Mit jelent a maximalizmus?

Jó ideje rágtam-csócsáltam a címben szereplő jelzőt – kéne már valamit írni róla. Nem azért, mert témahiányban szenvednék, az asztrozófus abban a kivételes, kegyelmi állapotban éli életét, hogy írnivaló több bukkan fel napról napra, mint amennyit képes pixelre vetni. A maximalizmus végtelenül megosztó jelzővé vált anélkül, hogy ő maga ezért bármit tett volna: maradt, ahol volt; a humán hozzáállás alakult több irányban is drasztikusan.

Hallottam „lemaximalistázni” valakit olyan tartalommal, mintha az illető síkosító nélkül erőszakolna bébifókákat szakmányban, és megjelent a kifejezés közel krisztusi érték jelölőjeként is. Nyilván ez a két véglet és az igazság odaát van a kettő között, az arany középút körül lakik.

Nézzük meg elsőként a definíciókat. Igen, több is van, lássuk a „hivatalosakat.” Valamely elv, igény túlhajtása, mértéken felüli követése – mondja a wikiszótár. A saját meghatározásom így fest: az ember a tökéletességre törekszik, minden tőle telhetőt megtesz a lehető legjobb eredmény elérése érdekében, anélkül, hogy a folyamat során megalkudna. Pont. Érzitek a különbséget?

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban jártam főiskolára és szereztem egy olyan diplomát, amit jelen fizikai életemben már soha, semmikor és semmilyen körülmények között nem kívánok alkalmazni. A rengeteg – számomra – ballaszt-salak tárgy között elvétve akadtak igazgyöngyök is, ilyen volt a logika, amit két féléven át hallgattam.

A logika tanárom egyben a filozófiaelméletet is tanította, egy csodálatos előadó volt, jellegzetes hangja és utánozhatatlan stílusa máig elevenen él bennem az eltelt bő két évtized ellenére is. A wikiszótár maximalizmus-definíciójának ízekre szedéséhez viszont szükségtelen lenne felsőoktatási szinten logikát hallgatni, elég Pista bá’ és az ő józan (pálinkás) paraszti esze.

A maximum egy bizonyos mértéken belül van. Ha kézbe veszel egy három decis üvegpoharat, maximum három deci folyadékkal tudod megtölteni. Ebben az esetben nulla egész három tized liter a pohár maximuma. Itt ölt testet az értetlenkedés és a felcsúszó szemöldök, hogy vajon miképpen lehet túlhajtani és mértéken felül követni, ha adott a maximum? Azt hiszem, tényleg szögegyszerű annak belátása, hogy maximalistaként példabeli poharunkba három deci vizet/bort/málnaszörpöt kívánunk beletölteni, nem két és fél decit.

Három decit, egy cseppel sem kevesebbet, azaz a lehetőségből, az adott űrmértékű pohárból a lehető legeslegjobbat kívánjuk kihozni. Újabb pont. Egyszerű, világos, átlátható. Analógiában tekints egész életed minden részére vizespohárként és kalibráld be, mi az elérhető maximum. Maximalistának lenni ugyanis nem más, mint ennek elérésére törekedni. Lazsálás, mellébeszélés és alibi nélkül.

Elképzelhető, hogy nem mindig éred el a plafont, de törekedned kell rá. Évekkel ezelőtt írtam annak fontosságáról, hogy minden tőled telhetőt meg kell tenned önnön lelked nyugalma érdekében. Ezt a régi igazságot érdemes most kiegészíteni a magasra célzással. Ne érd be a legjobbnál kevesebbel! Ne alkudj meg! Nem az a baj, ha elbuksz az úton, az viszont megbocsáthatatlan, ha egyenesen keresed a gyökereket és a viccbéli tyúkhoz hasonlóan jelented ki: legjobb lesz, ha elesek.

Felejtsd el azt a közkeletűnek gondolt marhaságot, hogy maximalistának lenni már majdnem az, mintha nácinak vallanád magadat. Szó nincs róla. Lusta, az életükért és a sorsukért felelősséget nem vállaló emberek saját passzivitásuk vélt igazolására szeretik tespedős foteljükből osztani az észt az ilyen címkékkel együtt. Alkalmazd a két fül-technikát: egyiken be, másikon – azonnal! – ki. Nem sokkal több energia a legjobbat akarni a közepesnél, mégis, elképesztő lelki pluszt ad, ne érd be kevesebbel!!

képek: pixabay.com

Mit kezdjünk a szabad akarattal?

A mostani, jelentős változásokat hozó időszakban érdemes egy régi alapvetést leporolni és újra a homlokterünkbe emelni. Ez a sarokkő pedig nem más, mint a szabad akarat és a reakcióink megválasztásának szabadsága. Az állatok ösztönszinten működnek: éri őket egy hatás és azonnal, mérlegelés nélkül, zsigerből reagálják le. Időnként az ember is így működik, de nekünk megadatott a választás szabadsága, ehhez pedig mérlegelést és öntudatot is kaptunk.

Egy állat nem képes erre, még ha megtanul egy-két apróbb viselkedésmintát, akkor sem válik emberré. Az emberi lélek képes fejlődni és alakulni: ugyanarra a behatásra két éve rosszabbul reagáltunk, mint most – például. Nem törvényszerű a sorsismétlés és az automatikus sínre lépés sem. A folyamat teljességéhez érdemes a kibocsátó oldalt megvizsgálni.

Arra nincs ráhatásom, hogy a főnök üvölt, a kormány adót emel, az ellenzék hőbörög, a szél pedig szembefúj. Ezek vannak. Pont. Az viszont korlátlanul az én hatáskörömbe tartozik, hogy mit kezdek az adottságokkal, azaz a spájzban tárolt alapanyagokból ehetetlen löttyöt, vagy Michelin-csillagra érdemes ínyencséget főzök. Emberként nem kell azonnal pitbullá alacsonyodnunk, ha valaki a lábujjunkra lép. Talán késztetés ébred a tettes torkának átharapására, de elemezzük a következményeket és legfeljebb sóhajtunk egy kiadósat.

Amikor megteszek valamit, a humán pszichém megengedi félretenni az azonnali szüretelés kényszerét és képes vagyok késleltetett jutalmazást alkalmazni a jövőben várható nagyobb, szebb, jobb minőségek reményében. Ezért (is) vagyok ember. Vegyük észre, hogy a szabad akaratot semmi (azaz semmi) nem korlátozhatja. Az is szabad akarat, ha indulatból ölök, azonnal megtorlok valamit.

Ebben az esetben szabad akaratomból engedtem érvényesülni a bennem élő állatot, szabad akaratomból nyitottam szét az addig pórázt markoló tenyeremet. Amikor magamon kívül vagyok, az azért történhet meg, mert megengedem magamnak – nem törvényszerű folyamat, ahol a bennem élő démon sunyin átveszi a hatalmat. Törekszik rá, hogyne, de nélkülem semmire nem juthatna. Tudatosítsuk ezt a magas és magasztos kegyelmet, amit emberként kaptunk, éljünk vele, működtessük és hozzunk igazán nagyszerű döntéseket ebben a príma korban.

kép: pixabay.com

beszálljak, vagy sem? – ezt is a szabad akarat dönti el

Hogyan juthatsz el a kifogásoktól a megoldásokig?

Korábban ígértem, hogy írok még a Szaturnusz-Plútó együttállásról és a hozzá kapcsolódó energiákról. Ma egy apróságnak tűnő, de lényeges dolgot helyezünk a mikroszkóp lencséjére: az attitűdöt. Végtelenül sok múlik azon, miként érkezünk meg egy ilyen jelentős égi helyzetbe. Ha eddig a kényelmes-langyos megoldásokat részesítettük előnyben, most ezen a téren is átprogramozhatjuk magunkat (igen, véglegesen, nem úgy, mint a most kirajzott bejglifutók, akiket még legfeljebb két hétig látunk és újabb ötven hétre nyomtalanul eltűnnek…). Nézzünk önmagunkba azzal a bizonyos „kíméletlen” őszinteséggel. Ha ez nem megy, kérlek, ne is olvasd tovább a mai írást. Él-e benned hajlam a kifogások keresésére, miért nem teszel meg valamit, amiről érzed/tudod, hogy jó lenne, hogy hasznodra válna? Most emelkedik a tét, mert a jelen helyzetben a régi, rossz minták helyett újakat, jókat tudunk alkalmazni, anélkül, hogy lenne benne „tapasztalatunk,” vagy előzményünk.

Ha eddig a „miért nem” volt a zászlónkra hímezve, bátran cseréljük le a „hogyan igen”-re. Aki mindeddig a kifogások embereként élte az életét vegetált, most beleállhat az életébe/sorsába és a megoldások emberévé nemesedhet. Olvassuk vissza a korábbi írást, miről is szól a 2020-as év elejének kozmikus erőtere. Engedjetek meg egy kis sport-párhuzamot: aki csak álldogál a kapu előtt, az rúghat időnként gólt, ha felé gurul a labda és jól el is találja. Az igazi, eredményes és agilis csatár viszont keresi a lehetőséget, visszamegy labdáért, figyel, helyezkedik, együtt él és lélegzik a játékkal, nem csak a jobb lábában bízik, amit elég egy véletlenszerűen guruló labdába tennie, és csak akkor termel gólt. Nem azt mondom, hogy nehezebb lesz kifogáskereső, sunnyogó és alibiző attitűddel lehoznia következő időszakot, azt viszont bizton állíthatom, hogy proaktívan, emelt fővel, kurázsival (figyelem, ennek a szónak az eredete a francia courage – szív szóból ered!); a lehetőséget keresve és változtatva igazán nagyszerű történések várnak ránk. Azzal sem vállalok nagy kockázatot, ha az ilyen beállítottságú szülöttek életük egyik legjobb heteiként-hónapjaiként fognak visszaemlékezni a duplahúszas év kezdetére.

kép: www.pinterest.com

Egy gondolatsor a teremtésről

Egy gondolatsor a teremtésről

Egy nemrégen megesett tapasztalás íratja velem a mai szösszenetet; hallottam egy esetet, amikor hősünk megteremtette, amire vágyott, energiáit és képességeit tökéletes harmóniában működtetve létrehozta/bevonzotta a vágyott minőséget. Happy end. Happy end? Szó sincs róla. (tovább…)

Pin It on Pinterest