Blog | Ládonyi János

Két együttállás a hét utolsó napjára? Jöhet!

Szerző: János | 2020. márc 7 | Blog

Vasárnapra két egzakt együttállással kedveskedik a Kozmosz: a Bika asztrológiai jelében találkozik a Vénusz és az Uránusz, míg a Halakban a Nap és a Neptunusz borul össze. Az az egy biztos, hogy unalmasnak nem nevezhetjük a hét utolsó napját. A Vénusz-Uránusz találkozó segíti a kapcsolatok tisztítását és megújítását. Érdemes kimondanunk egymásnak, amit mér régóta ki kellett volna (ezt persze a Vízöntő cikkelyében hátráló Merkúr is ösztönzi), hogy elgördüljenek az akadályok és az érzelmi rögök a közös út elől. Pezsdülő, színes és vidám erőtérről beszélünk, ne gondoljunk kínos és izzadós „csakazértiskikellmondanom”-ra. Játék és öröm, most könnyedén (de nem könnyelműen!) jönnek ki a máskor talán csikorgós szavak, mély érzelmi háttérrel. Új ízeket és színeket is vihetünk a másikhoz fűződő szálak közé, szuper jó ehhez is a vasárnapi erőtér. Ha bármit sablonosnak, netán unalmasnak érzenénk kettőtök relációjában, úgy dobd sutba és valami teljesen mást, homlokegyenesen eltérőt, sőt biztatlak: elképesztőt éljetek meg együtt!

A Nap-Neptunusz együttállás gondoskodik, hogy mindez lelki szinten mély gyökerekkel, így szilárd alapokkal működjön. A másikra való ráhangolódáshoz elengedhetetlen tisztában lennünk önnön mélységeinkkel (a mélység itt sem pejoratív jelző). Fokozódó érzékenységgel tudunk ráhangolódni a másikra, de úgy, hogy közben tisztában vagyunk a bennünk zajló folyamatokkal is. Amikor jelen vagyunk és tiszta szándékkal működtetjük a nap energiáit, abból valami elképesztően nagyszerű sül ki. Egymásra vetítve a két-két együttállást, lássuk meg a vasárnap nagyszerűségét: olyan oldaláról és olyan mélységében ismerhetjük meg a másikat, amire talán magunk sem gondoltunk. Legyen nálunk seprű és lapát, mert a lehulló előítéletek és sablonok ripityára törnek, tudjuk mivel eltakarítani mindet. A jogos felvetés: ha nincs éppen társad, mit tehetsz ezen a napon?-ra a válasz, hogy önmagaddal töltesz jó sok minőségi időt. Lemerülsz a mélységeidbe és most sokkal tisztábban tudod felhozni a vágyaidat, milyen legyen az Igazi. Érdemesnek tartom egy alapos – és persze mély – meditációban mindezt megfogalmazni, mert igen intenzív teremtő erőtér dolgozik értünk. Ha kiegészítjük mindezt azzal, hogy a nap közepén, a déli órákban a növő, azaz gyarapodást és növekedést támogató Hold, mint lelkiségünk jelölője és a változások princípiuma, együtt áll az Oroszlán csillagkép szívével, alfa csillagával, a Regulussal, akkor egy egészen elképesztően gyönyörű képet kapunk. Ebben a képben ott a szeretet, az öröm, a harmónia és a lélek. Éljünk a lehetőséggel!

kép: www.pinterest.com

Zárd le, fejezd be, szűkítsd!

Szerző: János | 2020. márc 6 | Blog

Szeretünk elkezdeni dolgokat, de lezárni és befejezni sokkal kevésbé. Nem is olyan rég arról ejtettünk szót, vajon miért történik így. Némi csavarással érlelődött tovább a fő gondolatszál és öltött testet némi asztrozófiai színezettel. Amikor valamit elengedsz, lezársz, befejezel, automatikusan tisztulsz. Az a bizonyos minőség már nincs veled és benned. Persze ehhez szükséges, hogy „végelszámolás”-jelleggel tedd meg ezt a fontos aktust: anélkül, hogy hiányt, őszintétlenséget hagytál volna magad mögött. Ezt azért nem kívánom tovább hangsúlyozni, mert tudatos ember számára alapvetés.

A szálak elvarrása analóg a légballonból kidobált homokzsákokkal. Így tudhatod, hogy a megkönnyebbülés és az emelkedés is törvényszerű pozitív hozadékként mutatkozik meg. Ha egy kicsit felfelé tekintünk, a bolygók közül a Szaturnuszt pillanthatjuk meg, mint segítő energiát.

Igen, a gyűrűs bolygó elképesztően sok pluszt ad a lezárásokban is. Segít kikristályosítani, mi a fontos, vele és általa ismerhetjük fel a számunkra releváns, valódi értékeket. Tudom, hogy a Szati nem túl népszerű az „általános” asztrológia köreiben, de a hajnali harmatvizes fürdő sem, pedig tudvalevőleg egészséges. Engedjük el az előítéleteinket; igyekezzünk nem egy gátló-korlátozó energiaként tekinteni rá.

A Szaturnusz magas szinten való működtetésével összeszedetté, koncentrálttá érünk és nemesedünk. Ahol és amikor már nem akarunk ide és oda is kacsintó vásári öszvérként cikkcakkos energetikai nyomvonalat hagyni magunk mögött. Képesek vagyunk arra, hogy eleve kizárjuk, amivel nincs dolgunk. Nem beszűkültség és egyáltalán nem begyepesedettség, ha ki tudod zárni a számodra lényegtelen és irreleváns dolgokat. Itt érdemes egy pillanatra megállni. Nyilván felbukkant a „nyitottság” fogalma.

Mondd el őszintén, mennyi hasznod származott abból, hogy össze-vissza lefetyeltél és ezt-azt magadra szedtél, mint kutya a bogáncsot? Ugye? Lehet, hogy susog benned egy hang, ami biztat, ebbe is, abba is fogj bele, nézd meg, hátha éppen ott lapul az üdvösség, te pedig szemellenzős kocsis lóként baktatsz el mellette. Vajon eddig hányszor jött be ez a céltalan, mindenbe belekapok-belekóstolok mintázat? Ha többet adott, mint elvett, akkor tarts ki mellette, de meg lennék lepődve, ha ezt találnád valódi válaszként önmagad belső-alsó rétegeiben. Ez a fajta figyelemszétszórós–lefetyelős-szórakozós énrészed az odázásról, a halogatásról, a fontos és lényeges dolgok elől való menekülésről szól, neki táplálék a szétesettségben megkapható sok-sok színes, törött üveg (amit aztán drágaköveknek hazudunk önmagunk előtt).

Szaturnuszi energiáid támogatnak a lényegtelen dolgokra való nemet mondásban. Merd őket használni, merj nemtrendi lenni. Figyeld meg, amint így kezdesz el működni, azonnal tisztelet ébred irántad másokban (de ne ez legyen a célod és fő motivációd). Nyilván lesznek értetlenek és olyanok, akik szemedre hányják a változást, de azért van két füled… Ugye, tudod, miért? Igen, hogy szabadon választhasd meg, melyiken engeded be, majd a másikon azonnal ki az ilyen károgásokat.

A tartásod szilárdul, nem akarsz már kilendülni minden apró behatásra. Nem érzéketlenné válsz, csak tudod, mi van a fókuszodban, és ami ettől eltér, arra nem ugrasz rá, még ha habos-babos rózsaszín is. Érzed már, mekkora hatalom? Barátkozz a tudattal, hogy ez a mérhetetlenül nagyszerű erő ott van veled és benned. Lásd meg, hogy a Szaturnusz nem egy gátló és korlátokat fabrikáló rohadék, hanem az igazi mester, aki benned lakik. Stimuláld és éld meg a letisztulás nagyszerűségét!

kép: pixabay.com

a fölösleges minőségeket tudatosan letéve emelkedsz – és az utadat is tisztábban látod

Mi a különbség a valódi vágyak és a gerjesztett ingerek között?

Szerző: János | 2020. márc 5 | Blog

Valódi vágyak: mélyek és belülről jönnek. Nehéz őket szétcincálni, vissza-visszatérnek. Előfordul, hogy mások nemcsak nem értik, de egyenesen furcsálkodnak miattuk. Ha teszteled, le tudsz-e mondani róluk, azonnali és határozott „NEM!!” a válasz. Teszt 2.0: elképzeled, hogy a halálos ágyadon fekszel és ebben az elköszönő helyzetben tudatosítod, nem érted el/valósítottad meg a vágyadat. Ha a viselhetetlenség érkezik, ha az bukkan fel benned, hogy ilyen forgatókönyv nincs, akkor tudhatod, tényleg valódi vágyat találtál, ami mély és őszinte – ez két fontos ismérve. Érte/értük habozás és belső ellenállás nélkül hozol áldozatokat. Vállalod az elérésük során felmerülő kényelmetlenségeket is (figyelem! ez nem jelent automatikus lemondást).

Gerjesztett igények: nem a tieid. Hirtelen nagyon mélyen tudsz azonosulni velük és nem is érted, miért nem gondoltál eddig rájuk. Példa: elmész egy kis halászfaluba nyaralni és elképzeled, hogy ott leélnéd az életedet, a nevető, kedves helyiek között, napsütésben és vörösborral. De aztán tudod, hogy három hónap múlva olyan érzésed támadna, mintha házi őrizetben élnél. Tárgy esetében érzed, hogy kell neked, hogy nélküle kisebb, kevesebb vagy. Nem engeded a gondolatidat végigpörögni, hogy „valójában szükségem van rá?” – egyszerűen birtokolni akarod.

A gerjesztettség ott is nyakon csíphető, hogy lépten-nyomon szembe jön az utcán, a világhálón és ezeket automatikusan – égi – jelnek veszed. Pedig csak befókuszáltad, hogy magyartalanul fejezzem ki magamat. Úgy viselkedsz, mint a jó tavi ponty: csipegeted az etetőanyagot bőséggel, majd egyszer csak egy finom kis csalit is beszippantasz – horoggal bélelve, innentől pedig a történet egyenes utat vesz.

A gerjesztett igény kintről jön és gerjedelemmé válik. A vágy tiszta, a gerjedelem nem. Amikor tiszta a fejed (és az érzelmeid is…), néha nem is érted, honnan ez a görcsösség, az a begerjedt állapot (milyen ékes a magyar édes anyanyelvünk…). Igen, a görcsösség és a mindenképpeniség itt van, de amolyan „nem ismerek sem istent, sem embert” módon. Taposol, törtetsz és kifordulsz önmagadból a kielégülésért. Ami persze nem jön el, hiszen a megéléskor (legyen az tárgy vagy immateriális cél) nem jöhet más, mint elillanó, röpke műöröm és tartós-vaskos kiüresedettség-érzés. Kell ez neked?

hullócsillagként tudatosulnak valódi vágyad

Olyan, mintha a valódi vágyak nemes szőlőből, hagyományos eljárással, szeretettel készült-érlelt borok lennének, a (g)erjesztett vágyak pedig kannás borzalmak – akármilyen édesek és élethűek, soha nem azonosak az előbbivel. Tegyél különbséget, ismerd fel, mit veszel éppen magadhoz (bor vs. borzalom). Nem azt mondom, hogy nem engedhetnéd meg magadnak, hogy elérj és beteljesíts egy gerjesztett ingert.

Példa: nyári hőségben a sokadik párás falú söröspohárról készült, művészien profi fotót látva nyugodtan igyál egy malátaszörpöt, csak tudd: ezzel egy igényt elégítesz ki, nem valódi vágyat. Abban a pillanatban, hogy tudatosítod, már nem húz magával lefelé. Nem kell Teréz anyaként élned, de az önmagad iránti igényességből annak is fakadni kell, hogy felismered, mikor igénykielégítesz (g)erjedelem következtében és vállalod ezt – elsősorban önmagad előtt.

kép: pixabay.com

Hogyan tudunk igazán örülni az ÉLET-nek Bika Vénusz idején?

Szerző: János | 2020. márc 4 | Blog

Csütörtökön érkezik meg a Bika asztrológiai jelébe a Vénusz, azaz hazatér. Hazatér, hiszen (a Mérleg mellett) itt uralkodik a zodiákusban Afrodité planétája. Az „otthon tartózkodó,” avagy uralmi helyzetben járó bolygók ereje és hatása törvényszerűen intenzívebb. Egy Bika Vénusz mindig erőteljes zsendülést hoz, akár az élet fizikai síkját nézzük, akár a kapcsolatokat. Jó hír még, hogy ez az energia a „mindenbe szerelmes vagyok”-kal analóg; itt a mindennapi létörömhöz kapcsolódás és ennek a frekvenciának a felvétele, avagy a legnemesebb ráhangolódás adott és elérhető bárki számára. Bárki számára, persze, aki nem tett mondjuk önsanyargatási fogadalmat, mert az most jól megszívja, hiszen – számára – nehezített pálya indul a következő, április elejéig tartó hetekben. Mindaz, aminek élvezetéhez fizikai test szükségeltetik (ölelés, muzsika, finom kortyok, falatok, színek, stb.), fokozottan okoz örömöt és mi magunk is úgy érezzük, e hosszú, bár nem túl combos tél vége felé közeledve megemelkedik az igényünk irántuk (apropó: gondolkodtatok, mi a különbség a valódi vágyak és a gerjesztett ingerek között? – holnap ezt a témát járjuk körül). Az öröm jó, az öröm szép, az öröm elfogadandó (nem csak elfogadható). Jó azért tudnunk, hogy a mértékletesség is játszik, a vénuszi erők alacsony szintű működtetése tud átcsapni hedonizmusba és (zaba)orgiába.

Milyen érdekes, hogy a tavasz és a kikelet ideje már a spájzban van, ilyen kozmikus erőtérrel pedig még annak is kedve szottyan egy kicsit a földdel foglalkozni, aki még cserépben is ritkán találkozik vele. Nagyon jó, ha egy kicsit mezítlábazunk az anyaföldön (azaz Földanyán), ha a jó kis zsíros, kövér földet morzsolgatjuk (nyugi, majd mosol kezet és nem fog kérgesre száradni ettől a tenyered). Közvetlen, fizikai síkon működő és működtethető tapasztalásokat szerzel a valódi termékenység legmagasabb szintjéről, ami ugyan ott van a szemed előtt (már ha látsz földet és gyümölcsfát), de talán máskor nem tudatosítod ennek az isteni és nagyszerű folyamatnak a magasztosságát (MAG-asztosság). Nem azt mondom, hogy a cipődre ragadt sárrögtől érzékenyülj el és lábadjon könnybe a szemed, de azért a gyermek rácsodálkozását újra megélheted, mekkora csoda, hogy a magból csíra, majd növényke lesz anélkül, hogy ezt egyetemen tanulná.

Emberi kapcsolatainkban is az öröm és a gyümölcsöző erők köszöntenek be. Lássuk meg, mi a szép és a jó a másikban; szemléljük őt a teli poháron keresztül. Fogjuk meg a kezét, vigyük el sétálni, osszuk meg a belső jó érzéseket és ez nem csak párkapcsolatokban működtethető. A másik megölelése, az együtt nevetés, a napsugárnak (vagy akár az esőcseppeknek) való együtt örülés mind-mind játszik most (is). Merjük beleengedni magunkat a Bika Vénusz örömmel kibélelt, harmóniát erősítő mintázatába. Emlékezzünk arra, hogy a „sz@r az élet és keserv van, meg szűkösség és a rézf@szú bagoly elviszi, aki nem így gondolja”” tézise egyszerű tőhazugság. A bolygónk és az egész Univerzum a bőségről és az örömről szól, ez az alap beállítottságunk, ennek a torzulásához komoly energiák megmozgatása szükséges. Jó hír, hogy – pont emiatt – meglepően könnyen találunk vissza az életigenlő, természetes attitűdre, különösen most. Hajrá!

ja és egy apróság a végére: a mosolyogva és hangosan éneklés segít még közelebb kerülni a lényeghez. Tök mindegy, hogy hamisan énekelsz (én is), nem ebből kell megélned. Kivéve, ha ez a hivatásod, de akkor meg úgyis megteszed nap nap után, de most még több örömmel.

képek: www.pinterest.com

Hogyan tisztulnak gondolataink és szavaink a Vízöntőbe visszalépő Merkúr segítségével?

Szerző: János | 2020. márc 3 | Blog

A múlt hónap második felében látszólagos hátráló mozgásba kezdett Merkúr szerdán érkezik vissza a Halak szeletéből a Vízöntő cikkelyébe. Itt fog majd jövő kedden, március 10-én fordulni és egy héttel ezután visszatérni a Halakba. Nem is olyan régen, január közepén ért „először” a Vízöntőbe a fürge léptű Merkúr, de az akkori üzenete most további színekkel és árnyalatokkal gazdagodik. Ez pedig nem más, mint az őszinte, tiszta gondolkodás és kommunikáció. A kiemelés fontos, mert itt nem beszélhetünk vagylagosságról. A Vízöntőbe visszalépdelő Merkúr segít letenni az önáltatás, önbecsapás, a magunknak való – vissza-visszatérő – hazudozás végtelenül káros szokását. Vegyük észre, hányszor és hányszor azért kerülünk kellemetlen helyzetbe, mert önmagunknak sem mondjuk ki a frankót, valami megmagyarázhatatlan, sunnyogós-kummantós mintázat miatt nem tiszteljük meg magunkat az egyenességgel. Ebből fakad, hogy nemet mondunk, amikor igent kéne és igent, amikor pedig szívünk szerint egy vaskos „nem!” hagyná el leginkább a szánkat. Ezért kerülünk ~~sz@r~~ kellemetlen helyzetekbe újra és újra (figyelem: retrográd Merkúr, azaz értsd már meg végre, hogy ez nem egy véletlen balszerencse!!). Képzeld el a mocsárban való dagonyázást: minél tovább gyakorlod ez a kevéssé elegáns testmozgást, annál mocskosabbá válsz, miközben kitartóan süllyedsz mélyebbre; előbb-utóbb menthetetlenül belefulladva a szmötyibe. Pont ez történik – energetikailag -, amikor önmagadnak hazudsz. Erre tudsz nem csak ráeszmélni, de változtatni is rajta és – végre! – elkezdeni igazat mondani annak az alapvetően nagyszerű lénynek, aki vagy. Emlékezz, a mocsárban fuldokolva nem vagy te is mocsári lény, hanem ember, „csak” rád tapadt a ragadós-nyúlós iszap és bűzös láp (ami bármikor lemosható).

Abban a pillanatban, hogy a gondolataid szintjén befejezted az önáltatást és az önátverést, ez azonnal testesül a kommunikációdban is – kívül és belül egyaránt. Aki mer igazat szólni önmagának, az nem tud hazudni a külvilágnak; legalábbis elindul az úton, ahol a félrelépések egyre fájdalmasabbak, így egyszer csak megkapják a „nem kívánatos” címkét. Legyél olyan bátor, hogy a Vízöntőbe visszatérő Merkúr erejét tökösen használod saját életedben és a tiszta gondolatokat tiszta szavak követik, így rendezve az életedet egy magasabb szintű és méltó módon. Talán elveszítesz pillanatnyi előnyöket, de ezekért eddig is beláthatatlanul nagy árat fizettél puhuló gerinc, torzuló jellem, nyugtalan alvás és lágyuló tartás képében, minek folytatnád ezt a balgaságot, ha már ennyire jó az aktuális égi energetika. Olyan ez, mint kottából játszani: a karmester felkínálja a legjobb darabokat a legszebben eljátszani, neked „csak” az a dolgod, hogy nem spórolsz az odaadással, a technikával, az igyekezettel.

kép: www.pinterest.com

Jó a gyereket versenyeztetni?

Szerző: János | 2020. márc 2 | Blog

“Nem az teljesít majd igazán jól a “kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is “kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.”