Mit kell tudnunk a Plútóról?
A Szaturnusz valódi jelentéstartalmának kibontása után most folytassuk a tisztázást a Plútóval. Fontos megismernünk az égi vándorok igazi energetikáját, hogy ezzel a tudással oszlathassuk el a félelemkeltésből bogáncsként esetlegesen ránk ragadt rossz érzéseket. Emlékezzünk: január 12-én nem armageddonos világvége lesz. A Föld forgástengelye stabil; kevéssé valószínű, hogy pont aznap fordulna ki a helyéből. Ha mégis így történne, akkor tévedtem és a továbbiakban nem írok már semmit… Addig félünk valamitől, amíg nem ismerjük. Abban a pillanatban, hogy valódi, értékes és használható tudást birtokába jutunk, képesek vagyunk mély, belső rettegés nélkül tekinteni a még valójában is veszélyt rejtő dolgokra. Példa: amint utána olvastunk, hogyan viselkedik a vipera, már nem tojunk be, mikor egy békés hargitafürdői kirándulás alkalmával megpillantjuk ezt a nemes kígyót egy nagyobbacska kövön napozgatni. Példa kettő: egy nagyobb műtétre szívszorító halálfélelem nélkül készülhetünk fel anatómiai ismeretek, sebésszel való konzultáció; a teljes folyamatra való rálátás segítségével. Lássuk hát a Plútót, másik „világvégés” főszereplőnket!
Nagyon érdekes, hogy bolygónkról szabad szemmel a Szaturnuszig látunk el, a Plútó már ezen túl járja útját, ezért is nevezik őt a szakzsargonban transzszaturnáliának, a gyűrűs bolygón túl elhelyezkedő planétának. A három érintett princípium messianisztikus bolygó (Uránusz, Neptunusz, Plútó), üzenetükben megjelenik a megváltó energia, ami valódi szintemelkedést tesz lehetővé. Fontos tudatosítani, hogy önmagunkat váltjuk meg, nem ölbe tett kézzel várunk egy huszonegyedik századi ácsra, aki Jézus kései utódjaként passzív és akarattalan énünket emeli ki a trágyából. Plútó – alvilág. Hádész az istensége, aki igen speciális helyet foglalt el a mitológiában. Amikor alvilágról beszélünk, érdemes fogalmat tisztáznunk: nem pokol. Akkor és csak akkor pokol, amikor azzá tesszük. Belső-alsó világunk a tőle való elhatárolódás, tagadás, elnyomás, elfojtás és ezek tetszőleges kombinációja révén alacsonyulhat „pokollá.” Szokás a Mars magasabb oktávjaként említeni (Paksi Zoltán gondolata), hiszen a vörös bolygóhoz hasonlóan az erőről (is) szól, igazi erőplanéta. Azt az erőt szimbolizálja, amivel minden megrekedt, méltatlan, trutymós helyzetből kiemelkedhetünk. Nincs az a ragadós-cuppanós mély mocsár, amiből plútói erővel ki ne vághatnánk magunkat. Hogyan tehetjük meg mindezt? Radikális, gyors, intenzív módon. Itt nincs helye mérlegelésnek, hezitálásnak, időhúzásnak: azonnal és végtelen határozottsággal emelkedünk ki; így lépve ki a lejárt szavatosságú, avas minőségekből.
Az egyik közismert, Plútó ellen felhozott vád a rombolás. Igen, ezt adom. Valóban működik benne romboló erő, de (!) csak azt, azt viszont maradéktalanul és könyörtelenül ledönti, porrá zúzza, ami méltatlan. Nem öncélú, kirakatot törő, kevert-hubi-vermut mámorban fetrengő suhanc módjára teszi, hanem így ad lehetőséget újat, erőset és szépet építeni. Talán magunktól nem végeznénk el, vagy csak nagyon részlegesen a bontást szentimentális okokból, egó-eredetű fals ragaszkodásból: ilyenkor lép képbe a Plútó és segít ki minden erejével. Ragyogó! Lássuk meg: nincs más választásunk, mint újat építeni, hiszen már összedőlt és alapjaival együtt tűnt el a régi, energetikailag (is) korhadt faház-viskó. A planéta segít bejárni a mélységeinket, de nem úgy, mint mikor a kölyökkutya orrát ütik a saját ürülékébe: a cél a mélységekből való kiemelkedés. Ez az a bizonyos, fentebb hivatkozott megváltói, messianisztikus energia. Ha és amikor a Mars ereje kevésnek bizonyulna, a Plútó segítő jobbot nyújt és a rakéta erejével emel fel a legmélyebb mélységből is. Muszáj megértenünk, hogy itt és most radikális változásra van szükségünk. Nincs miért finomkodni és lassítani próbálni a folyamatot: van értelme tárt karokkal a lavina elé állni, hogy megfékezzük?
Mindez a sok-sok erő – ellentétben a hóförgeteggel – nem eltemetni, maga alá gyűrni akar, hanem a méltatlan, általunk talán nem is tudatosított dolgainkat segít kitisztítani. Gyökeres változás és átalakítás – lehet, hogy évek óta terveztünk valamit, ami szolgálna bennünket, de – például – kényelemszeretetből nem léptük meg. Most helyzetbe kerülünk, az aktuális égi mozgás elhozza a döntési lehetőséget. Lássuk meg: mélységeink bejárása után óhatatlanul és automatikusan a kiemelkedés következik. Nyilván dolgozhat bennünk a szabad akarat és dönthetünk önsorsrontó módon, maradhatunk a mocsárban: a dagonya mindenki előtt nyitva áll. De miért tennénk ilyet? Jelenlét, cselekvés és nyitottság: ezek segítenek a következő időszakban. A két főszereplő, a Szaturnusz és a Plútó bemutatása után kettejük kapcsolódásáról írok majd, a közeledő fényszög jellemző energiáiról, hogy mind teljesebb kép birtokában várhassuk ezt a nagyszerű lehetőségeket kínáló, igazi alkimista (átalakító) időszakot.
képek: www.pinterest.com
