Mit érdemes egyedülállóként tudnod a mostani időszakról?

Mit érdemes egyedülállóként tudnod a mostani időszakról?

Innen is, onnan is árad az információ: a sok-sok lezárás „áldásos” következtében nem lehet ismerkedni, a szakportálokon húsvásár folyik, ezért aki éppen most van társkeresésben társtalálásban – nos, az nagy sz@rban bajban találja magát. Igen, tényleg rendeltek el zárásokat: hogy ez mennyire eredményes, azt ki tudja – valójában töprenghetsz e körül; ha szeretnél hőbörögni, lelked rajta – természetesen azt is megteheted, de érdemben ettől nem változik semmi. Az is központi döntés, hogy 27% ÁFÁ-t dobsz ki az ablakon fizetsz egy átlagos, nem kedvezményes kulccsal adózó termék megvásárlásakor. Vajon bojkottáltad-e valaha is a központi költségvetés ÁFA-fejezetét azzal, hogy nemet mondtál egy tábla csokira? Jelen pillanatban legálisan nem ülhetsz be kedvenc kávézódba egy jó dupla eszpresszóra, mellé egy combos islerrel. Ez van, hidd el, én sem tapsolok neki, de energiát ne fektess a háborgásba, mert az öngól. Amikor egy nagy kaput bezárnak, egyidejűleg – minimum – tíz kiskapu nyílik meg. Nem bíztatlak semmilyen törvénytelenségre, ez maximálisan távol áll tőlem, de vedd észre: ha a zárt ajtószárnyak elé állsz, orrod és a vasalt tölgyfa között csupán öt centiméter húzódik – vajon meglátod a perifériákon felbukkanó lehetőségeket? Igen, igazad van: nincs társastánc, sem csoportos angolóra, sem egyéb, „klasszikus” ismizős egymásra találós esemény. Ha ez nincs, akkor azt keresd találd meg, mi van.

Tudd: nem te jársz egyedül ebben a cipőben. Az elmúlt közel egy év rámutatott a fontosságokra. Aki eddig buliból buliba szédült, folyamatos ingerorgiával nyomva le lelke hangját, az a kezdeti sokkolódás után kezd visszatalálni természetes állapotába. Átesett az ürességen, az elvonási tüneteken. Igen, abban is igazad van: sokan aktiválták a bennük élő, eddig elfojtott zugivót és a szeszipar gyémánt fokozatú támogatójává léptek elő, egyben végtelenítve játsszák a régi Sing-Sing slágert: halál a májra! Vele, tudod, nincs dolgod. Az egyedüllét tükröt tart: rámutat a ráncok mellett a fontosságokra is. Lásd meg a lehetőséget: a változás visszaad a létezésnek olyan szülötteket, akik eddig saját labirintusaikban tévelyegve bolyongtak és nem hallották meg belső hangocskájukat a kívülről rájuk boruló ricsajkupolában. Ilyenkor ébred a vágy: jó lenne egy társ. Már nem kaland töprengeni, mi is a keresztneve annak a lénynek, aki mellett ébredsz és előző este három koktél után összegabalyodtatok a bárpultnál. Megérkezhet a nagy levegő, a továbblépés, minőségi ugrás vágya – ez pedig az érzelmi stabilitás felé tett első, ám öles lépés. Itt válik az egykori partiállat társtalálóvá. Ismétlés: a „miért nem”-től érdemes búcsút venned, voksot húzva a „hogyan igen” mellett. Tudd: más is jár a te cipődben, más is szeretne összebújni a kedvesével, akkor is, ha most éppen nincs neki. Ne azt nézd, ne annak adj energiát, ami nem lehetséges. Kezdd el erősíteni: igen, a vágy utat talál a betontömbök között is a másikhoz. Amikor a régi út járhatatlanná válik, egyszerre ösvények jelennek meg kétoldalt. Dönts: állsz-e, várva arra, hogy felemelkedik a sorompó, vagy elindulsz, lépéseket teszel a boldogságod felé. Ne várd, hogy fentről, központilag mondják meg, neked mi a legjobb. Azt csak te tudhatod igazán.

kép: wall.alphacoders.com

Biztosan jó kapcsolatban élsz?

Biztosan jó kapcsolatban élsz?

Oly’ sok más mellett az őszinteségre is tanít a mostani időszak. Leírni sem merem, hányszor emlegettem az idei év kapcsán a változtatás szükségességét; legyen elég annyi, hogy kevesebb ujjal rendelkezem, kézen-lábon egyaránt. Mára egy rázósabb téma érkezett, mégpedig a kapcsolatok próbája. Már nem csak hetekben, de hónapszámban is mérhető a megváltozott világ ideje. Aki tud, otthon és otthonról dolgozik, a gyerekek pedig választás nélkül kényszerülnek a házi tanulásra. Ez a helyzet felgyorsítja a történéseket kapcsolaton és családon belül egyaránt. Elképzelhető, hogy az elmúlt évek során kizárólag nyaraláskor töltöttél annyi időd a pároddal és a gyereke(i)ddel, mint most. Ez azonban tervezett és – remélhetőleg – várt alkalom volt, telis-tele ingerekkel. Egy vakáció pont erről szól: pihenünk, de máshol, mint az otthonunk. Elutazunk, kizökkenünk, változik az életritmusunk, a környezetünk egy-két hétre. Ebben a szituációban élvezzük, hogy nincs főnök és munka, a suli távoli (rossz) emlék csak, így jó élményként, élvezetesen – emiatt igen gyorsan – eltelt, szép emlékké konvertáljuk a nyaralást. Most nem ezt tapasztaljuk. Együtt vagy a társaddal, akár tetszik, akár nem. Nincs munkahelyi pletyka, sörözés a haverokkal, csajos délutánok – helyette van intenzív otthonlét. A hobbik gyakorlása is csorbul és sorozatokat sem lehet vég nélkül bámulni.

Smink nélkül látod a másikat: nem az arcának ráncaira és pigmentfoltjaira gondolok, hanem a valós énjére. Nem hullámzik előtted a tenger szemet gyönyörködtetően, és félpanzióra sem fizettél be a szállodában. A mindennapi környezetedben, az otthonodban (rosszabb esetben az ingatlanodban…) élsz együtt a másikkal. Ez a helyzet felszínre hoz minden olyan defektust, amit eddig és „átlagos” körülmények között a szőnyeg alá söpörtél. Lásd meg, ez nem rossz: alkalmat ad, hogy felismerd, miért okoz neked rossz érzést; mit és hogyan tükröz. Zárójel: ez akkor is igaz, ha egyedül élsz és a saját hülyeségeid bosszantanak. Azok is üzennek és sugallják, hogy a felismerésük, tudatosításuk, feloldásuk mentén haladva szolgálnak téged. Eljuthatsz oda, hogy nem bírod elviselni a másikat. Lehet, itt és most szembesülsz azzal, hogy hibát követtél el, amikor ezt az embert passzíroztad be a „társ” dobozodba – pedig akkor is láttad, nem tettél mást, mint óvodásként gyömöszölted a nem odaillő kockát a formaegyeztető környílásába. Hoppá. De mit lehet ilyenkor tenni?

Emlékezz: ha jól akarsz működni, összhangban a kozmikus hatásokkal, akkor változtatsz. Ez nem okvetlenül azt jelenti, hogy elköszönsz a másiktól és új kapcsolatban görgeted tovább ugyanezt a diszharmonikus energetikát. Az is változtatás, amikor ki tudod mondani a másik (és persze önmagad) előtt, hogy elb@sztad elrontottad. Igen, lehet, hogy csak ennyit kell tenned: beismerni, hogy valamit a természet ellen erőltettél. Van úgy, hogy már ettől kisimulnak a dolgok, ám elérkezhetsz oda is, amikor a szakadék áthidalhatatlan. Dönthetsz: megalkuszol, építed a kompromisszum-kártyaváraidat, vagy végre megteszed a lépést. Tudatosítsd, hogy a közös sz@r baj nem tart össze egyetlenegy kapcsolatot sem, legfeljebb ideig-óráig, túl magas áron. Az előző válság idején jolly-jokerként alkalmazott „üljünk fel a repülőre, menjünk ki Angliába és minden megoldódik” nem tette rendbe a megromlott, alapjaiban is korhadó kapcsolatokat, csak még jobban felgyorsította az eróziós folyamatokat. A közös ellenség átmenetileg össze tud tartani különböző típusú és értékrendű embereket, de erre boldog jövőt alapozni – nos, ez szerintem orosz rulett.

Ha kibírhatatlan, elviselhetetlen a másik és bármennyit is beszéltek róla, nem változik semmi – ideje visszaadni egymás szabadságát. Ennél jobb időszak, lehetőség ritkán adódik. A gyerekekre hivatkozva együtt maradni – ennek is borsos ára van, nem csak a pár két tagjának elmulasztott boldogsága miatt, hanem a mintaadás minősége okán. Azt lássa a gyerek, hogy apa és anya egy kanál vízben megfojtaná egymást, jobb esetben csak közömbösek, szeretettelenek és unatkozva kacsintanak jobbra és balra? Tényleg ez a jobb, a „család” együtt maradásáért megkötött alku keretében, vagy az, hogy apa és anya szabad; kész egy korábbi, rossznak bizonyult döntést felismerni, bevallani és változtatni? Lehet, hogy a gyermeknek jobb azt látni: bár külön mentek, de keresik és – jó eséllyel – megtalálják a boldogságukat, mint egy közös mocsárban, egymás torkát szorítva, dülledt szemmel süllyedni egyre mélyebbre?

Hallottam olyan fiatal párokról, ahol egy-két évnyi házasság után most tudatosult, ez így nem mehet tovább. Tényleg ér annyit a közös jelzáloghitel, a vagyonka védelme, a babaváró, hogy évtizedekre bebetonozd magad egy most is, általad is látott érzelmi gócba? Attól, hogy kevés számú jó példát látsz, még tudnod kell, hogy ez nem verseny és a saját boldogságodért te, csak és kizárólag te vagy felelős. Ha lépned kell, most léphetsz. Emlékezz arra is: aki nem ugrik önként, azt előbb-utóbb lökik. Vajon jó ötlet ezt megvárni?

képek: www.pinterest.com

Férfi, nő és teremtés

Férfi, nő és teremtés

Szombattól 90 fokos, quadrat fényszögben áll egymáshoz viszonyítva a Nyilas zodiákusában járó Mars és a Halak cikkelyében fürdőző Vénusz. Mire jó ez az energetika? Első sorban a női-férfi kapcsolódások erősítésére, avagy megteremtésére. Erő és érzelem ugyanúgy a képlet részese, mint a megértés és az elfogadó, bölcs szeretet. A Mars tüzes jelben járva intenzív, lelkes, férfi-típusú erőket ébreszt, míg a Halakban úszó Vénusz a mély érzelmekkel és a lélek szintjén szövődő kapcsolatokkal erősíti a nap fényét. Lehet, hogy nem pont ezen a szombaton ismered meg az Igazit, vagy a shift + kis ő-t Nagy Ő-t. Erre nem merek garanciát vállalni felelősen, ám mindenképpen tehetsz érte. Ha még nem tudatosítottad, milyen legyen Ő, akkor – például – remek napot-napokat kaptál erre a nagyon fontos és nem kevés örömmel járó feladatra lehetőségre. A valódi társ ismérveinek birtokában pedig rá tudsz erősíteni a manifesztációra, akár egy jó kis meditációval, hogy két „ció”-ra végződő szót préseljünk egy mondatba. Zárójel: itt már növekszik a Hold, így a gyarapodást segíti.

A férfi és női típusú energiák a teremtő-alkotó, abszolút megvalósulásra törő quadrat fényszög energetikája mentén dolgoznak össze, tűz és víz sistergő, időnként gőzt szülő erőterében, így ne várjunk unalmas, eseménytelen napo(ka)t. A két planéta keddig kapcsolódik szorosan össze a 90 fokos fényhídon keresztül; említést érdemel viszont a hétfő: ekkor ugyanis a Vénusz a Neptunusszal is együtt áll, így a történetnek rögtön három szereplője akad. Ha az előző bekezdés csapásirányát nézzük, akkor húzzuk alá, hogy lelki társ. Igen, akire valóban, mélyen belül; a család, a barátok és a tágabb környezet elvárásainak lehántolása után vágysz. Alakot, formát tudsz neki adni, hogy ne egy ködös-elvont, szellem-szerű ködképződményként gondolj rá, hanem valós létezőként, aki itt és most, az anyag világában készül testet ölteni előtted.

kép: www.pinterest.com

Hogyan emel a Vízöntő Vénusz energiája?

Hogyan emel a Vízöntő Vénusz energiája?

Péntektől már a Vízöntő asztrológiai jelében folytatja égi útját a Vénusz. Kifejezetten jó időszak következik emberi kapcsolataink (leginkább párkapcsolatunk) tisztítására, az üledék és a felesleges ballaszt kipucolására (ha éppen nincs párkapcsolatunk, akkor az ide kötődő blokkokat tudjuk sikálni). A Vízöntő Vénusz erőivel szinte kikívánkozik mindaz, amit eddig próbáltunk a szőnyeg alá söpörni. Nem fog sikerülni, legfeljebb orra esünk benne, de ki kell tenni az asztalra a frankót. Vége a mellébeszélésnek, az „én arra gondoltam, hogy…” – jellegű, a másik felé kimondatlan elvárásokat támasztó játszmáknak. Amúgy is olyan égi energetikában fürdőzünk, ami a méltó minőségekért megtenni hivatott nagy lépésekről szól, miért lenne életünk egyik legfontosabb szelete ez alól kivétel? Lássuk az érem mindkét oldalát: egyfelől viselhetetlenné válik a tisztázatlanság; ami nem egyértelmű, az feszít és fáj. Másfelől viszont pont ez az erő emel a méltó magasságokba: amint rendezünk és egyértelműsítünk, nyugalom, derű és harmónia jelenik meg a közös történetben – elkerülhetetlen spirituális „jutalomfalatként.” Addig viszont önként választjuk a nehezített pályát. Nem baj, szó nincs róla, hiszen nem címkézünk. Csak tudjuk, hogy önként futunk ólommellényben és a kövezett út helyett a csalánosban. Ha nem tévelygésből tesszük, rögtön balekból komoly sportértéket megvalósító atlétává nemesedünk. A hangsúly (itt is) a tudatosságon foglal helyet.

Vízöntő Vénusz idején a szabad és szárnyaló szerelem erői is testet öltenek. Ne szűkítsük le a kapcsolatokra, bár ott is megjelennek (sőt!), inkább tekintsünk minden vénuszi területre ezzel a kellemes várakozással. Alkotó énünk rabláncok nélkül teremt és valósít meg korábban elképzelhetetlennek hitt minőségeket, hangsúlyozottan korlátok nélkül. Ez az égi mintázat sok mindent ismer, a „nem lehet”-et viszont hírből sem. Észrevesszük, hogy mindaz, amit a bennünk élő művésszel karöltve teszünk, mennyi örömöt ad; általa a mosoly garantált és a harmónia természetes velejáróként jelenik meg. Külön égi ajándék, hogy mindez az ünnepi készülődés egészében tud kamatozni, így még szebbé és meghittebbé varázsolva a napfordulót és a Karácsony időszakát.

kép: www.wallpapercave.com

Mit csinál a Vénusz a Sasban?

Vasárnap érkezik meg a Bak asztrológiai jelében járó Vénusz a Sas csillagképébe. Égi útját egészen Szentestéig folytatja az égi egyenlítő ezen nemes fényábrájában. A sas – többek között – szárnyal, emelkedik; a dolgok fölé suhan. Átvitt értelemben itt jelenik meg a szellem anyag felett aratott diadala. Emberi kapcsolatainkban az Ekvátor mostani állomásánál képessé válunk a társaink, különösen a párunk ösztön- és indulat-vezérelt manipulálását, vagy bármilyen egyéb, ezzel analóg, alacsony szintű működést könnyen, a felszálló sas könnyedségével elengedni. Elkerülhetetlen mellékhatás, vagy, ha így leírva szebb: jutalom a megkönnyebbülés és a szabadság érzése. Az itt járó Vénusszal már nem akarjuk Őt birtokolni; megértettük, hogy az ilyen késztetések csak kötelet és bilincset szülnek. Már képesek és egyben készek is vagyunk megadni neki a szabadságot, tudva azt, hogy ez az egyik legnagyobb ajándék és ő önként és boldogan tér vissza újra és újra, mert ezt nem egy (energetikai) acéllánc kényszeríti ki.

Van egy másik, nem kevésbé érdekes vetülete is a Sasban járó Vénusznak, ez pedig a meditáció, a merengés és az elrévedésből felfakadó emelkedés. A kapcsolatainkon való ilyen minőségű „álmodozás” (és véletlenül sem görcsös agyalás) egészen messzire mutató, emelő megoldásokat szállít. Fontos, hogy ez a folyamat a jövőért történik, az elkövetkezendő idők fényét és minőségét hivatott emelni.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest