Blog | Ládonyi János

Mikor önátverés az önismeret?

Szerző: János | 2020. márc 1 | Blog

Nem is olyan régen írtam arról, mennyire nem való a spiritualitást, különösképpen a csillagok világát kifogások keresésére használni és a nem cselekvés fals indokainak alátámasztására alacsonyítani. Példa a legalsó polcról (ő a klasszikus asztrológiai kannás borok egyik legékesebbike): „képtelen vagyok koncentrálni, hiszen Vízöntőnek születtem.” Piros lap. Na jó, annyira azért nem szigorúan kezelve a dolgokat először csak két perc. Tétel: minden perc, amit „önismeretre” fordítottál, minden forint, amit ide invesztáltál, ~~sz@rt~~ semmit sem ér, ha nem valódi rendeltetése szerint használod.

Akkor már jobban jártál volna, ha kólát veszel rajta, netán mekis bérletet. Az legalább őszinte dolog és sose ígérte egyik sem, hogy egészséges és megfiatalodsz tőlük. Az önismereti út sarokkövei a felismerések: hogyan működsz. Ezek a megértések vál(hat)nak kétélű karddá: ha kifogáskeresésre használod, akkor lőttél felső sarkos, hálót púpozó öngólt. A tudatosulásból mindenképpen előre vivő, az életedet jobbá tevő változtatásokat kell transzformálnod, ellenkező esetben a mind mélyebb önismeret mind mélyebb kátyúba terel, ahol egyre szofisztikáltabb, színesebb és hihetőbb módokon vered át magadat, mire miért nem vagy alkalmas.

dönthetünk, melyik oldalra ülünk – fejlődés, vagy kifogások?

Teljesen mindegy, mennyien használják a „miért nem”-ek alátámasztására az ~~önátverési~~ önismereti „tudásukat”, ne állj be a sorba. Az így önmagadról szerzett ismereteidet a „hogyan igen”-ek kidolgozására érdemes és méltó felhasználnod. Amikor egy-egy útlehetőséget lezársz, az nem azért történik, hogy kifogásod legyen nem tenni, ellenkezőleg: a megmaradó lehetőség(ek)re jóval élesebb fókuszt vagy képes vetíteni; felkönnyültél immár a kevesebb, de minőségi alternatívák ismeretében.

Emlékezz erre mindig, amikor akár családállításra mész, akár megnézed a képletedet vagy a kártya üzenetét. „Akarom tudni, miért nem sikerült eddig soha megnyalni a könyökömet, vagy nagyra nyitott szájjal hangosan kimondani a „P” betűt” – helyett „akarom tudni, miben/hogyan/miként tudok jól működni és közben örömöt, harmóniát, boldogságot megélni.” Hidd el, ennyire egyszerű.

kép: pixabay.com

Hogyan készítsünk álmainkból tervrajzokat?

Szerző: János | 2020. febr 29 | Blog

Az új hónap első napja igazi csemegét tartogat: vasárnap délután-este jár a Hold a Bika csillagképéhez tartozó Plejádok csillaghalmazában. A Fiastyúk névre is hallgató, hét csillagból álló csoportosulást a régiek az Istenek szerelmi fészkének tartották, mert itt keresztezik egymást a bolygópályák – analógiás értelemben a teremtő elvek egyesülnek, azaz valódi, legmagasabb értelemben vett nász zajlik e megszentelt helyen. A teremtés és a bőség esszenciális pontjához érkezik égi kísérőnk ebben a néhány órában. Emlékezzünk, hogy a Hold növő fázisában járva „amúgy is” a gyarapodást, a többé válást támogatja és nem csak a szó fizikai, anyagban testesülő formájában. Hold – változás, érzelmek, álmok, azonosulás: mindezt megélhetjük a vasárnap második felében.

Ez az a pont, ahol megálmodjuk, mit is szeretnénk, mik a valódi vágyaink, amiket ideje megteremtenünk. Ezekkel mélyen azonosulunk és mintegy útjelzőket, helyezzük el magunk elé. A Fiastyúkban járó Hold egészen egyszerűen ráhangol bennünket az égi adásra és a fokozódó érzékenységünkkel operálva fon finoman össze vágyunk tárgyával. Értsük meg, ezeket itt és most teremtjük meg, hiszen a lélek (és persze a szellem) síkján elérjük-megalkotjuk őket. Innen már csak egy lépés az anyagban való manifesztáció, pont úgy, mint építési engedélyt szerezni, terveztetni. Ezek után a kivitelezés már „csak” rutinmunka, jó iparosok szükségeltetnek hozzá. A lényeg viszont a terv a pecséttel, ennek spirituális megfelelőjét igen szép és ízléses változatban rajzolhatjuk meg a hét utolsó napján.

Mennyire rendelje alá egóját a spirituális ember?

Szerző: János | 2020. febr 28 | Blog

Nem tudom. Azért, mert nincs egzakt, jó válasz. Ha megengeditek, kifejtem a saját tézisemet, mert felmerült, hogy érdemes itt is egy kicsit körüljárni (lassanként azt is terjeszthetném, hogy körző volt a jelem az oviban, pedig ezzel szemben… kitaláljátok kommentben?).

Amíg fizikai testben élünk, maga a test, a benne élő lélek és a „csatolt” szellem bizonyos mértékben alakítja-torzítja a beeső fényt. Jó esetben ez prizma-effektus, azaz a fentről kapott világosság talán még színárnyalatokkal is gazdagodik, de soha nem változatlan formában megy tovább. Ha valaki a csillagok világáról ír, nem tud teljes mértékben elvonatkoztatni saját értékrendjétől, hiszen ez egy olyan szent és nemes minőség, amiről lehetetlen száraz tárgyilagossággal írni, mint mondjuk az állam- és jogelmélet (hallgattam két féléven át…) tételeiről.

A csillagok világának tanulmányozása nem egzakt tudomány. Vegyünk egy szemléletes példát a legegyszerűbbekből: egy neptunuszi érintettségről igazság leírni, hogy ködösítés, részegeskedés és drogos mámor várható. Az is igazság, ha azt állítom, csodás meditatív élmények várnak ránk lelkünk alsó-belső rétegeiben, ahol az istenek muzsikáját hallhatjuk meg; minél mélyebbre szállva egyre magasabb és tisztább módon.

Mind a két állítás passzol, a különbség csupán az alacsony vagy magas szintekben mutatkozik. A beszélő őszintén írhat, attól függően, hol tart. Nyilván nem cél és nem való – véleményem szerint – az alacsony szintek eljövetelével riogatós-félelemkeltő népszerűségre hajtani.

Mit tehetünk kapcsoltunk harmonikusabbá tételéért?

Szerző: János | 2020. febr 27 | Blog

Ha már tegnap beszéltünk egy keveset a kapcsolatokban előforduló egyik legrombolóbb szófordulatról és energiamintáról, akkor jó tudnunk, hogy pénteken és szombaton egy egzakt Vénusz-Plútó quadrat segít kirázódni a megszokott sablonokból. A Kos jelében járó Vénusz amúgy is segíti az újrakezdéseket, az új minták elsajátítását, mégpedig magasabb szintű és lelkesítő módon. Ez a fajta tüzes lobogás mind-mind az ember és ember közti harmónia emeléséért munkálkodik, ami több – és mélyebb – örömöt ad. A Plútó a Bak jeléből a fejlődés, előrehaladás inspirációját hozza el, mégpedig a mélységekig lehatolva, hogy onnan emelkedhessünk magasra. Tudatosítsuk magunkban és a másikban is, hogy nem csak a felszínt kapargatjuk: a cél nem az, hogy a ~~kutyasz@rt~~ ebürüléket arany csillámsprével fújjuk csillogóvá és parfümmel próbáljuk illatosítani, hanem magas nyomású mosóval csapatjuk el a merga maradékát is, fertőtlenítünk egy alaposat és ebbe a szép, új, tiszta energiamintába tesszük le a következő fejezetek alapjait. Emlékezzünk, hogy a Plútó a Sas égi egyenlítői csillagképéből a szárnyalást, az égbe emelkedést ösztönzi, nem a poloska-féle laposkodó csúszás-mászást.

A két bolygó között működő fényszög 90 fokos, quadrat. Ez a fényhíd a konkrétumokra törekvésben segít; amit kigondolunk, amit érzünk, vele és általa tudjuk „lehozni az anyag világába,” azaz valóságot teremteni belőle. Nem száll el a szó, hanem épít és alakít, súlya és ereje van, mégpedig úgy, hogy akár radikálisan változtatunk kettőnk energetikáján, kimondunk fontos, lényeges dolgokat, így az aktuális mély levegővétel és sóhaj után jöhet a megkönnyebbülés és a magasabb minőségű harmónia megélése.

Miért rombol olyan sokat az „akkor is szeretlek” kifejezése?

Szerző: János | 2020. febr 26 | Blog

Akkor is szeretlek, ha meghíztál.

Akkor is szeretlek, ha megöregedtél.

Akkor is szeretlek, ha megőszültél.

Akkor is szeretlek, ha kihullott a hajad.

Akkor is szeretlek, ha van már két gyereked.

Milyen gyakran halljuk, rosszabb esetben mondjuk ezeket és a hozzájuk hasonlatos, most pellengérre állítani hivatott fordulatot: „akkor is szeretlek, ha.” De mi ezzel a baj? Hiszen megerősítem, hogy én szeretem, akkor hol a bibi? Ott, a közepén, kérlek, nézz bele mélyebben. Vegyük elő egyik kedvenc eszközömet és értelmezzünk a nyelv felől. „Akkor is szeretlek, ha.” Mit üzenek ezzel neked? Így van, pontosan. Van egy (vagy több…) hibád és „fogyatékosságod,” ami miatt amúgy nem vagy, nem lennél szerethető. Hogy mégis szeretlek, az az én jófejségem, kvázi áldozatom.

Nézzük az első mondatot: akkor is szeretlek, ha meghíztál. Azaz: addig minden további nélkül tudtalak szeretni, amíg karcsú voltál, legalábbis nem lépted át az általam meghatározott testtömeg index számát. Amikor ez megtörtént, elvesztetted a szerethetőségedet. Ez megtörtént, ezt elkönyveltem és ki is nyilvánítom feléd: „akkor is” – azaz már nem kéne szeresselek, ha nem lennék ennyire kivételesen szuperaranyos. „Ha meghíztál” – egy kövér, meghízott, elhízott illető nem szerethető, ezt most még az orrod alá is dörgölöm.

Előbb megingatlak, hogy már nem kéne szeretnem téged, majd biztosítalak, hogy ez csak egy ideiglenes állapot – addig tart, míg a türelmem, de tudatosítom benned, hogy – a példa szerint – a túlsúlyod az oka a nemszerethetőségednek. Vajon hogyan hat egy kapcsolatra egy ilyen kijelentés? Eléri a várt (és kívánt) hatást, vagy talán éppen ellenkezőleg: rombol? A választ rád bízom, de tudd, hogy sok jó nem születik abból, amikor aláásod a másik önbecsülését, ehhez pedig az „akkor is szeretlek, ha” kitűnő eszköz.

Mi akkor a megoldás? Hogyan kommunikálhatok szépen és harmonikusan, a másik – tudattalan – megbántása nélkül? Először is gondold végig, szükséged van-e önmagad fényezésére a másik előtt, azzal az eszközzel, hogy őt lenyomod és magadat emeled? Ehhez jó, ha barkácsolod és erősíted az önbecsülésedet, így téve szükségtelenné az „akkor is szeretlek” energetikáját. Ki kell-e mondanod, azaz az orra alá kell-e dörgölnöd, hogy meghízott/megőszült/kopaszodott, stb?

Feltétlenül szükséges a „szeretlek”-et kontextusba helyezned ez „értékcsökkenéssel?” – ami számodra az, a nélkül nem hoznád szóda? Gondold kérlek végig. Miért ne lenne elég a mezei, puszta „szeretlek” – minden sallang, összehasonlítgatás, célozgatás és egyebek nélkül.

Miért ne lehetnél nemes és széplelkű, aki nem akar a másikba indirekt (de azért jó fájdalmas) módon belerúgni? Ugye? Miért állnál be a sorba? Sőt, hadd menjek tovább: miért ne emlékeztethetnéd embertársaidat a jövőben, hogy az „akkor is szeretlek” mit is jelent valójában? Miért ne adhatnál egy kérdőjelet ajándékba, ami javítja-gyógyítja az emberi (nem csak a pár-) kapcsolatokat?

kép: pixabay.com

akkor is szeretlek, ha…

Mit szeretnél megálmodni holnapra virradóan?

Szerző: János | 2020. febr 25 | Blog

Keddről szerdára virradóan áll együtt egzakt módon a Nap és a Merkúr a Halak asztrológiai jelében. Mivel a Merkúr a Földről szemlélve látszólagosan hátrálva mozog, a Nap pedig csak és kizárólag április el(s)ején szokott így mozogni, ezért elég rövid ideig tart a szoros együttállás. Ez persze nem baj, sőt: jó tudatosítanunk, hogy keddről szerdára megálmodhatjuk azokat a megoldásokat, amiken esetleg régóta rágódunk. Gondoljunk olyan minőségekre, amik mélyen belül nyomasztanak, vagy „csak” foglalkoztatnak. Az ilyen jellegű nyitott mondatokra kerülhet pont az éjjel, mégpedig a megértés által. Emlékezzünk, a Merkúr ebben (is) erős. A mélyből, a lélek és az érzelmek síkjáról egyszer csak összeáll a kép és felhúzzuk a szellem szintjére a huzamosabb ideje velünk élő, netán vissza-visszatérő gubancokat, és itt, a napvilágon mutatkozik meg a kinyitásukhoz és rendezésükhöz vezető kulcs.

Nap-Merkúr találkozó esetén mindig érdemes papírt, ceruzát vagy ezek modern kori, digitális megfelelőit magunk mellé készíteni éjszakára, mert bármennyire csillogó is a szikra és fénylik a bevillanás, az is tanító jellegű tapasztalat, amikor bosszankodva ébredünk, hogy „pedig ez mekkora királyság volt, amit éjjel megálmodtam!” Ennek elkerülése-megelőzése végett mindenképpen hozzuk át az üzenő álmokat, hiszen bennünk van a beavatás. Beavatás, ami felismerésben testesül meg, itt csodálkozunk rá az addig különálló mozaikdarabkák csodálatosan egyértelmű, de eddig meg nem látott összetartozására. Mivel a Halak cikkelye érintett, működhet az energetika mély lélek szintjén történő „üzenetküldésre.” Nyilván nem profán és méltatlan módon, mert az egyszerű visszaélést jelentene, de alkalmazhatjuk a másikhoz való közelebb kerülésre azáltal, hogy sok-sok szeretettel tiszta és egyértelmű üzenetet küldünk a másiknak, akivel esetleg nem megy – még – a verbális kommunikáció, olyan mély tüskék fúródtak kettőnk kapcsolatába. Emlékezzünk arra is, hogy a Merkúr kapcsolatbolygó, a Nap pedig a szeretetet is testesíti, így kettejük találkozóját a szeretet erejével történő kapcsolatgyógyításra is használhatjuk.

kép: www.pinterest.com