Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne.

Ez a mumus-mondat. Ha még nem mormoltad el magadnak, az bizony szuper. Más megtette helyetted bőséggel.

A mondattal amúgy semmi gond, ha – például – egy tájfutó versenyen, nem túl nagy tét esetén hangzik el. Térkép, tájoló és irányba állsz. Legrosszabb esetben már ki is hűlt a paprikáskrumpli a bogrács aljában, mire bekocogsz a félig már össze is pakolt célba. Sajnos azonban ennél élesebb helyzetben és jóval gyakrabban puffogtatják.

A gond akkor erősödik, ha általad sikeresnek vélt-ítélt illető szájából lát napvilágot. Basszus, ha ő úgy érzi, hogy elkottázta, akkor én mitévő legyek? Másszak be valami komfortos szikalüregbe, jó távol az emberektől? Dehogyis, sőt. Most elárulom a nagy titkot, sőt: a Nagy Titkot. Gyere, hajolj közelebb, csak egészen halkan súgom meg. Ha telóról olvasod a buszon, most takard el a kijelzőt, nehogy meglássa más. Íme: nincs verseny. Tényleg.

Verseny, amiben másokkal kell összemérned magad – valójában nincs. Illúzió. Ha úgy érzed, ilyenben masírozol, valamit érdemes át- és újragondolnod. Önmagaddal lehet életszerű csak és legfeljebb bármi összemérés. A legjobb változatoddal, ez azonban belső minőség.

Minél többet _pisztatod_ magad, hogy nem ott tartasz, ahol kéne, annál rosszabb. Ellenben sose késő abbahagyni és leszokni erről a füstszűrő nélküli, mélytüdőre szívott cigizésnél is károsabb szokásról.

A papírforma csak egy téglalap. Sokszor bejön, de az élet attól szép és változatos, hogy időnként borul, mint demens amerikai elnök alatt a sunyi bicikli.

Nem titkolom, nagyra tartom Novak Djokovicsot. Egyrészt, mert nem a világ gazdag részén születő, kivételes körülményekbe cseppenő csodagyerek. Másrészt: nem mindig olyannak ismerte a világ, mint most. Gyönyörű látni – a játéka mellett – a jellemfejlődését is. Tavaly Wimbledonban eszébe sem jutott kétszettes hátrányban feladni. És neki lett igaza.

Kevesen dicsekedhetnek azzal – még a legnevesebb játékosok között sem találni ilyet -, amivel én, már ami a teniszt illeti. Soha, semmikor, egyetlenegy szettet sem vesztettem el. Soha. Ennek az oka prózai: nem is játszottam. A tréfát félretéve: ez csak egy példa. Egy – látszólag és más számára – lefutott meccsre.

Alapigazság: soha, semmikor nem hagyhatod, nem engedheted, hogy leírjanak. Soha. És ezt te magad sem teheted meg önmagaddal, olyan vélekedéssel, hogy nem ott tartasz, ahol kéne. Ez ugyanis elválaszt a jelentől, azaz a megoldástól.

Lehet, hogy szívesebben taposnád utad olyan szakaszát, ami még előtted áll. Koncentrálj arra. A talmi sóhajtozás nem fog segíteni; a koncentráció, a tények elfogadása, majd a rájuk való építkezés viszont igen.

Lépésenként haladsz előre, de senki és semmi nem tilt(hat)ja meg, hogy ha a helyzet úgy hozza, akkor ugorj.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Hogyan lehet másképpen befogadni?

Tegnap az Oroszlán asztrológiai jelébe érő Nap adott témát, ma pedig központi csillagunk égi környezetét vizsgáljuk meg, mert nem kevésbé érdekes. A Nap a Rák csillagzatának befogadó oldalán jár éppen. Emlékezzünk, ez a fényábra három fő minőséget hordoz; a klasszikus anyai hármasság jegyben: befogadás, táplálás, elengedés. Most a lágy és finom befogadást élheti meg cselekvő énünk. Fontos, hogy a lágyság nem gyengeséggel egyenlő; erő munkálkodik benne, de karctól és keménységtől mentes módon. Megélhetjük „egyszerű” el- és befogadásként az ítéletmentesség, a címkézés kényszerének letudása által és ez nagyon jó. Van azonban még jobb, még magasabb oktánszámú verzió is: amikor kinyílunk a szeretésre önmagunk felé is. Tudom, a „szeresd magad!” és különböző hajtásai dívnak ezerrel, de az alapokhoz is érdemes leásni. Itt és most saját magad legmélyebb elfogadását és szeretetét tudod megélni, úgy ahogy azt édesanyádtól kaptad meg, vagy kellett volna megkapnod. Régi és fájó anyasebek gyógyításának napjai köszöntenek rád és itt olvasd, kérlek, össze a zodiákus háttér oroszlánosságát a magasabb rezgésű csillagképi értelemmel. Mikor ezt megteszed, egy hallatlanul szép végeredményt ad ki a spirituális egyenlet, mert azt látod: nincs, hiszen nem is lehet elb@szarintva elrontva semmi úgy, hogy ne lehetne meggyógyítani, helyre tenni. Igen, lehet, hogy lesznek látható nyomai, de attól még újra egészséges tudsz lenni a szeretetedben.

Némi befelé (és persze felfelé) figyeléssel, akár meditációban is, képes vagy az alapokat adó önelfogadás eddig soha nem tapasztalt magaslataira eljutni. Ne hidd el nekem, tedd meg. Végül is mit veszíthetsz? Ugye? Ráadásul olyan járulékos hasznok is tiéd lesznek jól végzett önmunkád jutalmául, mint erősödő önbecsülés. Hoppá. A Rák befogadó oldalával való bensőséges együttműködés lehetőséget ad az alapok megszilárdítására, a hullámzás hatásainak csökkentésére és egy jóval magasabb érzelmi biztonságban, örömmel élt élet felépítésére. Nyilván már úton vagy, ha ezeket a sorokat olvasod, de mindig jó, ha tudod, a csillagos ég miképpen erősít meg aktuális energiáival.

A rálátás-befogadás-félelemminimalizálás energetikája hatja át a pénteket is, ezért előre borítékolható a benned élő Főnix eredményes ébresztése.

https://www.facebook.com/events/327754261558264/

kép: www.pinterest.com

Nem vagy elég jó?

Nem vagy elég jó?

A félelem benned lakik – amíg otthont adsz neki. Éppen ezért te magad ki is tudod lakoltatni. Tudd: rá nem vonatkozik semmilyen moratórium, bármikor mehet a híd alá. Két éve kutat ástam: a közvéleményét. Miniatűr módon, kommenteket kértem tőletek. A félelmek eloszlatására irányuló sorozat első témája a „nem vagyok elég jó” – toplistás, sokan neveztétek meg ezt a jelenséget legnagyobb mumusként.

(tovább…)

Az önbecsülésről

“Gandhi szavaival: ‘Csak akkor vehetik el az önbecsülésedet, ha önként adod oda.’ Nem annyira az fáj nekünk, ami történik velünk, sokkal inkább az, ha a mi engedélyünkkel, beleegyezésünkkel történik. (tovább…)

Gondolatok a dollárról

Nem, nem kezdtem pénzügyi tanácsadásba, sem devizaspekulációba. Itt és most csupán négy szóról és a mögötte, benne meglapuló fantasztikumról szeretnék gondolatokat leírni. Bármely amerikai dolláron megtalálható a következő felirat: „In God We Trust”. A fordítása egyszerű, de nem szeretném senki gondolatait megkötni azáltal, hogy az én magyar szóképemet erőltessem rá. Az Istenben való bizalom többes szám első személyű kifejezése, mintegy kinyilatkoztatása, a Teremtőt fókuszba állítva, olyan formán, hogy a zászlóra tűzött, követendő eszménykép a Jóisten. (tovább…)

Pin It on Pinterest