolni jobb sorsra érdemes energiákat? A bekezdés elején elpöttyintettem: megoldás önmagad szemüveglencsévé változtatása. A következő bekezdésben erről fogunk beszélni.

Vegyünk egy egyszerű kijelentést ítéletet: „ez az ember túl mohón táplálkozik.” Cseréld le: „úgy látom, az illető szeretné mihamarabb megenni az ebédjét.” „Szerintem ez a tempó már mohóság.” „Úgy gondolom/vélem, ennél lassabban érdemes falatozni.” „úgy érzem, a farkas is megirigyelné a falási sebességét.” Ezer és egy szinonimát írhatnék még, de lásd meg a lényeget: mindegyik formulában érzésekről, ízlésről, véleményről szólsz, azzal pedig nem lehet vitába szállni. Mi a kedvenc színed? A kék? Ja nem, a zöld… Nyugalom, a hídon átmehetsz, nincs szakadék, „csak” pluszmunka, amit el tudsz kerülni körültekintő hozzáállással és az ebből eredő megfogalmazással. Hidd el, nem nehéz elsajátítani. Nem írom, hogy könnyű, mert én is imádtam ítélkezni és bizony erő- és időbefektetésembe került a változást tartóssá tenni (mindamellett nagyképűség befejezett múlt időben írnom erről, ha már itt tartunk). Egyéni szubjektumodat bevonva máris nem ítéletgyáros vagy, mint holmi vérbíró. Kihúzod a karmagyártás méregfogát és csak egy apróságot kell érdemes át- és felülírnod. Ízléssel és véleménnyel nem lehet vitázni, ha valaki mégis erre próbálna terelni, úgy fontold meg a mihamarabbi kilépést e terméketlen huzavonából. Végtelen határozottsággal, de udvariasan. Különben taplónak tart majd és egy következő körben rendezitek…

 

kép: wallpaperacces.com

Miért fontos az összpontosítás?

A mai kor embere, hacsak életvitel-szerűen nem kuckózik egy otthonos barlangban, nehezen tudja elkerülni a fülébe, szeme elé kerülő híreknek nevezett véleményeket. Egyöntetű sajátosságuk az érzelmeiddel játszadozás. Teljesen mindegy, miről szólnak, sugallják feléd: fontosak, sőt, minden másnál lényegesebbek. Ha ezt figyelmen kívül hagyod és nem foglalkozol velük, kőszívű troll vagy Középföldéről (annak is keleti végeiről, jó esetben Mordor-külsőről…), de hogy nem ember, az bizonyos. Nem szükséges hozzá a józan paraszti észnél több: ilyen információcunamiban fizikai képtelenség megfelelni valamennyi követelőző hangnak. Egészen egyszerűen a nap huszonnégy órája is kevés lenne hozzá, ezért ne is törekedj rá, ha jót akarsz. Első lépésként értesd meg, ezek a hangok folyamatosan szólnak, fő céljuk önmaguk értékesítése, ami meghallgattatásuk által valósul meg. Nem fogak elhallgatni; azaz önmaguktól sosem hagynak békén. Neked kell megálljt parancsolnod. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha érdekes, izgalmas, színes dolgok csábítanak, a sajátod pedig akkor éppen szürke és unalmas (a felszínen csak, persze).

A rád ömlő dömping, mint harsogó zaj vesz körül. Ha meg akarod hallani a lényeget, hegyezd a füled. És persze kapcsold le a zajforrásokat, sokat segít. Ha nincs jelentősége rád vonatkozva valaminek, hagyd nyugodtan figyelmen kívül. Talán nem leszek ezzel a sugalmazással népszerű, de nem érdekel. A nagy empátia, a másokkal együttérzés, a világ minden szegletébe eljutó aggódó tekintet nem ad valós segítséget senkinek. Egyedül téged apróz fel, mint termesz a fatönköt. Korunk nagy spirituális tanítója (bár nem így ismerik a legtöbben), Kimi Räikkonen szájából hangzott el a következő bölcsesség: „Leave me alone I know what I’am doing!” Szabad fordításban: „hagyj békén, tudom, mit csinálok.” Imádni való finnünk ezt vezető pozícióban mondta a rádióba csapata aggódó és aggodalmaskodó tagjainak. Folyamatosan tájékoztatták, ki hol tart, milyen az idő; elképesztő infódömpinget öntöttek rá. Nyilván mémmé vált a mondat, de a röhögés és a más versenyzők által csak vágyott tökösség és odamondás mögé kevesen néztek. Mi is ez? Összeszedett és koncentrált vagyok. Megyek előre, a cél felé. Tudom, hogy az élen vagyok. Hagyjatok békén, nem kell a sok-sok infó, ami érdekes, de lényegtelen. Merj szembe fordulni a fősodrattal. Amire nincs ráhatásod, az leginkább energiáid megcsapolására alkalmas, másra nem.

Bak Szaturnusz idején minden másnál jobban rá tudsz hangolódni a koncentrációra. Amikor összpontosítasz és figyelmedet fókuszálod, a sok-sok talmi és tingli-tangli minőség fókuszon kívülre kerül. Éppen ez a cél. Értsd meg, lásd, fogd fel: attól nem válsz szívtelenné, ha nem ejtesz krokodilkönnyeket a Madagaszkáron éhező szárnyas mókusokért, vagy a lamantinok csorbuló éneklési jogai miatt. Akinek szívügye, az oda tereli energiáit, legyen az az ő terepe, te ne szóródj szét. Élet- lét- és kulcsfontosságú megtanulnod egyszerűsíteni, ajtókat becsukni, ha kell. Ez ad ugyanis alkalmat a zaj csendesítésére és annak észrevételére, mi is számodra a valóban fontos. Amikor híreket nézel, hallgatsz, találd meg, miről is szól az valójában és ne a bemondó által sorolt szavak sugalmának láncaiban vergődj. Amikor hosszan értekeznek a fél évszázada nem tapasztalt gyenge méhészeti év miatt, akkor találd meg, miről nem beszélnek. Ez a legfontosabb. Aki ismer, tudja, Micimackóval – mézfogyasztási oldalról – közeli rokonságban vagyok; ha valami érzékenyen érint, az a mézellátás elbizonytalanulása, de mégis: nem biztos, hogy ott az elásott kutya.

Újra a sporthoz: ha láttál kézilabdamérkőzést, ismerős lehet a következő mondatszerkezet. Béla elvitt egy embert balra, Dezső jobbra és középen megnyílt a hely Alfrédnak, aki besétált a hatosig és köszönte szépen, belőtte a gólt, mert hülye lett volna ajtó-ablak helyzetben hibázni. A hírek embert visznek el – elterelik a figyelmet a fő akcióról. Példánkban sem Béla, sem Dezső nem kötötte a védője orrára, hogy nem ő a veszélyes, hanem az akkor még a pálya közepén kocogó Alfréd, aki a kellő pillanatban vált sprintbe és lő gólt. Ők adták a látványos mozgást, minden szem rájuk figyelt. Kerüld el a fenti hibát, lásd meg a rejtett mozgásokat, a felszín alatti motívumokat. Amikor a tengeralattjáró kapitánya semmit nem lát a periszkópon át, mert köd, vagy sötét éjszaka van, a radart használja. Ez az eszköz még többet mutat meg, mint amit puszta szemmel és távcsővel észlelne. Emlékezz: benned is ott a lokátor, a megérzések, intuíció, ösztön, értékrended. Támaszkodj rájuk, mert segíteni hivatottak.

képek: www.pinterest.com

Tudsz a sorok között olvasni?

Ha van egy kesztyűgyárad, ami sálakat és sapkákat is készít, örülsz a hosszú, hideg télnek. Kommunikálhatod ugyan, mennyire jó lenne, ha csodálatos, a Kanári-szigetekre jellemző klíma uralkodna itt is, de ez nem több felszínes szimpátiakeresésnél, hiszen a megvalósulása esetén a. profilt kéne váltanod b. tönkre mennél. Muzulmán országban nem árulnak Mária-medálokat, ahogyan egy katolikus államban viszonylag kevés imaszőnyeg fogyhat. Talán azt kommunikálja a sörgyár, hogy mértékkel fogyaszd a termékét, de örül, amikor 24-es zsugorban viszik a dobozos malátaszörpöt. A gyártót jogszabály kötelezi a cigis dobozon látható rémisztő feliratok és ábrák nyomtatására, de ha komolyan egészségtudatos lenne, nem gyártaná és árulná a termékeit. A fegyvergyár áldozhat tetszetős összegeket a békefenntartásra, de mi az ő valós érdeke? Végtelen hosszan tudnám és tudnád te is sorolni a példákat. De miért is beszélünk ma erről?

kép: www.pinterest.com

Ideje leporolni a sorok között olvasás tudományt. Amennyiben még nem birtoklod, akkor porolás helyett sajátítsd el! A fenti felsorolást tovább gombolyítva számtalan történelmi példát lelhetsz, ahol a szavak és a tettek élesen elváltak egymástól. Az érdek mindig erősebb a szónál. Ez alapvetés. Lehet a békéről szónokolni, mozgalmat indítani, de amikor a háború finanszírozása adja a fő jövedelmet, az valahol sántít. Gyerekkoromban dívott az „itt a piros, hol a piros” játéka. Egy nagyobbacska kartondoboz szolgált játékasztalul, azon három gyufásdoboz fiókot lefordítva bűvölt a játékmester. Ha a palimadár játékos eltalálta, melyik alatt lapul a piros szivacsgolyó, a pénze dupláját kapta vissza. Régi, klasszikus, jól bevált és mindig működő szélhámos-trükk. A játékmesterek hihetetlenül ügyesen, művészi szinten űzték az ipart. Valójában egyik doboz alatt sem volt golyócska, azt kicsenték, majd a felfordítás pillanatában, a szem számára érzékelhetetlenül pattintották vissza. Sokat néztem és nem láttam a trükköt. A palimadarak vonzásához csalimadarakat alkalmaztak. Ilyen minőségben a kopott ruhájú nyugdíjas néni és az utolsó trimeszterét töltő várandós anyuka is közreműködött, akik könnyezve, hálásan fogadták az akkoriban nagy pénznek számító plusz ötszáz, vagy ezer forintot. A legszebb az egészben az eszközigénytelenség volt. Ha és amennyiben jelzett a figyelőszolgálat, azonnal elszaladtak; a nagy doboz, a gyufás skatulyák belei és a golyó ott maradtak, hiszen nulla piaci értékkel bírtak. A jard rendőr már csak hűlt helyüket üthette bottal. Úgy, ahogy volt, egy végtelenül tisztességtelen, emellett zseniális üzleti modellként működött sok éven át.

kép: www.indafoto.hu

Lehet, hogy most is golyót bűvölnek a szemünk láttára, de már magasabb szintű a játék? Talán már észre sem vesszük, hogy részesei vagyunk egy zéró összegű játszmának, ahol kizárt dolog nyerni, hacsak nem vagyunk beépített palicsalik? A helyzet nem ilyen rossz azért, nyugalom. Olvass a sorok között! A játék megváltozott, mások a szabályok is. Figyelj, tanulj, sajátítsd el az új tudnivalókat és valós nyereményre teszel szert: nem gyűrött Adykra és Bartótokra, mint harminc éve, hanem annál sokkal többre: mind spirituális, mind anyagi téren értve, mert előbbiből következik az utóbbi is, ha és amint megérted az energiaáramlás jellegét és fontosságát. Csak olvass a sorok között, kerüld el, hogy indulatvonatokra ülj fel és használd a benned élő józan paraszt csavaros eszét. Emlékezz, a nyáj szereti a nyájságát (milyen érdekes, hogy a nyájas jelzőt kikre alkalmazzák…), de neked nem kell bégetned és oda tartoznod. Emlékezz arra is: a világot a kérdőjelek vitték eddig is előre és most is így történik és így is lesz.

Pin It on Pinterest