Miért ne várd, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásba?

Miért ne várd, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásba?

Pár napja körüljártuk, miért nem érdemes sorscsapásként tekintened a mostani időszakra és az itt gyökerező, eljövendő esztendőkre. Ennek a témának továbbgombolyítása és kiegészítése következik, mégpedig nem kevésbé lényeges töltettel. A címben megfogalmazott kérdésre rövid és tömör a válasz: mert akkor semmit, az égegyadta világon semmit nem tanultál. Ismertek, szeretem az analógiákat. Ha súlyos betegként tekintünk a jelen helyzetre, akkor már láthatjuk a lábadozás és a gyógyulás kétségbevonhatatlan jeleit. Mégis, mit szólnánk hozzá, ha a valóságban egy fekvőbeteg, akit nemrég toltak át az osztályra az intenzívről, már azon törpölne, mikor léphet ki végre a kórház kapuján, hogy első útja a kocsmába vezessen, onnan a dohányboltba, végül pedig a henteshez, ahol a legzsírosabb disznóságokból kíván kazallal bevásárolni? Vajon üdvösnek tartanád ezt a tervet az ő hosszú távú egészsége szempontjából? Ugye, hogy nem? Pedig lehet, pont így élt és éppen ez az életmód juttatta a műtőasztalra. Tényleg ilyen akarsz lenni? Ha már közeleg a tél az érettségi, következzen egy talányos kérdés: melyik uralkodóházról tartják: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek? Ez lenne számodra a vonzó példa?

Időnként már restelkedem magam előtt, annyiszor szajkózom a változtatás szükségességét, de most is ezt a lemezt kell a gramofonra tennem. Tanulj, vond le a tanulságokat és változtass. Ha nem így teszel, kinyírod magad. Talán gyorsan, talán lassan, a végeredmény nem kétséges. Igen, tudom: esetleg olyan döntéseket kell meghoznod, amik bokareszkettetőek (netán a híg ürülék is eljut eddig az ízületedig…), de ezek nélkül borítékolhatod a zsákutcában való haladásodat, mégpedig hátrameneti fokozat nélkül. Kemény szavak, durva állítások; igazad van, de lásd be, nekem is. Nemsokára elkezdhetjük Virág elvtársat idézni a Tanú című örökbecsű és örök érvényű filmből: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Zárójel: a Tanút tudtommal valamennyi kormány gyűlölte és ha tehette, legalábbis a szőnyeg alá söpörte. Egy mű nagyságát és időállóságát kevés jelenség igazolhatja vissza ennél jobban. Nem csak a nemzetközi, de a kozmikus helyzet is fokozódik a következő, igen hamar beköszöntő időkben; előbbi jórészt utóbbinak köszönheti létét. Fontos: ezeket nem azért írom, hogy besz@rj megijed. Csak tudj róla. Ha már birtokodban vannak a szükséges ismeretek, könnyebben tudsz jobb jó döntést hozni és szembe menni az esetleg benned élő, teljesen természetes eredetű változtatni nem akaráson.

A két bölcsességbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz májusban egyaránt retrográd mozgásba kezd pár nap különbséggel (emlékezz: a Plútó nemrég fordult vissza). Ez a látszólagos hátráló mozgás egészen szeptemberig kitart, a Jupiter a hó közepén, a Szaturnusz pedig a végén fordul csak ismét direkt irányba. Rengeteg visszatérő helyzet, ebből eredő tanítás vár ránk a következő időkben. Változtatás és hajlékonyság nélkül ez nem mind kellemes tapasztalás lehet, de ne ezt helyezd a fókuszba! Emlékezz, hogy amíg élsz, amíg nem egyenesedik ki az EKG-d, addig – hajlandóság esetén persze – képes vagy változtatni és változni. Lehet, hogy jelen életed nagyobb felét élted le eddig, mint amennyi év még előtted áll, de soha nem késő átállítani a kapcsolót a rideg, törős-merevből a tanuló, tanulékony és rugalmas fokozatba. Segít, ha nem akarsz pont úgy visszatérni a régi életedbe, amibe amúgy is utópisztikus lenne megérkezned. Légy nyitott és befogadó. Figyeld meg a téged érő hatásokat és ennek megfelelően, belső, mély értékeid szerint, valódi vágyaidtól hajtva kormányozd élted hajóját. Így cselekedve garantáltan elkerülöd a szirteket és zátonyokat és rémálom helyett gyönyörű, csodás, izgalmas utazásban lesz részed.

kép: www.wallpapercave.com

Kapcsolat-kapcsoló Sopronban

Kapcsolat-kapcsoló Sopronban

Kedveseim!

Végre egy igazi örömhírt oszthatok meg Veletek: visszatérek Sopronba, ahol a következő Kapcsolat-kapcsoló workshopot fogom tartani. Ennek időpontja 2019. október 19. szombat 10:00 – 19:00. Helyszín: 9400 Sopron, Csengery u. 30-32. (Free Spirit Studio).

A teljesség igénye nélkül az előző Kapcsolat-kapcsoló workshopok résztvevői által adott visszajelzésekből szemezgettem:

„Összefüggéseiben tárta fel lépésről lépésre, amit végül megértettem belőle. A képzés anyaga azért is jól felépített, mert a végén nyert értelmet sok részlet a napközbeni részekből. Katarzist éreztem a végén, egyben felszabadultam és megkönnyebbültem. El tudom hinni, amit hallottam. Hiteles volt.”

 

„Minden tetszett. Azért, mert egy folyamatot éltünk meg a szívünk és a megértésünk által. Köszönöm külön a megerősítést, hogy nincs megalkuvás a minőséget illetően. Nagyon mély és pozitív az élmény!”

 

 „Szervezettség, tudás, végtelen kedvesség, szeretet, segítőkészség, maximalizmus, gyakorlati technikák. Résztvevők maximális nyitottsága, közvetlensége. Köszönöm!”

 

„Tetszett, hogy egy összefogó és átgondolt programot kaptam. Nekem fontos, hogy akihez eljövök, az számomra hiteles legyen. Ezt a hitelességet megkaptam, köszönöm. Én főleg a gyakorlatokban hiszek, ezért nagyon tetszettek a gyakorlati elemek és bármennyire is féltem, a feladatoknak nagyon örültem.”

 

„Nagyon alapos és átfogó volt a tudásanyag, sok területet és szintet érintett.”

 

„A csoportos és páros feladatok ugyan komfortzóna elhagyását követelték, ami számomra kényelmetlen, de ha nem a 100%-os tökéletességre törekedtem, akkor nagyon hasznosak voltak. A meditációk és a kis varázslások nagyon tetszettek.”

“Nagyon jól strukturált, érthető, világos, tiszta kommunikáció. Szuper, hogy sok a gyakorlati módszer, ami rögtön beépíthető a hétköznapokba. Felelősségteljes tanítás és hozzáállás; saját példa!”

“Tetszett, hogy nagyon jól volt felépítve, átgondolva. A szómágiára fektetett hangsúlyt is kiemelném, mert ritkán van róla szó.”

“Tetszett, hogy több irányból közelítette meg a témát és gyakorlatokkal segítette a munkát az anyag.”

“Tetszettek az elengedéssel kapcsolatos technikák, valamint a különböző páros- és csapatmunkák. Sok dolgot helyre tettünk, ami tévképzet volt eddig.”

Hosszabb ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy kéne egy egész napos képzést csinálni, ami a párkapcsolatról szól. Hogy pontosabban fogalmazzak: a párkapcsolat megteremtésének minden részletét körbejárja. Hagytam érlelődni a gondolatot és érkezni az ötleteket, majd, ahogy telt az idő, kezdett a dolog formát ölteni. Milyen jó lenne egy napba belesűríteni mindazt, ami évek alatt összegyűlt, milyen szuper dolog egy esszenciát összeállítani, amivel bárki elindulhat a boldog párkapcsolat útján. Így született meg a Kapcsolat-kapcsoló programja.

A név beszédes és rámutat: ha alkalmazod az itt tanultakat, eléred és megteremted a valódi vágyaiddal harmonizáló párkapcsolatot. Ezt a napot úgy állítottam össze, hogy a szükséges elmélet mellett tele van gyakorlattal, együtt tanulással, szituációs játékokkal és egy kis varázslattal. Körüljárunk mindent, ami eddig blokkolhatott és hathatósan teszünk róla, hogy a múlt idő indokolttá váljon. Olyan eszközöket kapsz, amiket használva a méltó társ megérkezik az életedbe.

A Kapcsolat-kapcsolót ajánlom mindannak, aki:

  • vágyik egy harmonikus, szereteten és szerelmen alapuló, mellérendelő energiájú párkapcsolatra,
  • kész mindezért tenni és változtatni,
  • nyitott az új gondolatokra és megoldásokra,
  • tudja, hogy a kulcs benne van,
  • akiben ott a vágy és a szándék, de eddig talán nem volt a kezében eredményes eszköz,
  • felelősséget vállal az életéért és a sorsáért,
  • kifogások helyett eredményeket akar elérni.

Nem ajánlom annak, aki:

  • kész megoldásokat akar mindenre, sablont, vagy, ha úgy tetszik, energetikai sült galambokat vár szájtátva,
  • szereti magát áldozatként kezelni és másokat hibáztatni a kudarcaiért,
  • nem hajlandó tenni saját boldogulásáért,
  • szereti a sérelmeit dédelgetni és önigazolásként használni a nem tevés alátámasztására,
  • eredmények elérése helyett beéri kifogások gyártásával.

A dátum és a helyszín: 2019. október 19. szombat 10:00 – 19:00, 9400 Sopron, Csengery u. 30-32. (Free Spirit Studio). Jelentkezni a janos@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz. Válaszlevélben minden fontos információt elküldök. A képzés díja 21.000,-Ft, a részvételedet 10.000,-Ft elutalásával tudod biztosítani. A workshop jellege miatt a létszám limitált.

https://www.facebook.com/events/390332424938748/

képek: www.pinterest.com

soproni kép: www.visitbuk.hu

Meddig hivatkozhatunk arra, hogy nincs mintánk?

Meddig hivatkozhatunk arra, hogy nincs mintánk?

Rafinált szerkezet az egónk; sokan tekintenek rá úgy, mint a kis rohadékra, akinek egyetlen és legfőbb dolga, hogy dagonyában hagyjon bennünket és elválasszon a fejlődés és a kiemelkedés ehetőségétől. Ez – természetesen – nem igaz. Az egó működési elve szerint a biztonságot szolgálja, ehhez pedig eszközül egy meglehetősen egyszerű módszert választ: a változatlanságban tartás késztetését; azt, hogy ne akarjunk ugrálni, jó az, ami van. Hangsúlyozom, ez késztetés. Tegye fel a kezét, akinek az egója pisztolyt nyomott a halántékához és úgy kényszerítette a tett nélküliségre! Na ugye! Minél kifinomultabb egót tudhatunk magunkénak, annál szofisztikáltabb, hihetőbb és valóságosabb(nak tűnő) kifogásokat kapunk készen, gyakran akár el is hisszük őket, főleg, ha el akarjuk. Az egyik ilyen „miértnemteszemmegamitmármegkéne”-pirula a mintanélküliség, őt járjuk ma körbe.

Ízlelgessük, csócsáljuk a következő mondatokat: „nem láttam otthon, milyen az igazi férfi/női minőség”, „engem nem szerettek a szüleim, így nem tudom, hogyan szeressem a gyerekeimet, fingom fogalmam sincs a szeretetteljes kapcsolódásról”, „a mi családunkban mindenki érdekből/kényszerből házasodott, hiányzik a szerelem és a harmonikus párkapcsolati családi mintázata”, „apám, nagyapám, dédapám és fölöttük is mindenki napszámos volt, nem láttam, hogyan kell, hogyan lehet alkotó-teremtő, bőségben leélt életet megvalósítani”, stb. A felsorolásnak csak a lustaságom és a terjedelem szab korlátokat; mindannyian hallottunk ilyen, és ehhez hasonló ordas kifogásokat, minősített esetben akár saját magunktól is. De mi ezzel a gond, ha valóságosak és tényleg így nőttünk föl? A kulcs a felnövésben bújt el. Jó két évtizede hallottam egy mondást, ami az ember arcáról szól: harminc éves kor fölött az ember felelős azért, hogyan néz ki az arca, milyen arcvonásokat gyűjtött össze. Jó mondás, maximálisan tudok azonosulni vele. Pontosan ugyanez a helyzet a mintákkal és azok hiányával is, csak itt nem kell három évtizedig malmozni születésünket követően.

Elmondhatjuk, hogy nagyjából húsz és harminc éves korunk között már körvonalazódik, merre szeretnénk haladni. Közbeszúrok: az irányt látjuk, de ez nem zárja ki a későbbi, akár többszöri és radikális váltást sem, hiszen a fejlődésünkkel együtt változhatnak a prioritásaink is. Látjuk, merre szeretnénk menni és vagy van hozzá hozott mintánk, vagy nincs. Ez az a kritikus évtized, amikor a mintanélküliséget már kifogásként használjuk. A ma emberének egyik óriási – és korábban még nem ennyire könnyen elérhető – előnye, hogy a hiányait a technika, a nyitottság, a kommunikáció szolgálatába állításával képes pótolni. Ha minden vágyam fúrni-faragni, de az apám mondjuk könyvtáros volt és a család szerszámkészlete kimerült egy kalapácsban és egy csavarhúzóban, ugyan meddig hivatkozhatok jogosan erre a (valódi) tényre, mint kifogásra? Nem volt, hát nem volt. Kereshetünk olyan ismerőst, barátot, aki barkácsol, nézhetünk videókat róla – ezer és egy módon pótolhatjuk a hozott „hátrányt.” Azért tettem idézőjelbe a hátrányt, mert csak látszólag és csak elsőre az. Minden ilyen „hiány” és „hátrány” igazából értünk van. Segítenek abban, hogy csak azért is nagyot alkossunk olyan területen, ahol nincs hozott előnyünk. Aki botfülű családba született, sokkal elismerésre méltóbb zenészként kiteljesedve, mint aki előbb zongorázott, mintsem járni tudott volna. Utóbbi számára szinte kényszerpálya volt a muzsika, nem pedig saját, valódi vágyból fakadó szabad választás édes gyümölcse feltétlenül.

Ha nem adatott meg családilag, majd én megteremtem – ébresszük fel ezt az erőt és ezt a lelkesedést. Engedjük el a sóhajtozást, a jajdejólettvolnát és tegyünk, menjünk utána, pótoljuk. Ha nem szerettek a szüleink, ezer és egy helyről leshetjük el a jó mintát, kedvünkre válogathatunk élő, hús-vér és irodalmi, filmművészeti szereplőktől viselkedést, jellemvonásokat, mindent. Először „csak” másoljuk, utánozzuk őket és meglepő hamar kialakul a saját „stílusunk”, kifinomultan tudjuk működtetni azt, amire vágyunk, hiszen pont ez, a vágy ad erőt és tehetséget az eredmények eléréséhez. Ha eddig így vélekedtünk: „nem volt mintám arról, milyen szeretetben felnőni, ezért praktikus, de rideg apa/anya vagyok”, alakítsuk át a mondat második felét: „nem volt mintám arról, milyen szeretetben felnőni, ezért kettőzött lelkesedéssel, szívem vágya szerint élem meg a szerető szülő szerepét, gyógyítva ezzel önmagamat is.” Csak ennyit kell tennünk. Ugye, milyen egyszerű?

 

képek: www.pinterest.com

A „ha, akkor” helyett

A „ha, akkor” helyett

A spiritualitás útját járó ember hajlamos a jövőbe tenni a megelégedettség és a boldogság érzését, akkor is, ha egyébként tisztában van a jelenben élés fontosságával. Élek a jelenben; tudom, azaz kezdem megtanulni, ki vagyok, honnan jöttem és mi a dolgom, de még csak haladok az úton. (tovább…)

Pin It on Pinterest